Molly a f�ld�n hevert, az eget b�multa, a csillagokat. Gondolatai a messzes�gben kalandoztak. Felrezzent, mikor Joe megsz�l�totta.

-         Na mi van, az �gy m�r nem el�g j� neked?

Molly r�vigyorgott �s meglapogatta maga mellett a f�ldet, h�vva Joe –t, d�lj�n le mell�.
A fi� megtette. Karajit a feje m�g� h�zta �s �gy n�zte az �jszakai eget Molly –val. A l�nynak id�k�zben a has�ra telepedett a macska, akit el sem lehetett t�le v�lasztani.

-         Szinte irigylem M�zlit. – tr�f�lkozott Joe. – Mostans�g t�bbet vagy vele, mint vel�nk.

-         Nem M�zlinak h�vj�k.  – jelentette ki a l�ny. Maga fel� ford�totta a cica sz�v alak� pof�csk�j�t �s m�lyen a s�rga szemekbe n�zett.

-         Akkor minek? – ment bele a j�t�kba Joe.

-         Bast. Ez a val�di neve.

-         Honnan tudod? – k�rdezett vissza pimaszul.

-         Megs�gta. – felelte a l�ny sejtelemesen.

Joe csak f�radtan s�hajtott. Mostans�g m�r semmin nem lep�d�tt meg. Ami�ta megtudta, hogy Molly –val mindketten s�m�nok.

-         Az a hely, – kezdte lassan. – a Tartarusz alag�t tette ezt vel�nk.

-         Szerintem nem. – r�zta meg a fej�t bar�tn�je. – Ez a k�pess�g val�j�ban mindig itt volt benn�nk. Csak az alag�t hozta felsz�nre.

-         S�m�nok. – �zlelgette a sz�t Joe.

-         Szerinted mekkora a hatalmunk? – k�rdezte Molly.

-         Mire gondolsz?

-         Szerinted – b�kte ki a l�ny. – vissza tudjuk hozni a halottakat? �gy igaz�b�l?

Joe sok�ig fontolgatta a v�laszt. Olyan sok�, hogy Molly m�r azt hitte, elaludt.

-         Nem tudom, Molly – suttogta v�g�l. – De megmondom �szint�n; ha megtehetn�m, sem v�ltoztatn�k a dolgokon.

-         Komolyan besz�lsz? – k�rdezte a l�ny meglepve. Fel�lt �s �gy n�zett Joe –ra.

A sr�c k�vette a p�ld�j�t. Imm�r �lve folytatt�k a t�rsalg�st. Molly mer�en b�multa Joe –t, aki maga el� meredve besz�lt hozz�.

-         Kezdem azt hinni, hogy mindez nem v�letlen. Ami t�rt�nik �s t�rt�nt vel�nk.

-         �gy hiszed, el volt rendelve? Valami fels�bb hatalom �ltal?

-         Nem tudom, mit higgyek. �gy �rzem, minden lehets�ges. De azt gondolom, hogy a tragikus �jszaka, mikor a sz�leim balesetet szenvedtek, nem csak egy sz�rny� eset volt. Tal�n, e n�lk�l, nem tanultam volna meg valami fontos dolgot, ami sz�ks�ges volt a s�m�nn� v�l�somhoz.

Molly azonban nem akarta elfogadni ezt az �ll�spontot. � annyit s�v�rgott a sz�lei ut�n. Most itt volta lehet�s�g; ki tudja, hol �r v�get egy s�m�n ereje? Tal�n fel tudn� t�masztani �ket, tal�n… �s azt sem akarta, hogy Joe azt gondolja, nincs �rtelme. Vit�ba sz�llt vele.

-         Ok�. De tegy�k fel, hogy, mondjuk egyszer szerelmes leszel. �ltek boldogul, mikor az asszony v�ratlanul meghal. Akkor sem tenn�l semmit? M�g ha �leted szerelm�r�l is van sz�? Akit m�g saj�t magadn�l is jobban szeretsz?

Joe hosszabban t�prengett. V�g�l lehajtotta a fej�t.

-         Fogalmam sincs, akkor mit cselekedn�k. De most itt vagyunk, az elk�pzelt n� nincs sehol. �s most azt mondom, a holtakat ink�bb ne bolygassuk.

