7. rész: Beszélgetés
2006.12.03. 17:01
Etsuko még mindig az eset hatása alatt állt. Szinte semmit nem fogott fel az azutáni eseményekből, hogy kiszabadult a lánc fogságából. Hónapokkal később is az volt az utolsó kép, ami felötlött benne, mikor az a lánc, és vele együtt a szorító érzés eltűnt. A lány legszívesebben elsírta volna magát. Szédelgett és minden porcikája remegett, így inkább gyorsan leült a földre. A többiekkel ellentétben, akik alaposan megedződtek a Sámántornán, ő nem hevert ki egyhamar egy ilyen élményt.
- Hé, jól vagy? – kérdezte Lyserg, mikor meglátta, hogy a sámánlány arca milyen falfehér. Erre a többiek is felé fordultak. Etsuko úgy érezte, már tényleg nem bírja sokáig tartani magát.
- Igen, persze. – nyögte. Egy pillanatig csendben volt, majd eszébe jutott, hogy illene megköszönnie, hogy megmentették. Zavartan felemelte a fejét, és kissé törten azt dadogta:
- Köszönöm, Len. Igazán… nagyon hálás vagyok. – Valójában azonban jelenleg egyáltalán nem érzett se hálát, se boldogságot, inkább ijedt ürességet. Kissé furdalta a lelkiismeret, de így volt. Len egy pillanatra ránézett. Tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni.
- Ez tényleg ügyes volt, kis barátom. – helyeselt Rio, aki sajnos kimaradt a harcból, ugyanazon okból, amiért Yoh is: kardjukkal nem sokra mentek egy ilyen „légtéri” sámán ellen. – Viszont annak a lánynak az őrszelleme nagyon okos volt. Nekem sosem jutna eszembe megszállással próbálkozni.
- Neked elég sokminden sose jutna eszedbe. – jegyezte meg Lenny epés hangon. Bosszantotta, hogy egy ilyen egyszerű trükkel le tudták győzni. Trey, mint aki olvas a fiú gondolataiban, rögtön kijelentette:
- Ó-ó, Lennyboynak nem tetszik, hogy egy ilyen csinos és képzett sámánlány kiütötte…
- Nem ütött ki, világos?! Olcsó kis csel volt, semmi más! – fakadt ki Len hozzá képest is szokatlanul hirtelen kitörő haraggal.
- Úgy látom, nagyon a bögyödben van az a lány. Netán megtetszett? – segített a jégsámánnak gúnyolódás terén Rio. – Mert szerintem nem nézett ki rosszul azokkal a nagy, mandulavágású szemeivel.
- Jaj, ne, a végén még ő lesz a Sámánkirálynőd… - vágott vissza Len, mire Rio inkább meghátrált.
- De egyáltalán mit akart Etsuko-tól? – tette fel a kérdést Amidamaru.
- Én is ezen gondolkoztam. – helyeselt Yoh, és Lyserg is érdeklődve felemelte fejét. Morty úgy festett, mint aki magában máris sorolja a lehetséges okokat, ellentétben Annával, aki némán, higgadtan, türelmetlenül karba tett kezekkel állt egyhelyben. Yoh most Etsukohoz fordult, aki még mindig remegett kissé, de különben kezdett rendbejönni. – Etsuko, hallottál valamit? Mármint mondott valamit a sámán?
- Nem. – rázta meg a fejét határozottan a lány. – Semmit.
- Azért te is figyelhettél volna jobban, végtére is sámán vagy. Egy sötét sarokból előbújó láncos fegyvert könnyedén le kellene tudnod szerelni. – jelentette ki Lenny. Etsuko arca paprikavörösre színeződött.
- Csak tanonc vagyok, és annak se túl jó… - Akane persze azonnal kifejezte felháborodását:
- Hagyd békén! Szerintem te se reagáltál volna jobban! – fakadt ki. Anna végignézett a piruló lányon, majd tekintete tovasiklott a vele szemben álló Lenre.
- Nincs értelme ezen rágódni. – jelentette ki tömören.
Ebben a pillanatban befutott Jocó, csakhogy a fogoly lány nélkül.
- Lerázott… - sóhajtotta azonnal, mielőtt bárki rákérdezhetett volna, mi történt vele.
- Nos, ha eddig nem tudtuk, hogy ki volt ez a lány, - jelentette ki Morty tárgyilagos hangon, - akkor ezután se fogjuk.
|