Molly m�g mindig M�zli mellet t�rdelt, h�na al� fogta a veszett�l f�j� macsk�t, mikor valaki ber�gta az ajt�t. Molly ijedt�ben a h�t�ra zuhant, araszolva pr�b�lt elt�volodni a bel�p� fekete alakokt�l.

A cica m�g mindig f�jt, h�t�t p�pozta.

-         M�zli ne! – k�ny�rg�tt suttogva Molly.

-         M�zli? – k�rdezte az egyik alak. Ruh�j�b�l pisztolyt vett el� a macsk�ra szegezte. – Ez nem a szerencsenapod!

Azzal megh�zta a ravaszt. M�zli egy utols�t ny�vogott, majd oldalra d�lt. Kis teste gyorsan h�lt.

-         Idi�ta! – sziszegte a m�sik fegyveres. – Ezzel most felh�vtad r�nk a figyelmet!

Felr�ntotta a f�ldr�l Molly –t, aki nem mert ellenkezni a pisztolyos alakokkal. Kir�ngatt�k �t a lak�sb�l.

*

Mire Maya, Nathan �s Joe, nagyj�b�l egyszerre, le�rt a nappaliba, m�r csak a kis j�sz�g tetem�t tal�lt�k ott.

-         Szeg�ny �reg bar�tom. – mondta a n�hai macsk�nak Nat. – �gy l�tom, elhagyott a szerencs�d.

-         Hol van Molly? – h�rd�lt fel Joe.

Nathan sz�ve megdobbant az aggodalomt�l. Az ajt� romjaihoz l�pett. Az egyik ki�ll� sz�g�n rongydarabot l�b�lt a h�s esti sz�l. Nat megismerte az anyagot. Molly ruh�j�b�l sz�rmazott. Kil�pett az udvarra. A nedves f�ld�n h�rom p�r l�bnyom vezetett a kapu fel�, ami szint�n kit�rve, sz�rnyaszegetten fityegett.

-         Elvitt�k �t. – mondta ki a sz�rny� igazs�got.

-         De h�t kik? – k�rdezte Maya r�m�lten.

-         Egyszer m�r megpr�b�lt�k elrabolni Molly –t. Hogy kik �s mi�rt, azt nem tudjuk. – magyar�zta Nat.

Joe ek�zben az ajt�hoz l�pett.

-         Hov� m�sz? – k�rdezte Nathan.

-         Megkeresem Molly –t, ti traccsoljatok csak tov�bb nyugodtan. – mondta n�mi szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

-         Azt sem tudod, hov� vitt�k. – eml�keztette Nat.

-         A l�bnyomok majd megmutatj�k. �s, ha elfelejtetted volna, az elrabl�kn�l fegyverek vannak! Sz�val nem �rtana igyekezn�nk a keres�ssel, ha nem akarjuk, hogy baja essen!

Azzal kil�pett az udvarra. Nat a kab�tj��rt ny�lt, k�vetni akarta.

-         Nathan! – sz�l�totta meg Maya. – Vigy�zz magadra!

-         Vigy�zok…anya.

 Azzal kil�pett �s Joe nyom�ba szeg�d�tt. Maya, b�rmennyire agg�dott is, elmosolyodott. Nat any�nak sz�l�totta – teh�t m�gsem gy�l�li. M�g az anyj�nak tekinti. �m �r�me gyorsan elillant �s a f�lt�snek adta �t a hely�t.

*

-         MOLLY! – harsogta Joe.

Nathan gyorsan lepisszegte.

-         A fogvatart�ival szemben az egyetlen fegyver�nk a meglepet�s ereje. J� lenne, ha nem pusk�zn�d el ezt is nek�nk.

Tov�bb haladtak a l�bnyomokat l�vetve. Joe egyszer csak, idegesen felmordult.

-         T�k s�t�t van, az orromig sem l�tok. El fogjuk vesz�teni a nyomukat!

-         Erre is gondoltam. – jegyezte meg Nathan �s kab�tja zseb�b�l zsebl�mp�t vett el�. – �vatosan haszn�ld, nehogy �szrevegy�k, hogy k�vetj�k �ket!

A f�nycs�v�kat mindig a f�ldre ir�ny�tva figyelt�k a l�bnyomh�rmast. Id�k�zben v�logatott r�ms�gek jutottak esz�kbe, ha arra gondoltak, mit tehettek a t�mad�k Molly –val.