Fel akart kelni, de Molly megragadt a karj�t. Nem sz�lt semmit, csak a szem�vel k�rte; „Ne menj el!” Joe pedig megtorpant �s visszafek�dt mell�. Sz�tlanul b�mult�k a csillagokat.

*

Molly felriadt. Csod�lkozva vette �szre, hogy a szabad �g alatt nyomta el az �lom. Fel�lt, megd�rzs�lte a szem�t. Ny�jt�zott egyet – eg�szen �bernek �rezte mag�t, b�r m�g s�r� �jszaka volt. Nem tudta, mennyit aludhatott. Bast, azaz M�zli m�g ott �lt mellette, abban a pillanatban hagyta abba a mosakod�st, mikor Molly fel�bredt. A l�ny r�mosolygott, azt�n k�r�ln�zett. Kicsivel arr�bb Joe �lt, �sszekuporodva, fej�t komoran lehajtva. L�tszott, hogy valami nyomasztja.

-         Mi a baj? – k�rdezte Molly kedvesen.

-         Semmi. – morogta a fi�. De mivel bar�tja le nem vette volna r�la a szem�t, fels�hajtott �s bevallotta. – T�nyleg semmi, csak rosszat �lmodtam. Telebesz�lted a fejem.

-         M�gis mivel? – Molly �szint�n meg volt lepve.

-         H�t azzal a mi lenne, ha elveszten�d a szeretett n�t dologgal.

-         Joe, �n azt csak kital�ltam! – v�dekezett a l�ny. – Csak �rz�keltetni akartam, az eg�sz csak egy fikci� volt! Hiszen nem is lehetsz szerelmes; rajtam k�v�l nincs egy l�ny ismer�s�d se… - Molly elhallgatott.

R�n�zett Joe –ra. �gy t�nt, a fi� tudja, hogy kezd sejteni valamit. Ha Joe –t megr�m�ti a gondolat, hogy elvesz�theti a szerelm�t, akkor m�giscsak van egy l�ny az �let�ben. M�rpedig Molly �gy tudta, hogy � az egyetlen l�ny Joe �let�ben; ami azt jelenti, hogy � �s szeretett l�ny egy �s ugyanaz?

-         Joe? – nyikkant Molly.

-         Hagyj b�k�n! – a fi� felpattant �s elindult, kifel� a birtokr�l. Gyorsan kirohant a kapun �s zsebre v�gott k�zzel v�gigsietett az utc�n.

A l�nynak nem volt ereje ut�na menni. Teljesen letagl�zta a gondolat; Joe �t szereti? Nem akarta elhinni. Az k�ptelens�g –�rvelt – hiszen �k csak bar�tok. De ahogy elk�pzelte kett�j�ket egy�tt, mint egy p�rt, furcsa, izgalmas, bizserget� �rz�s lett �rr� rajta. Azt�n elhessegette a dolgot. Hiszen annyi csaj volt rajta k�v�l az int�zetben. Csak h�t Joe egyfolyt�ban vele l�gott. „Ne �ltasd magad, Molly! – korholta �nmag�t. – M�r mi�rt lenne �pp bel�d szerelmes? Nem hi�nyszik, hogy elhitesd magaddal, hogy te vagy neki a nagy �, azt�n pof�ra ess!”

Cip� kopog�s�ra lett figyelmes. Valaki j�tt visszafel�. Molly Joe –ra tippelt. Az alak zsebre dugott k�zzel l�pegetett. A s�t�tben nem l�thatta. Az egyetlen f�nyforr�s; a h�z egyik szob�j�ban �g� l�mpa vil�ga, nem jutott el a fick�ig, hogy l�that�v� tegye.
Az illet� bes�t�lt a kapun. Molly –t rossz �rz�s fogta el. Maga sem tudta volna megmagyar�zni, mi�rt is volt nyugtalan. Bast hirtelen keservesen felny�vogott m�g�tte. Ekkor a l�ny m�r tudta, hogy komoly bajban van. A t�mad� f�l k�zzel elkapta, egy gyors, j�l ir�nyzott �t�st m�rt a tark�ja �rz�keny pontj�ra, erre lehanyatlott, mint egy rongybaba. M�r nem volt mag�n�l.
A Fiatal k�nnyed�n felkapta. Karjaiba emelte a k�nny� testet �s lopva elindult kifel�.
Az utca sark�n az Id�s Joe val birk�zott. A sz�v�s k�ly�k �llta a sarat, a tork�t fojtogat� Id�s, j� p�r kem�ny r�g�st kapott. V�g�l megunta a macska eg�r j�t�kot; kup�n csapta a sr�cot. Joe, nak m�g volt ereje, hogy belekapaszkodjon a f�rfi kab�tj�nak sark�ba. Ujjait, hi�ba is pr�b�lta, egyszer�en nem tudta lefejteni az alak, �gy r�ntott ink�bb egyet a sz�veten; az anyag sarka a fi� kez�ben maradt, aki elter�lt a betonon.

