Nathan �l�nken eml�kezett, hogy szerzett tudom�st Molly –r�l. Egy kalandos ny�rral a h�ta m�g�tt, �ppen egy iv�ban �cs�rg�tt. A b�rpultn�l �lt �s t�prengett a gy�m�lcsleve felett; a becs�letes csapos csak ezzel volt hajland� kiszolg�lni. Egy�bk�nt is j� ideje m�regette Nathan –t.

-         Nem ismerj�k egym�st? – k�rdezte a pultot t�r�lgetve, mintegy mell�kesen.

-         Nem hiszem. – sz�rcs�lgette ital�t Nat.

A felszolg�l� elhallgatott. De nem nyugodhatott.

-         De, eg�sz biztosam tal�lkoztunk m�r!

-         Azt nem hiszem. – felelte Nathan szkeptikusan. – Eg�sz biztosan eml�kezn�k mag�ra.

A csapos val�ban el�g eml�kezetes jelens�g volt, hord� has�val, s�r�, kefe bajusz�val, fekete haj�val, k�z�pen tar fej�vel. Feh�r mell�nyt, kis fekete csokornyakkend�t viselt, fekete nadr�got, ami el� egy feh�r rongyot t�rt. A pecs�tes ruh�ba t�r�lte koszos kez�t.

-         H�t ez az! – kapott a szav�n a fick�. – �n minden arcot megjegyzek, amivel �letem sor�n tal�lkozom. Ez n�ha nagyon j�l j�n �m, az �n szakm�mban; ha eszembe jut, hogy a vend�g m�r j�rt itt, hogy mit szeret inni, enni... Te is ismer�s vagy, de m�gsem tudom hov� tenni az arcodat. Ilyen m�g nem fordult el� velem.

-         Azt hiszem, jobb, ha megyek… - jegyezte meg Nat, mivel a f�rfi teljesen feld�ltan viselkedett.

-         Megvan! – ki�ltott lelkesen. – Megvan honnan ismerlek! Vagyis nem is t�ged ismerlek… h�t ez�rt nem tudtam, hogy ki lehetsz!

Lehajolt a pult m�g�. Ek�zben Nathan lesz�llt a magas b�rsz�kr�l �s kifel� indult. �m m�g el sem �rte az ajt�t, a f�rfi felugrott.

-         Megtal�ltam. – egy k�pet lengetett. – Nem is r�d eml�keztem, hanem az ap�dra.

Nathan megtorpant. Nem olyan r�g, nagyj�b�l k�t �ve vesz�tette el az apj�t. M�g mindig f�j�n �rezte a hi�ny�t. Kapaszkodott minden halv�nyul� eml�kbe. Ez�rt �ll�totta meg a csapos mondata.

-         Michael, igaz? J�l eml�kszem a nev�re? �s te a fia vagy ugye? Nathan?

-         Igen. – lehelte Nathan.

-         J� p�r �ve besz�lt�nk utolj�ra. A bar�tom volt. N�ha bet�rt ide. Kedves, szimpatikus ember. R�g nem l�ttam. Mi lett vele?

-         Meghalt. – ny�gte Nathan.

-         Oh… mindig a j� emberek mennek el el�sz�r. – sajn�lkozott a megtermett csapos. – Isten nyugosztalja. �s r�szv�tem.

-         K�sz�n�m. – mondta a fi�. A f�rfin�l l�v� k�pre pillantott. – Megn�zhetem?

-         Persze. – odaadta a fot�t. Azon val�ban az apja volt, amint k�t gyermeket egyens�lyoz a karjaiban. Az egyik � volt. A m�sik egy kisl�ny. – Ez Michael. Ez itt ugye te vagy. Ez meg a m�sik gyermeke, a kisl�nya.

-         Tess�k? – n�zett fel csod�lkozva Nat. Percek �ta a k�nnyeivel k�szk�d�tt.

-         Mondom. Apuk�d, te meg a testv�red. Ha szeretn�d, neked adom a k�pet.

-         De… de nekem nincs testv�rem.

-         Az k�ptelens�g. – r�ncolta a homlok�t a csapos. – � maga mes�lte. Bemutatott t�ged, meg a kistestv�redet is. Egy pillanat. Te vagy Nathan Daves, nem?

-         De, de igen. �n vagyok.

-         Nem �rtem. Hogy lehet ez? Nem hiszem, hogy Michael hazudott volna. Te tudod, mi a helyzet?

