Molly kiv�g�dott a teremb�l a kong�an �res folyos�ra. A tan�r m�g ut�na haj�totta a kem�ny fedeles oszt�lynapl�t, de a l�ny reflexei jobbak voltak, lehajolt, �gy a k�tet a h�ta m�g�tt csattant a falon. Becsapta a teremajt�t, olyan hangosan, hogy zengett bele az iskola. Azt�n a napl�hoz l�pett. Az, mint egy sz�rnyaszegett mad�r, elhal�an lebegtette lapjait. Molly megkereste a saj�t nev�t �s kit�pte az oldalt, amin szerepelt. A kicsap�s r�m�vel j�tszadozott, de m�r r�g nem �rdekelte. Miut�n megfosztotta a nem k�v�natos oldalt�l, a napl�t egy eleg�ns mozdulattal kecsesen az egyik kuk�ba haj�totta. Lerohant a l�pcs�n a f�ldszintre, gondosan �gyelve, hogy a lehet� legnagyobb hanggal tegye mindezt. Ek�zben kit�pte copfj�b�l a hajszalagot. Ut�lta k�telez� hajviseletet; a gondosan, szorosan befont frizur�t. A szab�lyzat ugyan csak a tinta k�k egyen mell�nyt �s szokny�t �s feh�r bl�zt �rt el�; de �ratlan szab�ly volt, hogy a l�nyoknak legal�bb olyan hossz� hajat kellett n�veszteni�k, hogy k�nz� copfba lehessen fogni. A fi�k sem j�rtak t�l j�l az ut�latos egyenruh�val, de nekik lehetett ak�rmilyen r�vid a frizur�juk. A hajzuhatag meleg�tette, folyton k�cos volt. Molly megfogadta, sz�mtalanszor, hogyha kiker�l innen, r�vidre v�gatja, olyan r�vidre, mint Joe. Ezt a fi�nak is eml�tette n�h�nyszor. Erre Joe t�bbnyire csak legyintett. „�gysem sz�ksz meg.”

Molly le�rt az udvarra. Le�lt az egyik pad t�ml�j�ra, ott v�rta a fogad�bizotts�got, ami majd a felb�sz�lten sz�k�l� szaktan�rb�l, a k�r�rvend�, hi�navon�s� pedellusb�l �s a skatuly�b�l kih�zott igazgat�n�b�l �ll. Ek�zben egy csomag cigit vad�szott el� az egyenruha valamelyik zseb�b�l �s egy b�zrudat a sz�j�ba vett.

-         Joe is olyan kishit�. – motyogta maga el�, a fi�n t�prengve, hogy elterelje saj�t figyelm�t. – Nincs benne semmi amb�ci�. Folyton akad�koskodik, mint valami l�ny…

�pp azon volt, hogy a mark�ba rejtett �ngy�jt� l�ngj�val meggy�jtsa a cigit, mikor valaki egy gyors mozdulattal kivette azt a sz�j�b�l.

-         Na ez az, amit el kell felejtened. – jelentette ki az illet�. Tim volt az. Gondosan eltaposta a csikket.

-         A bag� a mag�n�gyem. – v�gott vissza a l�ny.

-         Jogos… lenne, ha nem arra k�sz�ln�l, hogy a sulinkat rekl�mozd. Mostant�l a sz�ved, a t�d�d, az izmaid a c�g tulajdon�t k�pezik.

-         Mit mondt�l, honnan is j�tt�l?

*

Nathan hallgatott, agya sebesen dolgozott. Nem tal�lt ki alibi c�get!

-         A Dao-don-do egyes�lett�l. – a l�ny b�lintott. Nathan belelend�lt. – Ugyanazt a technik�t adjuk tov�bb, amit a nagyszer� Le Pailong is haszn�lt, m�g �lt.

R�gi bar�tj�t�l, Morty –t�l id�zett. A kis s�m�nnak p�ldak�pe volt az elhunyt harcos. Mindent tudott a m�ltj�r�l �s mindent el is mes�lt, ak�rkinek, aki hajland� volt meghallgatni. Nat sosem hitte, hogy valaha is haszn�t veszi ennek. Jonas, aki mini alakj�ban ott lebegett mellette, rosszal�an cs�v�lta a fej�t.

