A felh�s d�lut�n es�s �jszak�ba csapott �t. A Hold, a csillagok nem l�tszottak. A kup�t arany f�nybe vonta az egyetlen l�mpa, a f�lke plafonj�ban. Molly �desen aludt, elny�lva az egyik �l�sen, Nathan kab�tj�val betakarva. A k�t fi� a szemben l�v� �l�helyeken foglalt helyet. Nat az ablakn�l �lt, mer�en kifel� b�mulva. Joe az ajt� fel�li r�szen �s az alv� Molly –t n�zte.

Joe megk�nnyebb�lt s�hajt hallatott �s Nathan –ra n�zett.

-         Teh�t te vagy a testv�re? – k�rdezte Nat – t�l.

-         A f�ltestv�re, hogy eg�sz pontos legyek. – b�lintott r� a fi�.

-         El se hiszem, hogy milyen ostoba vagyok. �s �n m�g… - „f�lt�keny voltam r�d.” – akarta mondani. Azt�n meggondolta, �s gyorsan megv�ltoztatta a mondat v�g�t. – sz�val nem b�ztam benned.

-         Rem�lem, mostm�r ki�rdemeltem a bizalmad. – vigyorodott el Nathan.

-         H�t persze. – biztos�totta Joe.

A fi� nagyot ny�jt�zott. Vetett egy pillant�st az ablakon t�lra. Azt�n felkelt.

-         Megyek, ker�tek valami kaj�t. – jelentette ki. – K�rsz te is, Joe?

-         Igen. – b�lintott.

Nathan kil�pett a kup�b�l. Mikor kinyitotta az ajt�t egy pillanatra besz�r�d�tt a robog� szerelv�ny kerekeinek sebes kattog�sa, azt�n beh�zta maga ut�n, mire ism�t s�ket csend lett, amit csak Molly egyenletes szuszog�sa t�rt meg.
Joe –t valamif�le nagy nyugalom �nt�tte el. Igaz, �ld�zt�k �ket, a mellette alv� l�nyt megpr�b�lt�k elrabolni, azt sem tudta kicsod�k �s mi�rt, �s k�nytelen volt �let�t egy olyan sr�c kez�be tenni, akit alig ismert, aki mellett csak annyi sz�lt, hogy Molly f�ltestv�re – m�r ha igazat besz�lt. T�vol volt att�l a helyt�l, amit – ha f�j� keser�s�ggel is – de otthon�nak nevezett, az int�zett�l �s olyan emberek �rult�k el, akikr�l azt hitte, a jav�t akarj�k. Az apr� falu, ahol feln�tt, t�bb� nem volt biztons�gos �s most robogott az ismeretlen fel�, azt sem tudta hov�. De Molly vele volt, �ps�gben; csak ez sz�m�tott, ami�ta az esz�t tudta.

A l�ny, megmoccant. El�bb kicsit �sszeg�mb�ly�d�tt, majd nagyot, j��z�t ny�jt�zkodott. Kinyitotta a szem�t, Joe –ra pillantott �s arc�t mosoly futotta el. Fel�lt. Joe el�re hajolt, megfogta az egyik frissen festett tincs�t �s megcib�lta.

-         �szre sem vettem, hogy ilyen hamar feln�tt�l. – mondta, pr�b�lva viccesre venni a figur�t.

-         Ez a frizura kellett hozz�, hogy �szre vedd? – k�rdezte a l�ny.

�tkarolta a saj�t t�rdeit, fej�t oldalra ford�totta, �gy n�zte Joe –t. Nem sz�ltak semmit, csak �ltek csendben. De ez �pp el�g volt, vagy m�g t�bb is. Annyi �v alatt megszokt�k �s megismert�k egym�st. Eljutottak oda, hogy m�r nem kellet �lland�an besz�lni�k; n�ha jobban esett a csend, �s m�r szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st.
Molly, Joe –n t�prengett. Id�ig a fi� volt a testv�re, aki �vta �t, vigy�zott r�. Most azonban itt volt az igazi tes�ja. �gy nem igaz�n tudta, mik�nt n�zzen a fi�ra, hogyan �lljon hozz�.

Nem jutott a gondolatmenet v�g�re. Nathan j�tt vissza, kez�ben �s h�na alatt �d�t�s �vegeket, szendvicseket egyens�lyozva. Neki �s Joe –nak is hozott enni- �s innival�t.

Molly kipillantott az ablakon. M�r messze j�rtak a falut�l, amit ut�lkozva a sz�l�faluj�nak nevezett. Bizserget� izgalom fogta el – utazik, vil�got l�t!