-         Eln�z�st. – motyogta Nathan. – Telefon�lnom kell.

*

Anyja f�radtan s�hajtott a kagyl�ba.

-         �vekkel kor�bban el kellett volna, hogy mondjam.

-         Egy csapost�l kell megtudnom, hogy van egy testv�rem? – k�rdezte Nathan, fojtott indulattal.

-         Igazad van, ez �gy nem helyes. Sajn�lom, kicsim…

-         Megtudhatn�m v�gre, mi az igazs�g?

Anyja, a vonal t�ls� v�g�n, f�l percig hallgatott. Mikor belefogott, hangja bizonytalanul remegett.

-         Az a kisl�ny, val�j�ban a f�ltestv�red, ap�d egy m�sik h�zass�g�b�l.

-         A fot�n egy�tt vagyunk.

-         Egy darabig l�togatta a kicsit. De azt�n, � az anyj�val egy�tt, messzire k�lt�z�tt.

-         Mi van most a kisl�nnyal?

-         Nagyj�b�l k�t �ve h�rt kaptunk r�la, hogy az anyuka, nem sokkal az elk�lt�z�s�k ut�n meghalt. A kisl�ny �rvah�zba ker�lt. Ap�d azonnal felvette vele a kapcsolatot. De azt�n… tudod…

-         Igen. Meghalt.

-         Megpr�b�ltam elint�zni, hogy a testv�red hozz�nk ker�lhessen. – bizonygatta anyja. – De �n vad idegennek sz�m�tok, nem akart�k megengedni.

Nathan a fej�t fogta. Sz�d�lt. El sem akarta hinni, amit hallott. Van egy testv�re. 14 �vig nem tudott r�la.

-         Nathan? – sz�longatta anyja. Mivel elhallgatott, azt hihette letette a kagyl�t. – Nat?

-         Hogy h�vj�k? – k�rdezte hirtelen.

-         Kit?

-         A kisl�nyt.

-         Ja, h�t persze �t! A neve…

*

-         MOLLY! – ord�tott Nathan.

A l�ny elbizonytalanodott, el akart l�pni az �l Nathan –t�l, de az elkapta �t. A p�nikba esett l�ny, mintha minden harctud�s�t elfelejtette volna, kap�l�zott, de nem b�rt a fogva tart�j�val.

Nathan nem siethetett a seg�ts�g�re. Az egyik fekete ruh�s torkon ragadta �s fojtogatta. Szeme el�tt lassank�nt els�t�t�lt a vil�g, de azt m�g l�tta, hogy Molly –t elragadj�k, kihurcolj�k az �p�letb�l…

F�mes kondul�st hallott �s k�zvetlen�l ut�na ism�t kapott leveg�t. A szor�t�, keszty�s ujjak, lefon�dtak a tork�r�l. H�tra n�zett.
Joe �llt az al�lt fekete ruh�s felett, egy porolt�val felfegyverkezve, roppant harciasan. A t�rgyat minden bizonnyal �t k�zben szerezte. T�zv�delmi okokb�l t�bb ilyen is ki volt rakva. K�nnyed�n elemelhette.

-         K�sz. – ny�gte Nathan.

-         Nincs mit. – b�lintott Joe. Mikor l�tta, hogy a t�mad� �ledezni kezd, gyorsan lef�jta a porolt� tartalm�val. A f�rfit nem nagyon f�kezte a test�t beter�t� hab, ez�rt �jabb �t�st kapott a fej�re. - Hol van Molly?

-         El… elviszik… - k�h�gte Nathan.

Joe vill�mgyorsan felr�ntotta �t a f�ldr�l �s egy�tt szaladtak arra, amerre Nathan Molly –t �s elrabl�j�t elt�nni l�tta. � szaladt el�l, mutatva az utat. A kapun�l a matuzs�lem kor� port�sba botlottak. Az �reg a f�ld�n fek�dt, zih�lva l�legzett. Sapk�ja elferd�lt. Nathan hozz� ugrott felseg�tette. T�mogatnia kellett a v�nembert. Nagyon rossz b�rben volt, sz�v�t fogta, mintha infarktus ker�lgetn�.

-         Me… megpr�b�ltam meg�ll… meg�ll�tani �ket. – lihegte.

-         Merre mentek? – s�rgette Joe.

-         Nem l�ttam. – vallotta be a port�s.

