- …ez�rt kellene elvinnem a K�dexet magammal. – fejezte be Etsuko, �s egy�ttal v�gre enged�lyt adott mag�nak egy m�ly l�legzetv�telre, mellyel minden bizonnyal az elm�lt �t perc mulaszt�s�t akarta bep�tolni. El�tte volt ugyan az �tel, de szinte egy falatot se evett, helyette azzal t�lt�tte idej�t, hogy elmes�lte Mikihis�nak �s Yohmeinek, mi�rt is j�tt ide.

 A k�t id�sebb Asakura nem volt t�l rideg vend�geivel szemben: fiuk elj�vetel�re legjobb �teleiket rakt�k az asztalra. Mindenki �gy falt a beinvit�ltak k�z�l, mintha egy h�napja nem l�ttak volna ehet� emberi �tkeket; ez al�l csak Etsuko, Anna �s az id�k�zben megjelent Tamara volt kiv�tel – a h�rom l�ny. (Ami Tamar�t illeti, � egyik ital ut�n a m�sikkal k�n�lta Yoht, �s minden egyes „K�sz, Tam”-ra elpirult.)

 - Goldwa a K�dexet akarja? – lep�d�tt meg Mikihisa.

 - Mi�rt csod�lkozol, fiam? – vont v�llat n�la sokkal higgadtabban Kino, aki szint�n asztalhoz �lt ma. – Most, hogy Zeke nincs, sokan meg akarj�k szerezni a K�dexet, �s Goldwa f�l… Nem csod�lom. De odaadhatjuk neki?

 - Goldw�ban mindig b�zhattunk, � nem adn� oda senkinek. – v�lekedett Yohmei. Etsukohoz fordult. – Rendben, l�nyom, holnap viheted. – Etsuko k�r�l fordult egyet a vil�g. Szorong� hangon visszak�rdezett:

 - Hogy �n vigyem? Ne haragudjon, uram, de �n nem… �gy �rtem, �n csak k�ld�nc vagyok… Csak �t kellett adnom az �zenetet, mostm�r mehetek haza. – k�ny�rg� tekintet�t a f�rfira vetette, aki azonban �rtetlen�l pislogott r�.

 - Ha m�r m�sz haza, mi�rt ne vinn�d magaddal? – k�rdezte.

 - �n… n�lam nem… - hebegte Etsuko.

 - � m�g csak tanonc. – v�gott k�zbe Lenny puszt�n t�nyfelt�r� hangon. – Nem tudna vigy�zni r�.

 - �, csak tanonc vagy? – k�rdezte meglepetten Mikihisa. Etsukonak eddig nagyon szimpatikus volt a mad�rmaszkos, j�indulat� f�rfi, de most � is f�rk�sz�en n�zett r�.

 - Pedig el�g j�l viselted a szellemeimet. – jelentette ki Yohmei. V�llat vont. – Egy biztos: �n m�r nem fogok ennyit utazni, hogy a K�dex c�lba �rjen… Yoh fiam, menj, k�s�rd el a l�nyt. – k�rte, mintha csak annyir�l lett volna sz�, hogy menjen ki a boltba, �s nem arr�l, hogy menetelje �t f�l Toki�t egy nemr�g megismert k�sza s�m�ntanonccal.

 - Eg�szen Manamiba? De nagyapa, �n pihenni j�ttem ide… - ny�gte a fi�. L�tszott, hogy rosszkedv�s�ge nem Etsukora ir�nyul, hanem a hosszadalmas t�r�ra, a l�ny m�gis kezdte mag�t k�nyelmetlen�l �rezni.

 - H�, elfeledkeztetek a t�mad�r�l? – k�rdezte Morty. – Valaki el akarta fogni Etsukot, �gy el�g vesz�lyes! – Lehet, hogy az alacsony fi� csak j�t akart, de kijelent�s�re Etsukonak �sszeszorult a gyomra. Teljes k�ts�gbeesetts�g s�t�tt a tekintet�b�l.

 - Igazad van, Morty. – jutott esz�be Yohnak. - J�l van, elk�s�rem Etsukot a K�dexszel. – egyezett bele.

 - H�, ha elkaphatjuk azt a pimasz kis s�m�nt, engem se hagyj ki! – k�rte Trey.

 - Engem se. – helyeselt azonnal Joc�.

 - Engem se… - kezdte volna Morty, de Len g�nyosan k�zbev�gott:

 - Nehogy mindannyian elkezdj�tek ism�telgetni, hogy engem se! Mind megy�nk, ennyi. – Lyserg elnevette mag�t (�s egy�ttal m�lyen mag�ban tartotta, hogy �pp � is k�sz�lt kimondani, hogy „engem se”…).

 Etsuko megk�nnyebb�lten fels�hajtott. V�gign�zett a t�rsas�gon, tekintet�t kiss� lebzseltetve annak minden egyes tagj�n.

-         K�sz�n�m. – motyogta f�lszegen a jelenlev�knek.

-         De ugye nem kell m�r ma elindulnunk? – k�rdezte Yoh.

-         �n �gy terveztem, hogy vacsora ut�n m�r mentek is, de ha ennyire akarj�tok, aludjatok itt ma �jszaka m�g… - egyezett bele Kino v�llvonogatva.

 Nemsok�ra mindenki befejezte az ev�st �s fel�lltak az asztalt�l. Most j�tt a napnak az a r�sze, mikor beosztott�k, melyik szob�ban, ki kivel fog aludni. Etsukonak v�gre nem kellett a fi�kkal aludnia, helyette kiutaltak neki egy kis vackot, ahol egyed�l, b�k�sen alhatott. Yoh Treyjel �s Lyserggel h�lt, m�g Anna Kinoval, tan�t�j�val. Rio, Joc� �s Morty egy negyedik helyis�gben voltak egy�tt, m�g Len Fausttal ker�lt �ssze. Minden olyan b�k�snek �g�rkezett…