-         Ezt n�zd! – ki�ltott fel Joe v�ratlanul.

Nathan odaugrott, rem�lve, hogy nem valami sz�rny�s�g t�rul a szeme el�; egy hajcsom� vagy v�res ruha, esetleg b�rcafat. Joe valamit a l�bnyomokn�l akart mutatni neki.

-         Az egyik l�bnyom elv�lik a t�bbit�l! Tal�n Molly – nak siker�lt megsz�knie! – �js�golta fojtott hangon.

-         Vagy az egyik rosszfi� v�lt le a csapatt�l valami�rt. – jegyezte meg Nathan.

-         Nem hiszem. N�zd, ez a k�t l�bnyom itt k�b� negyven�t�s, ez pedig, �gy saccolom, harmincnyolcas. Molly – nak akkora l�ba van. �s azt hiszem, az egyik edz�cip�je �pp ilyen nyomot hagy.

Nathan nem volt biztos benne, hogy nem csak a vak rem�ny mondatja ezeket Joe –val. De nem akarta cserbenhagyni a testv�r�t.

-         Ok�, v�ljunk kett�! Te a mag�nyos l�bnyomot k�veted, �n meg a m�sik kett�t, h�tha Molly arra van.

Joe b�lintott �s elv�ltak.

*

A fi� beletraf�lt; Molly –nak siker�lt egy �vatlan pillanat pillanatban �rtalmatlann� tennie az egyik t�mad�t. A m�sik m�g ut�na l�tt n�h�nyszor, de a f�k felfogt�k a goly�kat. Molly arra menek�lt, ahol m�g s�r�bb volt az erd�. A t�volban egy hegyoldalt pillantott meg �s azon egy barlangszer� m�lyed�st. Nyom�ban hallotta az �ld�z�i liheg�s�t. Az �z�tt vad �szt�ne azt s�gta, rohanjon a barlang fel�.

Az Id�s, akit Molly j�l ir�nyzott r�g�s�t�l f�ldre ker�lt, gyorsan elkapta a Fiatal kez�t, aki hirtelenj�ben a l�ny ut�n l�tt.

-         El�g legyen! – korholta. – �lve van r� sz�ks�g�nk, ne feledd!

A Fiatal morgott egy p�rat, azt�n a l�ny nyom�ba szeg�d�tt. Az Id�s ny�gve t�p�szkodott fel �s k�vette.

*

Nathan, aki a m�sik p�r l�bnyom ut�n ment, l�tta, hogy a cip�nyomok hirtelen mintha megtorpann�nak. A l�bak gazd�i p�r percig egy hely�tt toporogtak, majd ir�nyt v�ltoztattak. Hamarosan csatlakoztak a mag�nyos l�bnyomhoz.

„Joe –nak igaza lehetett. – gondolta. – Molly elsz�k�tt, de ism�t �ld�z�be vett�k. Musz�j megtal�lnom.”

Rohant, k�vetve a nyomokat. Nemcsak a k�t t�mad� �s Molly, de Joe is arra ment el. Nathan lihegve kapaszkodott az egyre meredekebb �ton. Egy hegyoldalon futottak f�lfel�, egyenesen egy barlang sz�j�hoz. Nathan alig kapott leveg�t, meg kellett torpannia. Az �sv�ny mellett, zsebl�mp�ja remeg�, feh�r f�ny�ben egy t�bl�t pillantott meg. Gyorsan arra vil�g�tott. Kibet�zte a kacskaring�s feliratot. A ny�l alak� t�bla azt hirdette, merre vezet az �ltala haszn�lt utacska. A Tartarusz-alag�t fel�. Nat lass�tott. Lopakodva k�zel�tette meg a helyet. J�l tette, hogy halk�tott a mozg�s�n. A barlang sz�ja el�tt Molly t�mad�i �csorogtak t�tov�n.

-         Most mi legyen? – k�rdezte suttogva Jonas.

-         Fel kell tart�ztatnom �ket. – suttogta Nathan. – Nem hagyhatom, hogy bemenjenek Molly –�k ut�n.

-         Honnan tudod, hogy Molly �s Joe az alag�tban van? – k�rdezett vissza a kal�z.

