A sámánok lassan napirendre tértek Etsuko érkezése felett. Mindenki a dolgára igyekezett – az otthon maradt társaság takarított, Yohék pedig Anna parancsára elkezdték megcsinálni  leckéjüket, annak ellenére, hogy mostmár tudták, hogy holnap nem mennek be az iskolába, hanem Mikihisához és az Asakura-nagyszülőkhöz látogatnak el. Ami Etsukot illeti, ő a délután hátralevő részében körbejárta ideiglenes lakhelyét. Rá kellett jönnie, hogy a ház területe többszöröse annak, mint amit ő sejtett. A nappalin és az előszobán kívül minden szoba egyszerű és dísztelen volt, ám előbb említett másik két helyiség ezeknek éles ellentétét mutatta: itt a falak rézmintákkal voltak díszítve, a plafonról helyes barokk csillárok kicsinyített változata szolgáltatta a fényt. Az összes szobán látszott építésének elegánsan régimódi stílusa, mely hol az összhatásban, hol az apró részletek mibenlétében mutatkozott meg.

 A délutánt tehát mindössze az új vendég tölthette pihenéssel, a többiek csak este kezdtek kissé felengedni. A vacsora és a reggeli volt az a két pont, amit a 9 barát (ebbe Morty is beletartozott, aki újabban majd’ minden estét Yohéknál töltött és csak éjszakára ment haza) együtt töltött. Ami az ebédet illeti, az mindenkinek egyéni volt: volt, aki nem kívánta délkor az ételt, így nem is evett semmit, és volt, aki megkent magának egy kenyeret, vagy ha éhesebbnek találta magát, betett a mikrohullámú sütőbe valamit.

 Nyolc óra; vacsoraidő. A sámánok ilyenkor általában inkább ettek a kissé túldíszített, mégis jó hangulatú nappaliban, mint a rideg és személytelen étkezőben. Most is a kanapé körül gyűltek össze, leginkább a padlón helyezkedve el, holott lett volna elég szék is számukra.

 Míg Rio Mortyval elvégezte az utolsó simításokat a konyhában, a többiek vidáman beszélgettek.

-         Remélem, hamar kész lesz az étel. – nyögte Yoh. – A matekozás nagyon kimerítő tud lenni.

-         Miért nem lep ez meg… - motyogta Lenny kissé gúnyos stílusban.

-         Rio olyan jókat főz, hogy… - kezdett bele egy viccbe Jocó, melyet azonban gyomra kordulása szakított meg. A néger fiú végül inkább eleresztette a viccet (és milyen jól tette!); helyette csak annyit jelentett ki mámoros hangon: - Ezerszer jobbakat eszünk itt, mint mikor útban voltunk Doby Village felé.

-         Vagy mint mikor a Kívülállók kosztján éltem. – helyeselt Lyserg. Trey nevetve felhorkant.

-         Hát, ezt nem csodálom, Lyserg. Azok a fiúk totál becsavarodtak. Az életszemléletük, az egyenruhájuk és a rögeszméik mind dilisek voltak – szerintem a kajájuk még ennél is rosszabb lehetett.

-         Ne mondd ezt… - morogta Lyserg. Szeme dühödten felvillant, finom vonású arcáról harag sütött. Trey meghökkenten a fiúra nézett.

-         Miért véded őket? Téged is belevittek a mocskos kis ügyeikbe…

-         Az nem mocskos kis ügy volt! – fakadt ki a fiú. – Küldetés, melyet így is nehezen teljesítettünk!

-         Kü-küldetés? – Trey tétován pislogva nézett a fiúra. – Azt ne mondd, hogy ha élnének, te még mindig támogatnád őket! – A jégsámán tekintete hirtelen ridegre váltott, és szemeit összehúzva, ellenségesen az ingát tartó srácra pillantott. Corey ott termet mellette és próbálta csitítgatni, kevés sikerrel.

 Lyserg is úgy érezte, hogy barátja átlépett egy határt azzal, hogy ilyeneket mondott. A két sámán egy pár percig némán fürkészte a másikat.

-         Hé, srácok, nyugalom… - mosolygott Yoh. Faust és Jocó meglepődött pillantást vetett a két veszekedőre. – Nézzétek, már jön is az étel! – A haspók fiúnak igaza volt: Rio és Morty épp most szolgálták fel az egykori bandavezér sámán legújabb különlegességét. Mindenki azonnal nekilátott, bár Lyserg és Trey között nem enyhült a feszültség. Némán, mosoly nélkül ettek, holott az étel igazán ínycsiklandó volt; ezt még a szigorú Anna is megjegyezte. A médium vőlegényére emelte tekintetét, aki nem túl illedelmes módon falt; az evőeszközökhöz szinte hozzá se nyúlt.

-         Finom, nem, Yoh? – kérdezte a lány. Yoh egy pár másodpercig meg sem hallotta szavait, majd tele szájjal így felelt:

-         Ahha, naddon jo. – Ezzel tovább evett. Anna még egy pillanatig kifürkészhetetlenül őt figyelte, végül visszafordult tányérjához.

  Etsuko már az étkezés legelején szándékosan Len közelébe ült. Folyton csak az járt az eszében, ahogy a fiú már kétszer is „megvédte őt” gúnyolódóival szemben. Úgy döntött, ideje kicsit kezdeményeznie.

-         Adjak még egy kis rizsfelfújtat, Len? – kérdezte kedvesen.

-         Nem kell, kösz. – vont vállat a fiú. Etsuko kezdett kissé elbizonytalanodni, így inkább gyorsan elhallgatott.

 A vacsora ezek után már eseménytelenül zajlott. Jocó esti ajándékként még bedobott egy viccet (Treynek ez pont megfelelő indok volt, hogy a néger sámánon vezesse le Lyserg által felgyülemlett dühét és ha Morty nem állítja le, valószínűleg a kórház várt volna a viccmesterre), Faust pedig az evés után szinte azonnal elhagyta a szobát Elisával (ez mostanában általános volt). Ma Morty is ott aludt Yohéknál és feltett szándéka volt Mikihisáékhoz is velük menni.

 Mindenki készülődött a holnapi útra, majd lefeküdtek és elaludtak. Már alig várták, hogy induljanak…