Joe �s Nathan egym�sra n�zett. Elvitt�k Molly –t. Nem tudt�k megakad�lyozni. Nathan legsz�vesebben felord�tott volna �s sejtette, hogy Joe sincs ezzel m�sk�pp. Magukba roskadva �lltak a s�t�tben. Nathan gyorsan le�ltette az �reget, csak hogy csin�ljon valamit. Nem b�rt tehetetlen�l �llni.

-         Ne h�vjuk a ment�ket? – k�rdezte a szerencs�tlen �regt�l.

A f�rfi lihegve nemet intett. Megint nem volt mit tenni. A s�t�tben a null�val volt egyenl� az es�lye, hogy megtal�lj�k a t�mad�t �s Molly –t. Joe d�h�sen beler�gott az int�zet sz�les, kov�csoltvas kapuj�ba, ami most t�rva-nyitva �s�tott. A kapu f�jdalmasan d�nd�lve v�laszolt.
Hirtelen koppan� l�ptekre lettek figyelmesek. A hangok egy�rtelm�en hozz�juk k�zeledtek. Nathan �s Joe, r�gt�n ellens�get szimatolt. Harcara k�szen k�zd� poz�ci�t vettek fel. Egy alak d�l�ng�lt be. Nem mertek t�madni, mert nem l�tt�k ki lehet az. V�gre az egyik l�mpa f�nyk�r�be �rt az illet�. Molly volt.

-         V�gre eszembe jutott mit k�ne tennem. – motyogta a fi�k fel�, akik m�g mindig mozdulatlanul �lltak. – �s elt�rtem a fick� orr�t.

Egy percig m�g dermedten figyelt�k a l�nyt, azt�n Joe hozz� ugrott, felkapta �s nevetve megp�rgette, remeg� l�bai �llni is alig tud� bar�tn�j�t.

*

A Fiatal t�r�tt orr�t markol�szta. A v�r el�nt�tte eg�sz ing�t. Az Id�s hozz� l�pett, felr�ntotta a f�ldr�l.

-         Elvesztetted? – k�rdezte egyszer�en.

-         Ez�ttal igen. – vallotta be.

-         Rem�lem is, hogy t�bbet nem vallasz kudarcot. Hidd el, m�g neked is tudn�k m�lt� b�ntet�st kital�lni…. – fenyegette az Id�s. – Ez a l�ny fontos nek�nk. Sose felejtsd el!

-         Nem felejtem. Hogy is felejthetn�m. – motyogta a Fiatal.

*

-         Mit csin�lsz? – �rtetlenkedett Molly.

Nathan el�tte rohant a folyos�n, kez�t fogta, r�ngatta �t f�lfel�. Joe a nyomukban futott.

-         Szedj�tek �ssze a cuccaitokat! – sz�l�totta fel az �rtetlenked� p�rost. – Csak a legsz�ks�gesebbeket.

-         De mi�rt?

-         Elviszlek titeket innen. Azonnal.

A sarokn�l megtorpant.

-         Az igazgat�n�?

-         Az egyik �t�sem �gy eltal�lta, hogy a feje a falon koppant. El�jult. Bevittem a szert�rba �s bez�rtam. – felelte Joe.

Berontottak a szob�ba. Joe �s Molly felkapkodta a ruh�it.

-         Igyekezzetek. Innen azonnal a vonat�llom�sra megy�nk. Azt�n el hozz�nk.

-         Egy pillanat! – torpant meg a pakol�sban Molly. – Valamit m�g musz�j megtennem, miel�tt elmegy�nk!

*

Nathan �gy �rezte, meg�li az ideg. Nem is �rette, mi�rt ment bele mindebbe. Joe is t�relmetlen�l topogott az �zlet el�tt. Nat sz�lt, hogy s�t�l egyet, am�g Molly el nem k�sz�l. Megindult a sz�k utc�n, Jonas k�vette.

-         Annyira ideges�t! – suttogta. – Nem tudok egyes�lni veled, hogy megv�djem �ket. M�g ha nem is l�tj�k a szellemeket, az m�giscsak felt�nne nekik, ha a semmib�l vizet id�zn�k.

Jonas hallgatott. M�g �t l�p�st sem tettek, meghallott�k Joe ki�lt�s�t. Nat azonnal visszafordult. Rohanva tette meg a kis t�vols�got; a r�vid �t alatt is sz�mtalan sz�rny� eshet�s�g jutott esz�be; mi van, ha megt�madt�k �ket, ha Joe egyed�l nem tudta megv�deni Molly –t, ha a testv�r�t elrabolt�k.