-         Az � l�bnyomaik is erre visznek. �s l�tod? Eg�sz a m�lyed�s sz�j�ig vezetnek. Id�t kell nyernem, hogy kijussanak!

-         �s veled mi lesz?

-         Az most teljesen mindegy. – Nathan m�r k�sz�lt, hogy kil�pjen a fedez�kb�l, �m Jonas megragadta a karj�t.

-         M�r hogy lenne mindegy?!

-         Jonas, a testv�rem van bent! Nem hagyhatom, hogy baja essen!

Azzal kim�szott a bokrok m�g�l. Azonnal fegyverek kakasa csattant �s k�t pisztollyal n�zett farkasszemet.

-         Nyugi fi�k! – mondta lassan, magabiztosan �s felemelte a kez�t. – Fegyvertelen vagyok!

*

Molly �gy �rezte, egy �r�kk�val�s�g telt el, mi�ta a f�lelem bevitte a barlangba. Vagyis, az alag�tba. Odabent olyan hidegs�g, s�t�t �s csend fogadta, amilyet m�g nem �rzett. Egy id� ut�n m�r a csendet sem hallotta, majd a saj�t gondolatait sem. V�g�l megpillantotta a t�loldalt, a kivezet� ny�l�st.
M�g a kinti, �jszakai vaks�t�t is vil�goss�gnak t�nt ahhoz, amit az alag�tban l�tott – vagyis nem l�tott. Az �jszaka ezernyi zaja f�ls�ket�t�en hatott r�. A t�le p�r m�terre halkan ciripel� t�cs�k, mintha egy koncertterem er�s�t�j�b�l sz�lt volna. A t�bb m�ternyire, egy �llat l�ba alatt megroppan� fa�gat is hallotta, ahogy m�g t�volabb, egy h�z vastag falai m�g�tt a bekapcsolt t�v�t.

Molly t�rdre roskadt, mert nem tudta f�kezni l�bai remeg�s�t. A t�lvil�gi f�lelem m�ly nyomot hagyott benne. Homlok�n verejt�k gy�ngy�z�tt.
V�ratlanul, k�zvetlen k�zelb�l, halk ny�vog�st hallott. Feln�zett. Egy macska k�zeledett hozz�, s�rga szeme �lesen villogott. Sz�v alak� arca volt, apr�, r�zsasz�n orra. Hangosan dorombolt.
Molly nem akart hinni a szem�nek.

-         M�zli… t�nyleg te vagy az?

A macska m�g k�zelebb j�tt �s dorombolt. Szem�vel, mintha igent intett volna. Molly remeg� k�zzel ny�lt, hogy megsimogassa.

-         Azt hittem az az �llat meg�lt t�ged. – suttogta a cic�nak, mik�zben megpr�b�lta meg�rinteni.

Miel�tt v�gigsim�thatott volna a macska finom sz�r�n, a j�sz�g panaszosan felny�vogott, ami megtorpan�sra k�sztette Molly kez�t. Azt�n a l�ny m�gis tov�bb ny�jt�zkodott. Meg�rintette M�zlit, �m keze �tsuhant a test�n, csak a macska alatt elter�l� f�vet seperte. M�zli teste �gy viselkedett, mint a s�r� f�st. Sz�toszlott, ahol Molly meg�rintette, gomolygott, kavargott. Azt�n ism�t �ssze�llt, a szil�rd val� �lc�j�t k�lcs�n�zve a cic�nak.

Molly azt hitte, el�jul – l�tott m�r ilyet; tr�kk felv�telen, a filmekben. �s tudta, hogy semmi j�t nem jelent.

-         Ez… - suttogta f�lhangosan. – ez egy szellem!

*

Nathan lassan, l�p�sr�l-l�p�sre araszolt k�zelebb a fegyveres f�rfiakhoz.

-         Semmi p�nik, sr�cok! – nyugtatta �ket. – Nem akarok balh�t!

Az egyik t�mad� fenyeget�en meglengette a pisztolyt.

-         Mi viszont igen. – felelte vigyorogva.

Jonas morogva v�rt a h�tt�rben, a megfelel� alkalomra, hogy k�zbel�phessen. �m Nat, egy alig l�that� k�zmozdulattal nyugalomra intette. M�g egy l�p�st tett az ellenfelei fel�. Megpr�b�lta szemmel megsaccolni, hogy el�g k�zel van –e. �gy tal�lta, hogy igen. El�re r�gott. Az alacsonyabb alak kez�b�l rep�lt a pisztoly. Ugyanezzel a lend�lettel arcon r�gta a m�sikat; az vagy j� f�l m�tert rep�lt h�tra. Pisztolya a magasba emelkedett. Nathan felugrott elkapta. A felkeni k�sz�l� ember fel� ford�totta.