-         Ok�, cigi kil�ve. – vont v�llat a l�ny.

Nathan felpillantott az �p�letre. A megsz�ml�lhatatlan ablakon �t di�kok b�multak kifel� s�v�ran a napf�nyes, p�r�t lehel�, avarszag� �szbe.

-         Nem k�ne �r�n lenned? – k�rdezte Molly –t�l. – Mint a t�bbi gyereknek?

-         �n nem vagyok olyan, mint a t�bbiek. K�l�nleges vagyok. Elv�gre az�rt v�lasztott�l pont engem. – Molly mell�besz�lt. – T�nyleg, hogy esett a v�laszt�sod �ppen r�m?

-         Ez egy hossz� t�rt�net, amit nem most k�ne �ppen megbesz�ln�nk. – most Nat adott kit�r� v�laszt. – Ha m�r �gy is ragaszkodsz hozz�, hogy l�gj, legal�bb t�lts�k hasznosan az id�t. Tedd le a t�sk�d!

A l�ny �r�mmel szabadult meg az am�gy is feleslegesnek tartott holmit�l.

-         Ind�tsunk mondjuk �t k�r fut�ssal. – javasolta Nat. – Az udvar k�r�l.

-         Nem gond. – hencegett a l�ny. - Ha tudn�d a gondnok h�nyszor kergetett itt k�rbe! Annyit megs�gok, hogy t�bb mint, �t k�r�n �t menek�ltem.

-         Nagyszer�. Akkor, hogy m�gse unatkozz annyira, csin�ld magas t�rdemel�ssel!

Molly imm�r szidta a saj�t, nagy sz�j�t. De nem tiltakozott. Nathan –t meglepte, mennyire motiv�lja a l�nyt az �g�ret, hogy megszabad�tja majd az int�zetb�l. A l�ny egy hang n�lk�l v�gott bele a kimer�t� gyakorlatba.

*

Az int�zet el�tt h�z�d� park azonban nem volt �res. Rajtuk k�v�l m�g sokan pihengettek a padokon, a f�k ezer sz�nben t�nd�kl� koron�ja alatt. A levelek a v�rpiros, a sz�narany, a barna �rnyalataiban pomp�ztak. Az egyik t�lgy fedez�k�ben k�t alak tal�lkozott. Az egyik, az Id�s, pip�zva foglalt helyet a padon. Kab�tja gall�rj�t f�z�san �sszeh�zta mag�n. Kalapja �rny�kot vetett az arc�ra. A Fiatal egy pap�r zacsk�b�l morzs�kat sz�rt a k�rbe gy�l� galambok �s a t�lire gy�jt�get�, szel�d, szinte kezes m�kusok el�. Id�nk�nt k�l�nb�z� h�v� hangokat �s szavakat hallatott, hogy m�g k�zelebb gy�jtse az �llatk�kat.

-         Honnan veszed, hogy itt van a v�lasz a k�rd�seinkre? – k�rdezte az Id�st�l, mindv�gig a j�sz�goknak szentelve a figyelm�t.

-         Ha annyi id�s lenn�l, mint �n, te is tudn�d. Ez tapasztalat k�rd�se.

-         De hiszen annyi id�s vagyok. – tiltakozott a Fiatal.

-         T�ved�s. – mutatott r� a pip�j�t szopogat� f�rfi. – Ott van az az �tven �v k�z�tt�nk. �s az az �tven �v tapasztalat.

-         Azt hiszed, ez tesz t�ged b�lccs�? – g�nyol�dott a Fiatal. – �n is eleget �ltem m�r. M�g sokat is.

Az �sszes megmaradt morzs�t lesz�rta. Az �llatk�k m�g moh�bban csipegettek.

-         Ez az int�zet. – b�k�tt pip�ja szipk�j�val a sz�rke falakra az Id�s. – Ez az, amit m�r oly r�g�ta keres�nk.

-         Ez�ttal biztosan? – a fiatal mell� telepedett, kezeit zsebre v�gta.

-         Igen. Biztosan.