�m oda�rve azt kellett l�tnia, hogy Joe egy idegen l�ny frizur�j�ban gy�ny�rk�dik. Egy m�sodperccel k�s�bb az is leesett neki, hogy a l�ny nem idegen. Molly volt az. Haj�t j�val r�videbbre v�gatta �s sz�nes tincsekkel festette tele.
Joe �mulva �llt az �j hajviselet el�tt. Molly sokkal �rettebbnek �s kicsit id�sebbnek is t�nt. Cs�bos mosollyal zsebelte be a b�kokat, amiket a fi�kt�l kapott. Joe t�n�dve figyelte. R� kellett j�nnie, hogy Molly m�r nem kisl�ny. Sokkal ink�bb k�sz n�.

- Megfogadtam, nem eml�kszel? – k�rdezte Joe –t�l. - Ha egyszer kijutok innen, megszabadulok a hajamt�l is…   
A fodr�szatt�l v�gre �tnak indulhattak a vonat�llom�sra. Nem vett�k �szre az �ket k�vet� alakokat.

*

-         Mit akartak t�lem, Nathan? – k�rdezte Molly egy �rnyalatnyi aggodalommal a hangj�ban.

-         B�rcsak tudn�m. – s�hajtott a fi� �s elvette a jegyeket.

Megindultak a szerelv�ny fel�.

-         Sz�val… - kezdte Molly. – Te vagy a testv�rem.

-         H�t igen.

Hallgattak.

-         G�z�m sincs, mit mondhatn�k. – ny�gte Molly zavartan �s haj�ba t�rt.

-         T�bb t�z �ve nem l�ttuk egym�st. Nem csod�lom, hogy sz�hoz sem jutsz. – mosolyodott el Nathan. – Nem v�rhatom el, hogy a nyakamba ugorj. Voltak�ppen, el�r�l kell kezden�nk mindent.

-         Azt hiszem – kezdte lassan Molly. – a lelkem m�ly�n tudtam. Valahogy eml�keztem r�d. Tal�n ez�rt b�ztam benned.

-         Sajn�lom, hogy becsaptalak. Csak… megr�m�ltem.

-         T�lem?

Meg�lltak a vonat el�tt. Nathan f�l l�bbal m�r a kocsin volt.

Az Id�s megpillantotta �ket. F�ttyentett a fiatalnak �s elkezdtek rohanni a t�megen �t. Mindenkit f�lre l�ktek.

A sz�l belekapott Molly haj�ba, Nathan kab�tj�ba. �lltak �s m�regett�k egym�s, bar�tkoztak a gondolattal – �k voltak�ppen testv�rek. Fej�k felett komor, s�t�t, neh�z fellegek suhantak, sz�rk�be �lt�ztetve az eg�sz t�jat.

Az Id�s mind�ssze �tven l�p�sre lehetett. Feld�nt�tt egy id�s h�lgyet, mire egy jobb �rz�s� fiatal nyakon cs�pte, visszar�ntotta, k�vetelte, hogy k�rjen eln�z�st. A Fiatal ek�zben elh�zott mellett�k. A t�vols�g k�zte �s a szobroz� testv�rp�r k�z�tt v�szesen fogyott.

Mennyd�rg�s robajlott �s egyetlen k�sza es�csepp pottyant Nathan arc�ra. A fi� r��r�sen felpillantott. N�zte a k�kes sz�rk�ben j�tsz� es�fellegeket �s beleszagolt a v�zillat� leveg�be. Minden es�t �g�rt. Nathan �gy �rezte, ez valami �jnak a kezdete. Visszan�zett Molly –ra. B�ztat�an elmosolyodott

-         H�t igen, nem t�k h�lye helyzet? Megr�m�ltem. T�led. De l�sd be, n�ha el�gg� f�ria m�don tudsz viselkedni! – ere v�gre Molly is elnevette mag�t.

Felugrott a vonatra. Testv�re k�vette. A kalauz beh�zta m�g�tt�k az ajt�t. A vonat nagy l�k�sekkel megindult.

A Fiatal keze m�r csak a leveg�t markolta. A szerelv�ny kiss� neh�zkesen, kiss� lust�n p�f�g�tt, m�gis olyan sebess�ggel, hogy a peronon csal�dottan megtorpan� alak m�r nem �rhette utol.