-         Egy rossz mozdulat �s cs�nya v�ge lesz a dolognak. – fenyeget�z�tt.

-         �gy is �gy is rossz v�ge lesz. – mondta valaki a h�ta m�g�l.

Nathan holtra v�ltan megfordult. A m�sik fick�r�l teljesen megfeledkezett. Az k�zben elkapta a pisztoly�t �s most fel� szegezte. Nat szinte lass�tva l�tta, ahogy a hapsi megh�zza a ravaszt. Hallotta a d�rd�l�st. A f�jdalom k�sett; m�g volt ideje, hogy hitetlenkedve a v�ll�hoz emelje a kez�t. A v�r meggy�zte; val�ban megl�tt�k. T�rdre roskadt; ekkor m�r ord�tani tudott volna a f�jdalomt�l, csak a sokk miatt volt csendben. Lihegve t�rdelt, k�v�lyg� fejjel. A k�t f�rfi berontott a Tartarusz alag�tba. � pedig arccal el�re zuhant �s els�t�t�lt el�tte a vil�g.

*

Joe szinte kizuhant a barlangb�l. Sikoltani tudott volna. Keze-l�ba remegett, csod�lta, hogy meg tud �llni. Sz�d�lve n�zett k�rbe �s h�nyinger fogta el. Ugyanakkor �r�lt. Megint voltak f�nyek, hangok, sz�nek, szagok, nem �gy, mint abban az iszonyatos lyukban.

Nyomor�r�l azonnal megfeledkezett, amint megpillantotta Molly –t aki �ppen egy macsk�val j�tszadozott.

-         Molly! – leroskadt a l�ny mell�. Zih�lt. – Jaj, de j�, hogy megtal�ltalak!

-         Joe, ezt n�zd, fantasztikus! – mutatott a cic�ra Molly lelkesen.

-         Eg�sz biztos, de el kell, hogy t�nj�nk innen! – figyelmeztette a fi�. – Gyere!

-         Nem figyelsz r�m! – vitatkozott Molly. – Ez itt nem csak egy macska, ez M�zli, Nathan cic�ja…

-         Nagyszer�, igaz�n �r�l�k ennek a fejlem�nynek, de k�t fegyveres pszihopata van a nyomunkban, �gy jobb lenne, ha �llatbar�t �nedet most hanyagoln�d egy id�re �s…

-         Joe! – v�gott a szav�ba a l�ny. – M�zlit az im�nt l�tt�k le!

  Joe m�r vette a l�legzetet, hogy ism�t vit�ba sz�lljon, �m hirtelen eljutott tudat�ig, mit pr�b�l Molly elmondani neki.

-         Az nem lehet! – r�zta meg a fej�t, �s �gy vizslatta a cirmost, mintha kiolvashatn� a s�rga szemekb�l az igazat. – Ez biztos egy m�sik macska. Csak hasonl�t r�.

-         Ez itt M�zli! – Molly ezt tagoltan, szinte sz�tagolva mondta, hogy meggy�zze Joe –t. Megragadta a fi� kez�t �s a cica alakja fel� h�zta. – Tess�k, �rintsd meg, pr�b�ld ki!

Joe el�rte a macsk�t �s �tny�lt rajta. H�ledezve h�zta vissza a karj�t, jobbr�l-balr�l megvizsg�lta, mintha l�that� nyom�t keresn� annak, hogy egy szellemet �rintett. Azt�n M�zlira n�zett. A fejlem�nyek mindent kit�r�ltek a fej�b�l.

-         Ugye tudod, hogy ez mit jelent? – k�rdezte Molly szinte nevetve.

-         Igen. Azt, hogy meg�r�ltem. Mindig is tudtam, hogy �r�k�ltem Volt egy nagyb�csim, azt k�pzelte � Elvis…

-         H�lye! – sz�lt r� Molly. - Nem vagy �r�ltebb, mint az elm�lt tizenhat �vben! Hiszen �n is l�tom! Nem vagy bolond!