*

Nathan nem sejtett semmit. S�r�lt karj�t pihentette �s �lvezte, hogy �gyba kapja a vacsor�t. Maya szint�n gyan�tlan volt; nem sz�lt a sok�ig kimarad� sr�cokra. Nevelt fi�t sem fogta soha szigor�an, a k�t vend�ggel sem akart rosszul b�nni. De tal�n jobban j�rtak volna, ha id�ben �gyba parancsolja �ket.
Joe feld�ltan szaladt be a lak�sba. Nat �ppen akkor j�tt le a l�pcs�n, valami harapnival��rt. �rtetlen�l �llt a hevesen gesztikul�l�, �m a liheg�st�l sz�hoz nem jut� fi� el�tt.

-         Mit mondasz? – k�rdezte ism�t Maya. – Nem �rtelek kicsim.

-         Molly –t… az a k�t pasas… Molly –t elvitt�k!

Nathan v�gre kih�mozta a mondat �rtelm�t. Hitetlenkedve roskadt le a sz�kre.

-         Hov� mentek? – k�rdezte

-         Nem tudom. – vallotta be a fi� sz�gyenkezve. – Le�t�ttek. El�jultam. Nem l�ttam, merre mennek.

S�lyos csend telepedett a szob�ra.

-         Legal�bb Bast vele van. Vagyis nem l�ttam sehol, �gyhogy csak vele lehet… - vigasztalta mag�t Joe.

-         Ki az a Bast? – n�zett fel Nathan.

-         A macsk�ja… azaz macsk�d. Hogy is h�vt�k… M�zli!

-         Ez j� h�r. – ismerte el Nat, de olyan s�ri hangon, mintha Molly –t m�ris gy�szolni k�ne.

Csak �ltek �s nem tudtak mit kezdeni magukkal; b�rhogy is pr�b�lt�k megakad�lyozni, Molly –t elvitt�k. Nathannak hirtelenj�ben sz�mtalan k�ptelen �tlete t�madt a testv�re megment�s�re. De r�vid, alig egy percnyi fontolgat�s ut�n mindet elvetette.

-         Sz�lhatn�nk a rend�rs�gnek. – jegyezte meg Maya.

-         Csak negyvennyolc �ra ut�n foglalkoznak elt�nt szem�lyekkel. – r�zta meg a fej�t Nathan. – Addig b�rmi t�rt�nhet Molly –val.

Ism�t hallgattak. Joe a kez�t t�rdelte, le�lt az egyik sz�kre. Nat r�pillantott. L�tta rajta a szeretetet, a f�lt�st, a gy�tr�d�st.

-         Az �n hib�m… - motyogta. – �sszevesztem vele, mag�ra hagytam �s akkor vitt�k el.

Nathan r� akar sz�lni; az �nsajn�lat most senkin nem seg�t. �m a l�legzete is elakadt. Ismer�s volt neki a k�k pap�r fecni, amit Joe egy szakadt sz�vettel egy�tt szorongatott.

-         Mi az ott n�lad? - b�k�tt a fi� kez�re.

-         Megszaggattam az egyik pofa kab�tj�t. – kinyitott mark�t.

Nathan elvette a gy�r�tt lapot. Azon egy sz�veg, �nmag�ban �rtelmetlen t�red�kei �lltak �s valamif�le azonos�t� sz�m. �s m�g valami. Egy l�gi t�rsas�g log�ja – vagyis annak egy r�sze.

-         Egy rep�l�jegy! – �r�lt fel Nathan. – Azt mondod, az egyik fick�t�l cs�rtad?