-         Hov� tartunk? – k�rdezte teli sz�jjal.

-         Hamarosan egy nagyobb v�rosba �r�nk. Ott van egy rept�r. Ker�t�nk egy g�pet, ami Jap�nba visz minket. Any�mmal ott �l�nk, Izum�ban.

-         Jap�nban? – k�rdezett vissza Joe. – Mi�ta?

-         Ott is sz�lettem. Eredetileg Toki�ban �lt�nk, azt�n, apu hal�la ut�n vett any�m h�zat Izum�ban.

Jap�n. Molly elkomorodva gondolt bele, milyen messze is van. Apja �s anyja, mintha sz�nd�kosan a vil�g k�t t�ls� v�g�be k�lt�ztek volna. Mi t�rt�nhetett k�zt�k? Mi�rt hagyt�k el egym�st? Mi volt az oka, hogy neki �vekig �rvah�zban kellett �lnie, mert az apja nem tudta, merre van, �l-e, hal-e?
Torka elszorult. Belegondolt – eg�szen �rva. Mindig valamif�le b�szkes�ggel t�lt�tte el, fels�bbrend�nek �rezte mag�t; n�zz�tek, nekem van ap�m. Mind�ssze nem k�v�ncsi r�m. De � is meghalt. Egy pillanatra nagyon mag�nyosnak �rezte mag�t. Azt�n megnyugodott – el�g volt Nathan –ra pillantania, aki t�n�dve n�zte a mellett�k elsuhan� �jszakai t�jat. A fi� enyh�n r�ncolta a szem�ld�k�t, mintha t�n�dne valamin. Mintha mindig gondolkodna, terveket forgatna a fej�ben. Molly most rajta gondolkozott – �gy tippelte, Nathan biztos nagyon okos. Erre utalt magas homloka, �rtelemt�l csillog� szemei. Szerette volna megk�rdezni, milyenek a jegyei. Hogy ugyanabba az iskol�ba fog –e j�rni, mint Nathan? Ha rossz jegyeket visz haza, majd korrepet�lja, mint egy igazi testv�r? El�lmodozott; elk�pzelte, hogy els� randev�j�ra majd Nathan viszi, aki �gyis mindig fel akar v�gni frissen szerzett jogos�tv�ny�val. A gondolat mosolyt csalt az arc�ra. �s �jabb k�rd�sek jutottak az esz�be, csupa bugyuta gondolat. Mindenr�l tudni akart, ami testv�r�vel kapcsolatos; att�l kezdve, hogy milyen zen�t hallgat, eg�szen addig, hogy miben hisz, miben nem.

V�g�l azonban semmit sem mondott, vagy k�rdezett. Csak elhallgatott �s � is a kinti t�jat kezdte n�zni.

*

Nathan ism�t felriadt, m�r harmadszor az �t alatt.

„Mostm�r mindig �gy lesz? Egy nyugodt �jszak�m sem lesz Molly miatt?” – a gondolat sokkal ink�bb �r�mmel t�lt�tte el, mint aggodalommal. Van egy testv�re! Valaki, akinek az � szeretet�re, gondoskod�s�ra van sz�ks�ge. Molly –ra n�zett. A l�ny m�lyen aludt. Arca fesz�lt volt, komoly. Nat szinte mindig ilyennek l�tta. Szerette volna meg�rdekl�dni; sokat kellet szenvednie? Szerette volna megvigasztalni a l�nyt. Mes�lni akart apjukr�l; hogy milyen nagyszer� ember volt val�j�ban. Hogy Molly ne csak arra eml�kezzen, hogy meg�g�rt valamit, amit nem teljes�tett.
A hajnal m�r derengett az ablakon t�l. Nathan tudta, hamarosan meg�rkeznek.

*

K�t nappal k�s�bb, egy k�s�i �r�n kopogtattak az izum�i h�z ajtaj�n. Anyja szinte azonnal ajt�t nyitott. Mintha az elm�lt h�napban, mindig fesz�lten leste volna, mikor hangzik fel a v�rva v�rt cseng�sz�, ami jelzi, fia meg�rkezett. B�r mosolygott, nem tudta elrejteni a gond festette karik�kat a szeme alatt.

-         Nathan! – s�hajtott megk�nnyebb�lte, mikor megpillantotta kisfi�t.