-         De. �s te is. R�meket l�tunk!

-         Fejezd m�r be! – csattant fel a l�ny.

M�zli olyan term�szetesen viselkedett, mintha nem most l�tt�k volna le; mosakodott, azt�n le�lt, eleg�ns kis alakja volt; nagy, v�rakoz� szemeket meresztett r�juk, mintha azt sugalln�; „Csin�ljatok m�r valamit!”

-         Sz�val… - ny�gte Joe �s lehuppant a f�be. – ha ez most azt jelenti, amire gondolok, hogy mit jelenthet…

-         Igen. – b�logatott Molly. – L�teznek szellemek!

Ugyanarra gondoltak mindketten; a szeretteikre, a sz�leikre. Akik nem �lnek m�r, de akiket, ezek szerint, tal�n viszont l�thatnak.

-         Anya… apa… - suttogta Joe maga el�.

Molly megkereste �s megfogta az el�rz�keny�lt fi� kez�t. Joe lopva pr�b�lta elmorzsolni a k�nnyeit.
Tal�n eg�sz �jjel ott �ltek volna, ha nem hallj�k a l�pteket a h�tuk m�g�tt. �ld�z�ik is �tverg�dtek valahogy az alag�ton. Most, m�g kiss� vakon, bizonytalan l�bakon t�molyogtak el�, de a fegyvereiket l�v�sre k�szen meresztett�k el�re.
Joe �s Molly felpattant. A fi� els� mozdulata az volt, hogy Molly el� l�pett, eltakarta, �vta saj�t test�vel a l�nyt.

-         Eln�z�st, hogy megzavarjuk az idillt. – vigyorgott az egyik t�mad�, M�zli gyilkosa. – De a kis h�lgynek vel�nk kell j�nnie.

-         Csak a testemen kereszt�l! – morogta Joe elsz�ntan.

-         Nem probl�ma. – a fegyveres most m�g sz�lesebben vigyorgott.

-         Ne! – sikkantott Molly.

A k�t f�rfi azonban t�tov�zni l�tszott. A k�lyk�k dermedten �lltak �s v�rtak a csod�ra.
�s az meg�rkezett. Joe eleinte nem is akart hinni a szem�nek. Mintha egy kal�z, halov�ny, ez�st�s alakja testes�lt volna meg vel�k szemben, �m a t�mad�k m�g�tt a s�t�tben. Molly elkapta �s megszor�totta a karj�t; Joe egyb�l tudta, hogy a l�ny is l�tja, amit �, nem csak a szeme k�pr�zik.
A dereng� alak hozz�juk suhant. Eg�sz pontosan Joe -hoz. A fi� nem tudta mit tegyen – megr�m�tette a kal�z, de szerencs�re nem feledkezett meg a fegyveresekr�l. A k�t fesz�lt fick�r�l ler�tt, hogy egy rossz mozdulat �s l�nek.

-         Idefigyelj! – sz�l�totta meg a szellemalak. Joe –nak liftezett a gyomra; ezek besz�lni is tudnak? – �n veletek vagyok!

Jobb h�j�n alig l�that�an b�lintott.

Jonas pillanatok alatt felm�ret a helyzetet.

-         Val�di csiki-csuki… - morogta. – Ok�, sr�cok, kock�ztatnunk kell. Valahogy musz�j elmenek�ln�nk, nem maradhattok �r�kre �gy!

-         �, att�l nem tartok, hogy az id�k v�gezet�ig itt �lln�nk. – ny�sz�r�gte Molly. – P�r perc �s �gyis lel�nek minket.

Jonas gondolkozott.

-         Azt nem hiszem. A figur�knak �lve van r�d sz�ks�g�k.

-         R�m? De mit akarnak?

Ebben a pillanatban az egyik ideges figura felord�tott:

-         Te meg mit motyogsz az orrod alatt?

-         El�g volt! – ki�ltott a m�sik is, de � a t�rs�ra. – Menj, �s k�t�zd meg �ket!

K�telet oldott le a derek�r�l �s oda haj�totta a fick�nak. Az letette a pisztoly�t �s megindult a sr�cok fel�.

-         Igyekezn�nk kell… - sziszegte a kal�z. – Ok�, Joe tedd, amit mondok!