Joe b�lintott, mire Nat felpattant, felrohant az emeletre. Bar�tja alig b�rta k�vetni.

-         Mit csin�lsz? – k�rdezte Nathan –t�l, aki m�ris ledobta mag�t a sz�m�t�g�p el� �s azon nyomban bekapcsolta azt.

A g�p halk pityeg�ssel beindult, am�g felizzott a k�p a monitoron, Nathan magyar�zni kezdett.

-         A jegy azonos�t�ja alapj�n megkereshetj�k melyik rep�l�re sz�nd�koznak felsz�llni. Abb�l pedig megtudjuk, mi az �ti c�ljuk, vagyis…

-         Vagyis azt, hogy hov� vitt�k Molly –t!

-         Pontosan!

Ek�zben a g�p bekapcsolt. Nathan bep�ty�gte az Interneten a l�gi t�rsas�g webc�m�t. Megjelent a f�k�nt k�kben t�nd�kl� oldal. Nathan valamif�le k�dot �t�tt be a billenty�k�n, mire �j ablak ny�lt. Ide �rta az azonos�t�t, a megfelel� helyre – vagyis azt, amit ismert bel�le.

Indul�sok, lesz�ll�p�ly�k, orsz�gok, �rkez�sek helyeinek �s id�pontjainak sz�zai futottak le a monitoron.

-         Na �s ezek k�z�l melyik j�raton van Molly? – veszekedett Joe.

Nat gyorsan lepisszegte. Lehunyta a szem�t. Csak az �szt�neire hagyatkozott. Ki�r�tette elm�j�t, m�g v�g�l nem z�gtak benne gondolatok, csak a t�k�letes csendet hallotta. �s ekkor �lesen suttogva, szinte sziszegve megsz�lalt egy hang. Nathan �szt�n�sen kiny�jtotta a kez�t. Lassan feln�zett. Ujja hat�rozottan egy �ti c�lra b�k�tt.

-         Ez lenne az? – pr�b�lt belesni Nat ujja m�g� Joe. – �s mi�rt olyan biztos ez? Nekem �gy t�nt, csak tal�lomra b�kt�l r�.

-         Joe, �n s�m�n vagyok. J�stehets�gem van. Ha er�sen figyelek, a j�v� megmutatja mag�t el�ttem, l�tom�sok, meg�rz�sek form�j�ban.

-         Ezt a j�v�ben l�ttad? L�tom�sod volt?

-         Ez ink�bb a meg�rz�sek k�z� sorolhat�. �s most n�zz�k mi ez a hely.

Mindketten a monitorra meredtek. Joe szeme elkerekedett.

-         Hiszen ez a v�ros p�r kilom�terre a mi falunkt�l tal�lhat�!

-         Biztos a faluba vitt�k. Akkor nek�nk is oda kell men�nk! – jelentette ki Nathan ellentmond�st nem t�r�en.

M�r fel is pattant, de Joe m�g bizonytalanul toporgott.

-         Most meg mi van? – fordult vissza inger�lten Nat.

-         Semmi. Csak azt hittem, ti s�m�nok t�k elvont dolgokat csin�ltok. Nem pedig bep�ty�gitek a g�pbe, amit tudni szeretn�tek. Ez olyan… m�r bocs a sz��rt, de norm�lis.

-         Enn�l „s�m�nosabban” is megpr�b�lhattam volna megtudni, merre van Molly, de azt megj�solni sokkal tov�bb tartott volna, amit nem akartam �s bizonytalanabb eredm�nyt is hozott volna. �s m�gusok, sajna, nem n�nek minden bokorban.

-         M�gusok?

-         Olyan s�m�nok, akik ing�kkal, k�vekkel, med�lokkal, botokkal kikutatj�k hol tal�lhat� valami, vagy valaki… De erre most t�nyleg nincs id�nk! – hadarta. – J�ssz m�r?               

  Joe b�lintott �s k�vette �t.

*

A g�p m�r vitte is �ket. Joe �lt az ablakn�l. Nathan –t valahogy nem ny�g�zte le az egyik l�gi kis�r� pantomimja, amiben bemutatta, mit kell tenni v�szhelyzet eset�n. Hamar elfordult a h�lgyt�l �s a nyugtalanul kifel� b�mul� Joe –ra n�zett.

