6. rész: Titokzatos támadó
2006.12.03. 17:00
A lány még kiáltani se mert. Mint mindig, rémültségében most is azonnal ledermedt. Ha Akane nem kiáltott volna fel, valószínűleg a többiek észre se veszik még egy pár percig, mekkora bajba keveredett:
- Etsuko! – A szellem aggódva a lánc felé lendítette áttetsző karjait, hogy védje társát – persze halott lélekként egyszerűen csak keresztülnyúlt azon, miközben a kemény vaskötél elkezdte befelé húzni Etsukot a házak közti sötét zugok rejtekébe.
Mindenki megpördült tengelye körül a kiáltás hallatára.
- Mi a… - hallatszott Morty meglepett nyögése.
A következő események egy másodperc alatt végbementek. Egy aranysárgán csillogó guan-dao és a hozzá tartozó szélsebes sámán egyetlen erőteljes csapással szétroncsolta a fegyvert, majd annak ismeretlen tulajdonosát az imént még Etsukot fogvatartó láncnál fogva húzni kezdte maga felé. Az idegen merénylő egy szempillantás múlva már láthatóvá vált a döbbent nézősereg számára. Középhosszú barna hajú, zöldesbarna szemű, ijedt lány volt; mindössze pár évvel lehetett idősebb Yohnál. Karcsú, nőies testét sötétkék köpeny takarta, melynek kapucnija most a lány vállára borult.
- Ez ügyes volt, Len. – dicsérte barátját Yoh. Közelebb lépett és a fogolyhoz fordult:
- Ki vagy te? – A lány azonban egy pillantást se vetett a barnahajú fiúra. Tekintetét indulatosan Len zárkózottan felé irányuló szempárába fúrta, miközben parancsolóan és egyszerre rémülten rákiáltott:
- Engedj el! – Lenny arcán fölényes mosoly terült el.
- Azt várhatod. – jelentette ki gúnyos hangon. A lány tehetetlenül próbált kiszabadulni a lánc szorításából.
- Jinzaburo! – kiáltotta el magát végső elkeseredésében. Erre egy fehérruhás harciszellem tűnt fel mellette. A lélek Lennek rontott; megpróbálta megszállni. Természetesen a fiú túl erős sámán volt ahhoz, hogy csak így irányítani lehessen (idáig maximum Tamara süllyedt le, különben a legalapvetőbb sámánok is ellen tudtak volna állni), de ez történetesen épp elég volt arra, hogy Len szorítása elernyedjen és a lány kiszabaduljon.
- Csak ne olyan gyorsan! – kiáltott Trey a menekülő idegenre. – Gyerünk, Corey, állítsuk meg! Fagyaszd le a lábát! – A jégsámán a jól bevált módszert alkalmazta volna, de a lány meghallotta Trey szelleméhez intézett utasítását és még időben felugrott, így csak az alatta levő föld fagyott meg.
A jelenlévők lélegzete egy pillanatra elakadt. A lány emberfeletti magasra ugrott: szinte öt métert repült felfele önnön erejéből, miközben még a levegőben megint elkiáltotta magát:
- Szellemegység! – Hihetetlenül gyors szelleme erre gondolkodás nélkül egyesült vele. A lány már eleve a lélekegységet alkalmazva huppant le a földre, majd (immáron fuyoku adta erejével) egyetlen szökkenéssel fenn termett a legközelebbi épületen.
- Elisa! – Faust kiáltására a szőke szellemlány is akcióba lendült. Neki ugyan nem csak egy pillanatba telt, amíg fenn termett a tetőn, de üdvözlésként máris ütésre emelte éles, középkori stílusú fegyverét. Elisa egyedül a Szellemforma használatakor ölthetett újra emberi szempontból is fizikális (vagyis emberek számára is tapintható) testet, de ilyenkor aztán kemény ellenfélnek bizonyult. Most azonban mégis alulmaradt az idegen sámánnal szemben, mikor ugyanis felé lendült, nem számított rá, hogy az még a kezében tartja láncos fegyverének azon apró csonkját, melyet Lenny nem zúzott teljesen szét. A merénylő sámán most kihasználta Elisa tudatlanságát és a kicsorbult fegyverrel jó nagyot lökött rajta. A szellemlány megingott, majd lezuhant a tetőről. Faust reflexszerűen utánaugrott és elkapta, bár erre már nem volt szükség: hiába kapott a Szellemforma alkalmazásakor szerelme emberek számára is érezhető anyagi testet, földetéréskor sem sérült meg vagy érzett fájdalmat.
Lyserg készült rá, hogy ellenfelük tartogat még néhány meglepetést, így még mielőtt elillanhatott volna, a fiú felkiáltott:
- Cloe, ne hagyjuk megszökni! – És az ezüstösen csillogó inga már repült is, egyenesen a célpont felé.
Az idegen nem számított rá, hogy ha nem jár sikerrel, ennyien kezdenek egyszerre küzdeni vele. Újra és újra kitért a harcias angliai fiú támadásai elől, de egyre lomhábban és minduntalan hátrálva. Végül vetett maga mögé egy kissé tétovázó pillantást, és a következő oldalra lendülésnél leugrott. Lyserg ingája ide is követte, de a csodálatos kristály, melyet a fiú még szüleitől kapott, már csak a levegőbe döfött bele egyet.
- Ezt nem hiszem el! Te jó ég, Lyserg… - morogta bírálóan Trey, kivívva ezzel a zöldhajú sámán ellenszenves pillantásait. Kettejük közt még mindig nem volt minden teljesen zökkenőmentes.
- Ne, elmenekül! – kiáltott fel Morty. Maga sem tudta, miért, Annához fordult. – Anna, csinálj valamit!
- Majd én elkapom. - jelentette ki Jocó, aki szintén Szellemformát alkalmazott, és most kiélesedett érzékszerveivel az idegen nyomába indult.
Mielőtt bárki csak egy szót szólhatott volna hozzá, a néger sámán köddé vált. Egy pillanatig mindenki csendben volt, magában feldolgozva az eseményeket.
- Hát, - szólalt meg végül Yoh, - mostmár csak várnunk kell.
|