Sorolni kezdte, mit kell majd cselekednie a fi�nak. A sr�c n�ha b�lintott, de k�zben le nem vette a szem�t a fel�j�k k�zeled� alakr�l.

-         �s… - Jonas kiv�rt. – most!

-         Szellemem, egyes�lj�nk! – ord�tott Joe.

Mindny�jan �rz�kelt�k a f�nyess�get. Molly er�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy nyitva tartsa a szem�t a vak�t� feh�rs�g ellen�re. L�tta, amint a kal�z alakja elt�rp�l, eg�szen kicsi, labdaform�t �lt. Elhelyezkedik Joe magasba emelt tenyer�n. A fi�, mintha csak erre v�rt volna, elind�totta karj�t, maga fel� vonta az energia-labdacsot. Eg�szen a mellkas�ig h�zta. A k�t l�tforma �ssze�rt – ekkora olyan f�ny t�madt, amit m�r Molly sem b�rt. Mikor ism�t kinyitotta a szem�t, csak Joe �llt el�tte �s valahogy m�gsem �. Az energia halv�ny l�ngcs�v�kat vont az alakja k�r�. Joe fel� n�zett; meleg, barna szemei most k�kek voltak �s �ttetsz�k, mint a tenger. A kal�znak volt ilyen a tekintete. Molly –nak felfogni sem volt ideje a v�ltoz�st, Joe hozz� ugrott, �lbe kapta �s a f�k k�z� vetette mag�t.

*

Az elvakult f�rfiak m�g ut�nuk l�ttek n�h�nyszor. A goly�k a f�ldet �s a f�kat �rt�k.

-         Ne hagyd megl�gni! – ord�totta az Id�s.

A Fiatal berohant az erd�be. Azt sem l�tta, merre megy, a bokrok kil�g� �gait d�h�dten csapta jobbra-balra. Miel�tt el�jult volna, azt hitte t�ved�sb�l nekirohant egy vastag fa�gnak. Felfogni sem volt ideje, hogy val�j�ban Joe �t�tte le. El�ter�lt, mint egy zs�k. A fi� beh�zta �t a cserj�k al�, �s meglapult a fat�rzs m�g�tt, ahol eddig is rejt�z�tt.
Molly enyhe f�lelemmel n�zett fel r�; Joe most f�rge volt, mint egy tolvaj, �s elsz�nt, mint egy gyilkos. Szeme jeges hidegs�ggel csillogott. Nem volt ott benne a h�s�ges, tizen�ves fi�. Sokkal �rettebb tekintet volt; l�tszott, hogy nagyon tapasztalt �s kegyetlen is tud lenni, ha a sors �gy hozza, hogy ez sz�ks�gess� v�lik.
Hamarosan felhangzott a m�sik f�rfi cs�rtet�se. Joe ujj�t a sz�ja el� emelte, hogy jelezze; Molly maradjon csendben.
A l�nynak azonban esz�ben sem volt megsz�lalni.
Az Id�s hozz�juk �rt. Megtorpant, mivel elvesz�tette t�rsa l�bnyomait, �rtetlenkedve pillantott fel; olyan nincs, hogy a k�lyk�t elnyelte a f�ld.
El�bb balra n�zett, azt�n jobbra akarta ford�tani a fej�t; ekkor megkapta Joe �kl�t az arc�ba. H�tra zuhant, feje egy fat�rzs�n koppant. El�jult, mint a m�sik.
Joe gyorsan leoldotta a k�telet az egyik fick� derek�r�l �s megk�t�zte �ket. Azt�n megragadta Molly kez�t �s szaladni kezdett vele, amilyen gyorsan csak tudott. Mikor biztons�gos t�vols�gban �rezte mag�t, megtorpant. M�r r�g ki�rtek az erd�b�l, a s�r�, b�r m�r kiss� hi�nyos, �szi lombkorona helyett csak a m�lyk�k, halv�nyan csillagokkal pettyegetett �g h�z�dott felett�k.
Joe megremegett, teste kil�kte az idegen l�tform�t. A kal�z k�s�rtet apr� alakban lebegett mellett�k. Joe t�rdre roskadt, kifulladtan lihegett. Molly mell� t�rdelt, kez�be fogta, felemelte a fi� arc�t. Ism�t a barna szemek pillantottak r�. Megnyugodva �lelte meg a fi�t. Joe m�g mindig kapkodva szedte a leveg�t, de az�rt viszonozta az �rint�st. �tkarolta Molly –t, de k�zben le nem vette volna a tekintet�t a kal�zr�l.