Szorosan �t�lelte. Szinte kiszor�totta bel�le a szuszt. Azt�n elengedte, v�gign�zett a m�sik k�t elcsig�zott gyereken. Molly –n k�l�n�sen sok� id�z�tt a tekintete. Azt�n hozz� l�pett �s �t is meg�lelte, kiss� kev�sb� hevesen, mint Nathan –t.

-         Szia Molly! – suttogta kedvesen.

Joe elej�t vette az �rzelg�s �dv�zl�snek, mivel kez�t ny�jtotta az asszonynak.

*

Molly –nak a h�lgy az els� pillanatt�l szimpatikus volt. Vir�gos k�nt�se, m�z sz�ke haja, finom illata, f�lt� szeretete, agg�d� gondoskod�s mind olyan anyuk�ss� tett�k. Azonnal tejjel �s s�tivel k�n�lta �ket �s b�r Molly eleinte �gy �rezte, csak arra lesz m�r ereje, hogy �gy�ba zuhanva aludjon egy j�t, m�gis le�lt a konyh�ban, falatozni. Soha nem �zlett neki m�g ennyire az �tel, mint a bar�ts�gos csal�di viszonyok k�z�tt. A falon k�pek, mindegyik a kis csal�dot �br�zolta; Nathan, az apja Michael �s az anyuk�ja Maya. M�g a h�t�n is olt egy, egy m�gnessel feltapasztva. Azt�n Maya az emeletre vitte �ket, ahol k�t �res, tiszt�n tartott szoba v�rta a vend�geket. A jobb oldalit Molly kapta, a bal oldalit Joe. Nathan a fi�val ment, hogy megmutassa hol tal�lta �gynem�t, huzatot, merre van a mosd�. Molly –nak Maya seg�tett.
�gyat vetettek, azt�n az asszony hagyta, hogy lezuhanyozhasson �s v�g�l, pizsam�t h�zva, �gyba b�jjon.

Molly �sszeg�mb�ly�d�tt a sz�les, �bl�t� illat�, zizeg� paplan alatt. Szinte otthon �rezte mag�t; arra gondolt, tal�n lehet, hogy ez lesz majd az otthona. Ez a saj�t szob�ja; amir�l a k�nyelmetlen�l zs�folt int�zeti szob�ban mindig �lmodott. �m f�l �ra m�lt�n m�g mindig �lmatlanul hevert. R�j�tt, hogy �gy egyszer�en nem tud elaludni.
Kil�pett a szob�j�b�l a folyos�ra, halkan �tsettenkedett Joe –hoz. �vatosan, hogy ne �bressze f�l a fi�t, megpr�b�lt beb�jni az �gy�ba mell�. �m Joe sem aludt; f�lreh�z�dott, hogy helyet adjon, mindenkori szobat�rs�nak. Azt�n �sszekucorodtak; �sszeg�mb�ly�dve fek�dtek egym�s mellett, Joe volt a nagyobbik kifli, Molly a kisebb. F�l perc sem kellett �s elnyomta �ket az �lom.

*

Molly egyszer�en nem tudott betelni a h�zzal, Maya –val, a kerttel, amiben egy, k�t szem�lyes hinta �llt. Naphosszat ott �cs�rg�tt, �lmodozott. Azt�n bej�rta az udvart; megm�szta, birtokba vette a f�kat, leheveredett a gondosan �polt, z�ld gyepre. Mag�ba sz�vta az �szi avar illat�t, ami beter�tette a p�zsitot, mint valami tarka sz�nyeg. Azt�n a h�zat j�rta k�rbe. Kez�be vette a f�nyk�palbumokat, megn�zte a fot�kat; n�mi irigys�ggel szeml�lte a vid�mparkban, �llatkertben, bowling-p�ly�n k�sz�lt k�peket. Nathan –nak boldog, kiegyens�lyozott gyermekkora volt, m�g � egy �rvah�zban szenvedett nap mint nap.
Azt�n gyorsan elhessegette a f�lt�keny gondolatokat.

Egyszerre �sszefutott Nat �desanyj�val. Maya �ppen a frissen mosott ruh�kat vitte a kertbe, hogy kiteregesse.

-         Gy�ny�r�sz�p h�zad van! – dics�rte meg az �p�letet.

-         K�sz�n�m. – mosolygott Maya. – Tal�n kicsit nagy Nathan –nak �s nekem. Sokan mondt�k, mikor megvettem. De fiatalon mindig egy ilyesmi h�zr�l �lmodtam. �s a f�rjem hal�la ut�n r�d�bbentem, hogy az �let f�j�n r�vid; arra gondoltam, elj�tt az ideje, hogy bev�ltsam a gyerekkori �lmokat; ki tudja, lesz-e holnap, amikor megtehetem. Sz�val lett egy h�zam. Eddig kicsit �res volt, de ti a sr�cokkal majd j�l belakj�tok.