Hallgattak. N�zt�k a katedr�lis szer� �rvah�zat. Cseng�sz� jutott el a f�l�kig, halkan, tomp�n. Azt�n kit�rult a kapu. N�h�ny gyerek kil�pett a napf�nyre. Amint tehett�k megszabadultak a tinta k�k kab�tt�l. A l�nyok haj�ba, a k�t�tt s�lakba belekapott a sz�l.

A Fiatal cs�k�ny�sen a madarakat b�multa.

-         Gy�l�l�m a galambokat. A m�kusokat is, meg az �sszes r�gcs�l�t.

-         Akkor meg minek eteted �ket? – horkant fel az �reg.

Erre a Fiatal arc�n kegyetlen vigyor ter�lt sz�t. Mind a harminck�t foga feh�ren villogott penge v�kony ajkai k�z�tt. Felmutatta a keszty�s kez�n s�rg�ll�, egy-k�t szem marad�k eledelt.

-         M�rgezett. – suttogta, szinte boldogan mutatva a morzs�kat.

T�l�k jobbra, egy galamb egyszer csak oldal�ra d�lt �s nem mozdult t�bb�.

*

Nathan tekintet�t hol a kez�ben tartott stopperre szegezte, hol az el�tte elfut� l�nyra. Kor�n volt m�g, a Nap �pp csak most festette sz�rk�re az �g alj�t. S�padt, narancssz�n korongja m�g el� sem b�jt. K�d �lt az utc�kon �s hideg csikorgatta a fogakat.

-         Gyer�nk Molly h�zz bele! – kiab�lt a mell� �r� l�nynak Nathan.

D�h�s sziszeg�st kapott v�laszul, amit nem �rtett tiszt�n, de sejtette, hogy jobban j�rt �gy.

Joe t�nt fel, topogott �s karjait d�rzs�lte a hideg ellen.

-         Nem vagytok norm�lisak! – vacogta. – Mit csin�ltok itt hajnalok hajnal�n?

-         Mir�l besz�lsz? Nincs is kor�n, hiszen m�r majdnem hat �ra.

Joe megvet� nevet�st hallatott. Molly ism�t elh�zott mellett�k.

-         Hogy megy neki? – pillantott a stopperre a sr�c.

-         Ha nem fullad ki a v�g�n, akkor megd�nti a saj�t rekordj�t. Nagyon hajt a kisl�ny.

-         Csod�lkozol? – �rdekl�d�tt a fi�. – Hiszen azt �g�rted neki, hogy elviszed innen. Nem v�letlen�l edz ilyen kem�nyen.

-         K�l�nleges l�ny. – mondta Nathan elgondolkozva.

-         Ez igaz. N�ha egyszer�en k�ptelen vagyok meg�rteni. �s furcsa dolgok esnek meg vele.

-         Mire gondolsz?

-         Egyszer belezuhant egy r�g kisz�radt k�tba. – mes�lt Joe. – Azt �ll�totta, hogy seg�lyki�lt�sokat hallott a m�lyb�l, �gyhogy le akart n�zni �s ekkor esett le. De rajta k�v�l senkit nem tal�ltak a k�tban. �s ez csak egy p�lda. Van benne valami megmagyar�zhatatlan. Valami, amit sehogy sem �rtek. N�ha �gy �rzem, engem is �tj�r ez a… dolog, nincs jobb sz� r�. Azt�n elbizonytalanodom. �s ism�t nem �rtem �t.

Nat hallgatott. Nem tudott, mi hozz� tenni a ez elhangzottakhoz. � is �rezte. Molly m�s, mint a t�bbiek.

-         Hogy lettetek ilyen j� bar�tok? – �rdekl�d�tt ink�bb, elt�rve a t�m�t�l.

-         Van az �gy, hogy az emberr�l els� l�t�sra meg�llap�tod, hogy szimpatikus. Na vel�nk is �gy volt. Mikor ideker�lt�nk, zavarodottan az �rvah�zba, csak egym�sra sz�m�thattunk. Ez a mai napig �gy van.

-         �s hogyhogy egy szob�ban vagytok? A fi�k meg a l�nyok t�bbnyire k�l�n szoktak aludni.

