- Szóval röviden összefoglalva, – próbálta összegezni a tényeket Rio, - te vagy Etsuko, akinek el kell mennie Mikihisa mesterhez, hogy megkérje őt, hogy adja át Goldwának a Sámánkódexet. És nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elmondjuk neked, merre kell menned. Így van? – Etsuko kissé bizonytalanul bólintott.

 Már megtörtént a bemutatkozás mindenki részéről. Jocó persze még mindig a lány nevét ízlelgette.

 - Etsuko, Ecuko, Ecukor… E cukor nagyon finom, haha! – nevetett fel a fiú. Akane már éppen alaposan le akarta szúrni a néger sámánt, de végül nem látta szükségét, minekután Lennél betelt a pohár és guan-daojával üldözni kezdte a poénmestert.

 „Milyen kedves, hogy nem hagyja, hogy Jocó sértegessen…”- gondolta Etsuko, félreértve a helyzetet, hiszen Len korántsem őt akarta megvédeni.

 - De apa elég messze lakik Tokiótól, nem túl veszélyes egyedül elküldeni Etsukot? – kérdezte Yoh Annától.

-         Megoldja, hiszen sámán. – jelentette ki Anna. Yoh vetett egy segélykérő pillantást Treyre. A jégsámánnak hirtelen leesett, mit akar barátja.

-         De még csak tanonc, hisz ő maga mondta. – érvelt az északi fiú. – Mi van, ha rátámadnak, leütik és…

-         El akarjátok lógni az iskolát, hogy megússzátok a büntetést, igaz? – szakította félbe őket Anna, vesébe látó pillantást vetve a két zavartan hebegő sámánra. Len végre abbahagyta Jocó kergetését és fülelni kezdett.

-         Hááát, mi csak… - dadogott a két fiú, Anna azonban így szólt:

-         Nem is rossz ötlet.

-         Tényleg? – kérdezte Etsuko kivételével az egész társaság egyszerre.

-         Igen, régen láttam már Kino mestert. Elmehetnénk és meglátogathatnánk őket. – Egy pillanatig a sámánok el sem hitték, amit hallanak.

-         Hát, végülis Yoh faterja jó sok mindenre megtanított minket. – jelentette ki aztán Trey.

-         Igen, még élénken emlékszem a rizsszemekre. – bólintott Faust.

-         Én nem sokszor láttam Yoh apukáját, de végülis elmehetnénk… - helyeselt Morty.

-         Úgyis rég találkoztam már Madárcsőrrel, haha! Izé, Mikihisával, Mikihisával! – visszakozott Jocó a többiek vészjósló pillantása láttán.

 Egyedül Lyserg nem volt túl boldog az ötlet hallatán.

-         Nem is tudom, srácok… - motyogta a fiú zavartan. – Én még soha nem találkoztam a rokonaiddal, Yoh, és nem hinném, hogy…

-         Ne aggódj. – nyugtatta meg Yoh. – Nem lesz semmi gond. Számíthatsz rá, hogy a nagyszüleim egy-két napig ferde szemmel néznek majd, de hamar megnyugodnak. Ami pedig az apámat illeti – tőle még ennyire se kell tartanod. Rendben? – Lyserg végül bizonytalanul bólintott.

-         Akkor ezt megbeszéltük. – zárta le a témát Anna. – Egyelőre keresünk Etsukonak egy fekhelyet, és holnap reggel indulunk. Mindenki azt készít össze, amit akar, de nekem ne nyavalyogjatok, hogy elfogyott az összes szendvics.

-         Szóval akkor hol fogok aludni? – kérdezte Etsuko, tétován körülpillantva az épületben. Az előszoba már eleve olyan nagy volt, mint az ő otthoni szobája. Szép rézdíszítmények borították az amúgy fehér falat; a padló csillogó faburkolatú parketta volt. Nagy és vastag keretű ablak volt rögtön az ajtó melletti falba építve, melynek kristálytiszta üvege csakúgy csillogott. Tulajdonképpen az egész kis helyiség túl díszes volt néhány itt élő fiatal számára.

-         Két választásod van. – jelentette ki Anna. – Vagy a nagyobbik hálószobában, ahol Rio, Trey, Jocó és Faust alszik, vagy a kisebbikben, ahol Lyserg, Yoh és Len helye van. – Etsuko teljesen elhűlt döbbenetében: fiúkkal kell aludnia?! Mindenesetre kitörni készülő panaszait nem tette szóvá, inkább végignézett a társaságon. Az egyik oldalon ott volt a furcsa kinézetű férfi, Rio; a bohókás Trey, akit máris megkedvelt; Jocó, aki kigúnyolta a nevét; és az a hátborzongató Faust, aki mellett ott áll a szőke szellemlány.

 A másik oldalon pedig ott volt Lyserg, aki kedves, bár végtelen önbizalomhiányban szenvedő fiúnak tűnt; Yoh, aki végülis elég rendes volt vele; és Len, aki már kétszer is megvédte őt, egyszer Trey-jel, egyszer pedig Jocóval szemben. (Habár egyszer sem volt ez a szándéka, de Etsuko erről nem tudott.)

 - Kösz, majd alszom a kisebbik hálóban. – jelentette ki a lány határozottan. Vetett egy kedves pillantást Lenre, akinek tekintete erre egyszerre vált elutasítóvá és értetlenné. Mégis, miért néz rá így ez a lány?