Azzal mosolyogva tov�bb �llt. Molly is folytatni akarta felfedez� �tj�t a sz�mtalan szoba k�z�tt. �m ekkor �rint�st �rzett a bok�j�n�l. Egy sz�p, cirmos macska p�pozta dorombolva a h�t�t a l�bain�l.

-         H�t szia! – k�sz�nt r� Molly �s lehajolt, hogy megcir�gassa.

A macska hagyta, s�t m�g hangosabban dorombolt.

-         De sz�p cica vagy… - bec�zgette Molly. – Mi a neved?

-         M�zli. – felet a macska helyett a szob�ba l�p� Nathan.

A kis�llat azonnal mag�ra hagyta Molly –t Nathan l�b�hoz futott �s a fi� mellett lebeg� kal�z szellem, Jonas ruh�j�nak lecs�ng� r�szeivel kezdett pofozkodni.

-         �rdekes n�v egy cic�nak. – jegyezte meg Molly.

-         A tal�lkoz�sunk ihlette. – mes�lt Nathan. – Mikor megl�tott engem, �trohant a legforgalmasabb f��ton, a d�lut�ni cs�csban. �s nem �t�tt�k el! Pedig, csaknem kisebb t�megkatasztr�f�t id�zett el�. Ekkora szerencse ut�n csakis a M�zli nevet kaphatta meg.

-         De aranyos! – ki�ltott fel Molly. – J�tszik.

M�zli hangosan ny�vogva csapkodta puha mancs�val Jonas kab�tja szeg�ly�t. Molly csak azt l�tta, hogy a leveg�t pofozgatja; eg�sz pontosan csak azt l�thatta – a szellemek nem mutatkoznak meg, csak a s�m�nok sz�m�ra. �m Nat elbizonytalanodott Molly k�vetkez� mondata miatt.

-         Mintha szellemekkel j�tszana, nem?

*

Maya �ppen valami finom vacsora elk�sz�t�sen munk�lkodott a konyh�ban. Nathan bel�pett, a konyhaasztalhoz telepedett �s n�zte anyj�t.

-         Ak�r seg�thetsz is, ha jobb dolgod nincsen. – jegyezte meg nevetve Maya.

Nathan elvette a k�st anyja kez�b�l �s folytatta a z�lds�g h�moz�st, m�g az asszony a rotyog� faz�khoz l�pett.

-         Mondd anya – kezdte Nat megfontoltan. – szerinted mekkora az es�lye hogy Molly… hogy � is….

-         S�m�n? – tapintott a l�nyegre az anyja. – Nem tudom. K�l�nleges l�ny, az egyszer biztos.

-         Elv�gre, �n is �r�k�ltem aput�l, akkor � mi�rt ne… - �rvelt Nat. K�zben minden figyelm�t a kez�ben tartott r�p�nak pr�b�lta szentelni.

-         Ez nem eg�szen �gy m�k�dik. – jegyezte meg anyja. – Nem hiszem, hogy ez �r�kletes lenne, mint a sz�ke haj, meg a k�k szem.

-         Igaz. Meg azt�n, az is lehet, hogy a te g�njeid is kellettek hozz�, hogy �n s�m�n legyek. – vigyorgott Nat. – �s nek�nk nem ugyanaz az any�nk, �gyhogy val�sz�n�, hogy kett�nk k�z�l csak �n vagyok s�m�n.

Alig fejezte be a mondatot, Maya kez�b�l kihullott a f�z�ed�ny fedele �s cs�rrenve �r f�ldet a padl�n.

-         Anya? – kapta fel a fej�t Nathan.

A n� a s�t� sz�l�re t�maszkodott, arc�t egyik kez�be rejtette, v�lla r�zk�dott. Maya hangtalanul s�rt.

-         Anya! – ny�gte Nathan. – Valami baj van?

�desanyja le�lt a konyhaasztalhoz. A fedetlen�l hagyott faz�kb�l �telg�z sz�llt fel, isteni illatot �rasztva. Az egyik kukta s�polt, feh�r v�zp�r�t eregetett, �gy jelezte, hogy az �tel m�r k�sz, �m May�t ez most a legkev�sb� sem �rdekelte. Homlok�t a k�zfej�be t�masztotta, az asztallapra b�mulva kezdett besz�lni.

