1998. m�jus

Ny�lt, majd csuk�dott a m�rk�s aut� bal els�, sof�r fel�li ajtaja. A vol�n m�g�l kisz�ll� alak gondosan a szem�be h�zta dzsekije kapucnij�t, m�g megker�lte a kocsit. Az id� tombolt: a jeges sz�l, sz�r�s, hideg es�cseppeket kergetett. Mindent komor sz�rkes�g burkolt. A cik�z� vill�mok f�ny�ben kibontakozott a patin�s, �reg �p�let alakja. A g�tikus katedr�lis f�lelmet kelt� v�zk�p�ir�l most szinte patakzott az es�. Fogukat vicsorgatva n�ztek le a mag�nyos aut�ra. A sof�r kinyitotta a kocsiajt�t. Kiemelt egy apr� alakot a h�ts� �l�sr�l. Igyekezett a kis testet min�l jobban �vni a d�h�ng� elemekt�l. Gyorsan bez�rta az aut� ajtaj�t �s a kov�csoltvas ker�t�shez l�pett. Megl�kte a k�t m�ter magas kapu jobb sz�rny�t; az keservesen nyikorogva engedett. A f�rfi, kis terh�vel, besurrant a kapu r�s�n majd beh�zta azt maga ut�n. Neki�llt, hogy �tv�gjon a m�retes parkon, ami a tornyos �p�let k�r�l ter�lt el. A v�n, komor f�k recsegve hajoltak meg az ork�n ereje alatt. D�s, smaragd lomjukat t�pte, borzolta a vihar. A f�rfi �rezte, hogy a hozz� simul� kis alak remeg. M�g jobban mag�hoz szor�totta, gyeng�den v�gigsim�tott egyszer-k�tszer a h�t�n, hogy megnyugtassa. El�rt�k a templomok bej�ratait fel�lm�l� k�tsz�rny� ajt�t. A f�rfi d�r�mb�lt rajta; a hang ijeszt�en visszhangzott. M�g v�rta, hogy kinyiss�k felpillantott az �p�let hatalmas torny�ra; a magasba t�r� �p�tm�ny fenyeget�en emelkedett f�l�j�k. V�gre beengedt�k �ket. A f�rfi bel�pett, a kapu z�rult, kirekesztette a vihart.
A fick� levette �t�zott kab�tj�t, a nekik ajt�t nyit�, v�ns�ges port�snak adta. A kopaszod� �reg azon volt, hogy kir�zza a ruhadarabb�l a vizet, de jobban j�rt volna, ha ink�bb facsarja; a sz�vet teljesen �tnedvesedett.
A f�rfi id�k�zben megn�zte, mi van a kisl�nnyal. A r�m�leten k�v�l semmi baja nem volt. Az alig hat �ves teremt�s z�ld szemeiben k�nnyek bujk�ltak. Pici �kl�t megk�s�relte a sz�j�ba t�mni, de nem sok sikerrel. Szabad kez�ben rongybab�t szorongatott. A k�chaj� j�t�kszer is el�zott, karj�b�l �s l�b�b�l cs�p�g�tt az es�.
A fiatalember megindult a kisl�nnyal a folyos�kon. A gyermek fej�t az � mellkas�ba f�rta. Csendben s�rdog�lt. A f�rfi lassan ment kereszt�l a tekint�lyes, �reg folyos�kon. Megfeket�lt festm�nyekr�l �s�k m�regett�k szigor� pillant�ssal. Jobbr�l egy sor ablak volt a falakon kialak�tva, amin �t teljes val�j�ban l�tszott a sz�rny� vihar, amint a t�gas parkot t�p�zza. Balr�l n�h�ny m�terenk�nt ajt�k �lltak. A fick�, a kez�ben tartott gyermekkel egy�tt, hallotta, amint odabent nagy hangon magyar�znak a tan�t�k. A di�kok csendben voltak. Egy pisszen�s�k se sz�r�d�tt ki. A kis teremt�s halkan ny�sz�rg�tt. Vigy�z�ja csit�t�an suttogott. Mik�zben el�refel� haladtak fojtott hang� besz�lget�sre lettek figyelmesek. Az egyik r�szen a folyos� egy m�sikkal keresztez�d�tt, a m�sik szakasz falain �jabb ajt�k sorakoztak, mind-mind gyermekeket rejtve. A sarkon k�t alak mer�lt csendes besz�lget�sbe. Mindketten aggok voltak, �regek, mint az �p�let. Egy �sz haj�, k�k egyenruh�s, eg�sz l�ny�ben sz�gletes n� �s egy hajlott h�t� szak�llas ember. Mikor megpillantott�k a fiatalembert, karjaiban a kisl�nnyal elhallgattak. Az asszony a kis j�vev�ny fel� fordult; vigy�z�ja k�zben eg�szen a k�zel�kben �rt. A k�k egyenruh�s n� a karj�t ny�jtotta a gyermek�rt. A kisl�ny veszett�l kapaszkodott a f�rfibe, aki eddig vele volt, halkan pityergett. �m a sz�les, lap�tkezek v�kony derek�ra fon�dtak. A n� karj�ba vette, mag�hoz emelte a gyermeket. A l�nyka k�zvetlen k�zelr�l �rezte sz�r�s illat� parf�mj�t; pr�szk�lt t�le.