-         Mit… csin�lt�l… velem? – h�r�gte.

-         Megmentettem az �letedet. Egy�bk�nt sz�vesen. – motyogta a kal�z.

-         Tudod hogy �rtettem. �rzetem, amit te. L�ttam amit te. Az eml�keidet. �s �reztem, hogy mit s�g az �szt�n�d.

-         Ok�, erre most t�nyleg nem �r�nk r�. Ezt szellemform�nak h�vj�k �s a s�m�nok gyakran haszn�lj�k, de most menn�nk kell mert…

-         S�m�nok? �gy �rted s�m�n vagyok? – h�ledezett a fi�.

-         N�zz�tek, a gazd�m, Nathan bajban van �s…

-         Nathan? – sikoltott fel Molly. – Hol van? Mi van vele?

*

Nathan kinyitotta a szem�t. Ut�lta az �bred�st. �rezte m�r ezt; egy z�r�s tan�v sor�n csaknem kiny�rta p�r rosszfi�. Azut�n fel�bredni, na az volt ilyen. Csak ez m�g kegyetlenebb�l f�jt.
Megn�zte a v�ll�n feh�rl� k�t�st. �gy v�lte, nem lehet s�lyosan s�r�lt. Jonas mellette lebegett, gondterhelt arca most kisimult, k�k szem�ben mosoly b�jk�lt.

-         Hogy lehet valaki ennyire lusta? – k�rdezte fedd�n. – M�sf�l napot �taludt�l.

-         M�sf�l napot? – k�rdezett vissza Nathan. Azt�n �szbe kapott. – �s Molly? Meg Joe?

-         Nekik k�sz�nheted az �letedet.

-         �s persze neked igaz?

-         Elmentem seg�ts�g�rt, mikor megl�ttek. Ennyi. – vont v�llat a kal�z szer�nyen.

-         A t�mad�k?

-         Nem tudom, mi lett vel�k, miut�n Joe –val megk�t�zt�k �ket.

-         Joe –val? �gy �rted, hogy te �s Joe? Ezek szerint Joe egy…

-         �gy n�z ki. – b�lintott Jonas. – �s Molly is, ha engem k�rdezel.

-         J� sok mindent �taludtam…. – Nathan visszahanyatlott a p�rn�ra.

*

-         De h�t hogyan? – hajtogatta a Fiatal, mik�zben �pp egy p�pot jegelt a homlok�n. – A fi� s�m�n, a l�ny s�m�n….

-         Ez nek�nk m�g j� is. – mondta az Id�s, �s megr�gz�tt szok�sa szerint pip�ra gy�jtott. – K�t s�m�n t�bb mint, egy.

-         Hihetetlen! �tsz�z �vig semmi, most meg egyszerre kett�.

-         H�rom. Ha azt a Tim, vagy Nat, vagy hogy is h�vj�k k�lyk�t is belesz�moljuk.

-         Teh�t mindegy, hogy melyiket kapjuk el? – vidult fel a Fiatal.

Felkelt fekhely�r�l, ahol f�jdalomt�l elgy�t�rten hever id�ig. Levette a jeget a fej�r�l �s kicsit megfesz�tette eg�sz arc�t. Lehunyt szemmel koncentr�lt. F�l pillanat m�lva a daganat leh�z�dott a fej�r�l, mintha ott sem lett volna; sz� szerint belesimult a b�r�be.
A Fiatal a t�k�rh�z l�pett. Hi�n n�zegette a duzzanat hely�t.

-         Mindig is csod�ltam az �ngy�gy�t� k�pess�ged. – morogta pip�val a sz�j�ban az Id�s. Az � sajg� l�ba bezzeg m�g fel volt puffadva.

-         P�r sz�z �v alatt ezt is megunod. – s�hajtott k�nyeskedve a Fiatal. – �s n�ha kifejezetten h�tr�ltat; mondjuk, ha v�get akarsz vetni a szenved�seidnek…

-         Hamarosan v�get vethetsz. – �g�rte az �reg. – Csak egy valamire kell �gyeln�nk; e a h�rom k�ly�k egy�tt verhetetlen. K�l�n kell elkapnunk az egyiket. M�sk�pp nincs es�ly�nk.