*

Molly a nappali szob�ban �ld�g�lt a s�t�tben. B�r kapcsolhatott volna l�mp�t, t�v�t, � jobban �rezte mag�t a f�lhom�lyban. M�zli felugrott hozz� a kanap�ra, hozz� t�rleszkedett, simult, dorombolt, kellette mag�t. Molly simogatni kezdte az �llat beg�rb�tett h�t�t. M�zli sz�p macska volt, �s mint fajt�ja minden egyede, tudta is ezt. Nagy, borosty�n s�rga szem�t most eg�szen feket�v� festette �ri�sira t�gult pupill�ja, ami visszaverte a besz�r�d� kev�s vil�goss�got, furcs�n csillogva. Oldalra d�lt, kecses v�gtagjait ny�jt�ztatta. Molly szeretettel simogatta.

Egy pillanattal k�s�bb azonban M�zli nyugtalanul felugrott, az ajt�hoz futott, felp�pozott h�ttal, felborzolt sz�rrel f�jt az el�szob�ba vezet� ajt� csukott lapj�ra.

-         Mi a baj M�zli? – besz�lgetett az �llattal fennhangon Molly.

M�zlihoz l�pett, aki tov�bbra is nyugtalanul szeml�lte az ajt�t. Molly k�vette a pillant�s�t, az im�nt feltett k�rd�sre m�gis a f�le adott v�laszt. Valami motoszk�lt az ajt� m�g�tt. Vagy valamik…

*

-         Azt hittem, titokban tarthatom. – kezdte Maya. – Mikor h�rt kapt�l Molly –r�l, megijedtem. �t soha nem akartam elhallgatni, csak nem tudtam, hogy mondjam el. Azt�n r�j�tt�l. �s akkor k�rdezni kezdt�l ap�d m�ltj�r�l. M�r akkor el kellett volna mondanom. �lj le Nathan!

A fi� zsibbadtan engedelmeskedett. Lerogyott a sz�kre, amilyekre anyja mutatott. Maya megfogta a kez�t, mosolyogva r�pillantott, b�r a szeme b�natot sug�rzott. Bocs�natk�r�n megcir�gatta Nat arc�t.

-         Tudom, k�ptelen�l fog hangzani, amit mondok, de hazudtam Nat. Molly nem a f�ltestv�red. Nemcsak az ap�tok ugyanaz, de az any�tok is. K�tpet�j� ikrek vagytok. – Nathan sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de Maya a szav�ba v�gott. – Nem, b�rmennyire szeretn�m is, nem �n vagyok az anyuk�tok. J� p�r �vvel ezel�tt, a sz�leitek elv�ltak. Az igazi okot m�g �n sem tudom. A pap�rokban az �llt, �sszef�rhetetlens�g. A v�l�sn�l kimondt�k, hogy k�t gyermek�ket, Molly –t �s t�ged, sz�tv�lasztj�k. Molly az anyuk�tokn�l maradt, te ap�ddal j�tt�l. Alig lehett�l f�l �ves, mikor ap�d �s �n megismerkedt�nk �s egym�sba szerett�nk. Michael m�r az els� tal�lkoz�sunkkor el�rulta, hogy van egy fia. De ez sem riasztott el mell�le. Nagyon megszerettelek. Hamarosan hozz�mentem apuk�dhoz, t�ged pedig a saj�t fiamk�nt neveltelek. �s akk�nt szerettelek. Ez�rt nem jutott eszembe soha, hogy elmondjam az igazs�got. Mikor r�j�tt�l Molly –ra, sz�lnom kellett volna. De azt gondoltam, hogy ha ez kider�l minden megv�ltozik; tal�n meggy�l�lsz engem. Eltussoltam a val�s�got. De csak id�t nyertem �s ma r�j�ttem, hogy �gysem tarthattam volna �r�kk� magamba. M�r a lelkiismeretem miatt sem… egyszer�en nem hagyott nyugodni…

Maya els�rta mag�t, de tekintet�t nem vette le Nathan -r�l.

-         Molly az ikrem… az igazi any�m halott… - suttogta a fi�.

-         Nem kellett volna ezt �gy egyszerre a nyakadba z�d�tanom. Tudod, ez volt az oka, hogy Molly –t nem akart�k nekem adni. M�g te sem volt�l a val�di fiam, nem hagyt�k, hogy a testv�redet neveljem… K�rlek, Nathan bocs�ss meg!

Miel�tt Nat b�rmit mondhatott volna, l�v�s d�rrent a szomsz�d szob�ban…