-         Itt is �gy van. Mi vagyunk a kiv�tel. �sszeszoktunk, �s mikor k�l�n lakr�szbe akartak rakni minket, Molly akkora hisztit rendezett, hogy majd megfulladt a saj�t k�nnyeit�l. Sehogy nem tudt�k le�ll�tani, az egyik nevel� p�nikba esett �s ment�t akart hozz� h�vni. De amint meg�g�rt�k neki, hogy egy�tt lakhatunk elhallgatott �s angyali mosollyal becuccolt mell�m. – j�t kuncogott az eml�ken.

-         Mikor ker�lt ide?

-         Nem tudom. Mi�ta az eszemet tudom, itt vagyunk. Errefel� m�sk�pp telik az id�. Mintha egy �r�kk�val�s�ggal ezel�tt lett volna, hogy ide jutottunk.

-         Mi lett a sz�leiddel? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb Nat.

-         Aut�baleset. – vont v�llat Joe, mintha mi sem t�rt�nt volna. – Egyik reggel kocsiba sz�lltak, azt�n nem j�ttek haza t�bb�.

Elhallgattak. Nathan eddig �gy �rezte, nyomor�s�gos sorsa van, mert apja m�r nem �l. De most, hogy megismerkedett ezzel a k�t gyerekkel, m�r nem is �rtette, hogy sajn�lhatta ennyire �nmag�t.

„Hazaviszem Molly -t. M�g ma besz�lek az igazgat�n�vel. Nem maradhat itt tov�bb.”

*

-         Nem megy. – cs�v�lta meg a fej�t az asszony.

-         Ezt nem �rtem. – hitetlenkedett a fi�. – A testv�re vagyok. Hogyhogy nem vihetem magammal?

-         Csak a f�ltestv�re. – eml�keztette az igazgat�n�. – �s ez k�l�nben is egy hosszadalmas proced�ra, amit nem vihetsz v�gbe egyed�l, am�g be nem t�lt�tted a tizennyolcat. M�g nem vagy annyi, igaz?

-         Igaz. – csikorgatta a fog�t Nathan.

-         Akkor besz�lnem kell a sz�leiddel. Vel�k is al� kell �ratnunk egy csom� nyomtatv�nyt. Nem lesz k�nny�.

-         Mennyi id�t vesz majd ig�nybe? – k�rdezte Nat.

-         Nem tudom. K�t h�t, egy h�nap, ak�r egy �v. M�g csak tippelni sem tudok.

-         K�rem, amint lehet, fogjunk bele. – kelt fel a b�rfotelb�l Nathan. – �s k�sz�n�m, hogy sz�nt r�m id�t.

Elhagyta a szob�t. Az igazgat�n� tal�n csak erre v�rt. A telefonhoz l�pett. �don, fekete szerkezet volt. Elfogtatta a t�rcs�t, v�rt, am�g kicsengett.

-         Igen? – recsegte a vonal m�sik v�g�n egy �rdes hang.

-         Rem�lem most boldog. – veszekedett az asszony. – Az im�nt zavartam el egy illet�t, aki �r�kbe akart fogadni. Ez az �llapot tarthatatlan. Mit sz�szm�t�lnek annyit? Meddig kell m�g kock�ra tennem az int�zm�nyem j� h�r�t? �s f�k�nt; mikor �r m�r v�get ez a r�m�lom?

-         Nyugodjon meg! – v�laszolt a h�vott f�l. – M�g egy kev�s id�, �s imm�r semmire nem lesz gondja.

-         Csak nem �gy �rti? – roggyant meg a n� l�ba. Leroskadt sz�k�be, kez�t sz�ja el� kapta, csaknem s�rt. – V�gre megvan?

-         M�g nem eg�szen biztos. – vallotta be az illet�. – De a kutat�s m�r k�t szem�lyre korl�toz�dott.

-         Alig merem elhinni. – ny�gte az asszony reszket� hangon. – H�t v�gre v�ge…

K�bult �r�mmel tette le a kagyl�t. Egy pillanatig meredten a semmibe b�mult, azt�n felzokogott, az asztalra borulva s�rt.