-         �dv�z�llek az int�zetemben. – mosolygott r� az asszony. Azt�n ism�t a fiatalemberre n�zett. – Hogy h�vj�k a gyereket?

-         Molly –nak, asszonyom. – jelentette a fi�.

-         Rem�lem, j�l fogod itt �rezni magad, Molly. – szavait a h�lgy imm�r megint, a barna haj�, z�ld szem�, s�padt b�r� kicsihez int�zte.

B�rmennyire b�ztatta �t az asszony, Molly egyszer� kis lelke m�ly�n �rezte, hogy sosem fogja megszeretni a komor, �reg helyet a komor, �reg h�lggyel. Halk, de ann�l keservesebb k�nnyekre fakadt. �desanyj�t akarta – m�g nem fogta fel teljesen a sz�rny� trag�di�t. Nem �rtette teljesen, mi�rt nem l�thatja t�bb� a mam�t, mi�rt nem foghatja meg a kez�t, mi az oka, hogy t�bbet nem sz�vhatja be test�nek finom szappan arom�j�t, nem �rintheti anyuk�ja puha haj�t. Nem szerette, hogy nem tudja, merre van a mamija, hogy nem j�n, hogy meg�lelje, megvigasztalja �t, ha b�nata van.

-         Anyut akarom! – szipogta halkan, c�rnav�kony hangja visszhangzott az �don falak k�z�tt.

-         Kicsim – mondta szomor�an a k�k ruh�s h�lgy. – A mam�d meghalt.

*

Molly felriadt. A viharos �jszaka rezgette az ablakt�bl�kat, az egyik, az er�s sz�lben jobbra-balra leng� �g, az �veget karcolta. Hallotta a fej�k felett a tet�n koppan� es�cseppeket. Ugyanolyan �t�letid� volt, mint azon a napon, mikor ide ker�lt. Ez�rt, az �bred�s ut�ni zavaros pillanatban egy m�sodpercre azt hitte, ism�t csak hat �ves. De az ill�zi� gyorsan elillant �s maradt a szeg�nyes, komor val�. A gy�ren berendezett �rvah�zi szoba. K�t �gy, egy ruh�s szekr�ny �s egy �r�asztal. Az ut�bbi kett�n osztozott a szobat�rs�val. Molly –nak kedve lett volna felkelteni a fi�t; szomor� volt �s nyugtalan �s nem akart egyed�l �beren h�nykol�dni fekhely�n. De nyolc �v alatt megtanulta, hogy Joe –t rosszul �rinti, ha nem alhatja ki mag�t rendesen. Ha a korai �r�n fel�breszti, vigasztal� szavakat �gysem kap, csak inger�lt morg�st. Jobb h�j�n teh�t Molly a r�gi rongybab�t �lelte �t, amit m�g otthon�b�l hozott mag�val �s az �ta is f�ltve �rz�tt, mint egy eml�ket. A puha j�t�kszer finom, ismer�s illata megnyugtatta, �s ism�t �lomba ringatta �t.