-         Nem sokat tudsz err�l a s�m�ns�g dologr�l, igaz?

-         Valahogy kimaradt az �ltal�nos iskolai tanulm�nyaimb�l. – motyogta a fi� v�laszul. – Annyi vil�gos, hogy van egy szellemed, aki minduntalan veled tart. Mint Molly –nak Bast, neked Jonas.

-         Ezt, vagyis �ket h�vj�k �rszellemeknek. Mindv�gig kitartanak a s�m�njuk mellett. – b�lintott Nathan, mintha vizsg�ztatn� a fi�t.

-         �s van amikor, hogy is mondjam, a lelked �sszeolvad ezzel a szellemmel.

-         Ezt h�vj�k szellemform�nak. Az els� szint. A legegyszer�bb form�ja a furioku haszn�lat�nak.

-         Furioku? �s az nagyon s�lyos? Fert�z? – �lcel�d�tt Joe.

-         Nagyon vicces. – ironiz�lt Nat v�laszul. - A furioku -d szintje megmutatja, milyen er�s s�m�n vagy. Ahogy fejl�dsz, n�vekszik.

-         Mint egy vide� j�t�kban. – �rtelmezte Joe.

-         Igen – s�hajtott Nat f�radtan. – �gy is mondhatjuk.

-         �s azt �ll�tod, m�sk�nt is lehet k�zdeni a szellemekkel, nemcsak �gy, ahogy Jonas meg �n csin�ltuk?

-         T�bb m�dja is van. Ha szeretn�d majd megtan�talak r�. – �g�rte. �s hogy valami megnyugtat�t is mondjon a fi�nak, hozz�tette. – �s Molly –nak is.

Joe azonban ett�l sem der�lt jobb kedvre.

*

Joe ism�t ott �llt a r�gi v�rosban, amihez annyi eml�k k�t�tte; t�bbnyire nem t�l sz�p eml�kek, de m�giscsak az �v�i. Mostm�r vil�gosan �rzete, amit annyi �ven �t, csak tudata legm�lyebb r�sz�n, sz�ve s�t�t zugaiban v�lt felfedezni; a helyet k�r�lleng�, furcsa, borzongat�, nyugtalan�t� hatalmat.

-         �tkozott egy v�ros ez…. – motyogta.

Nathan felkapta a fej�t. Neki is mindig ez jutott esz�be a nyugtalan hangulat miatt.
�lltak a v�roska sz�v�ben �s nem tudt�k, hogyan tov�bb. Mindketten sebesen t�prengtek, majd egyszerre ki�ltottak fel.

-         Az igazgat�n�!

-         Az a n� s�ros. Egy�rtelm�. – jelentette ki Nathan. – El akart fogatni �s cimbor�lt azzal a k�ly�kkel, aki nekem adta ki mag�t.

-         Az az asszony sosem volt norm�lis. �n z�rtam be a szert�rba, mikor Molly –t el�sz�r pr�b�lt�k elrabolni.

-         Mi legyen, felkeress�k?

-         Gondolod, hogy j� �tlet?

-         H�t, mi ketten vagyunk ellene, r�ad�sul s�m�nok.

-         Az rendben, de nekem nincs �rszellemem.

-         Igaz. De ne rem�nykedj, itt nem tal�lsz egyet sem. Ezt a v�rost m�g a szellemek is messze elker�lik valami�rt.

Joe t�prengett. Tal�n nem a legnagyszer�bb �tlet volt �s eg�sz biztosan nem a legokosabb. De nem �lhet t�tlen�l, mik�zben Molly valahol bajban van.

-         Pr�b�ljuk meg! – b�lintott �s elindult el�re.

*

Az asszony pongyol�ban �llt �s mahag�ni sz�n� irod�ja sz�les ablak�b�l n�zett a f�lhom�lyba burkol�z�, sz�rk�leti t�jra. Ez�st�s haj�t kiengedte; a combj�ig �rt �s valahogy l�gyabb alakot k�lcs�nz�tt neki.
Szem�vel sim�tott v�gig a t�jon; b�cs�zott t�le. De ez nem f�j� b�cs� volt, b�r v�gs�. �m a n� m�r �vek �ta erre v�rt. �s a pillanat egyre k�zeledett.

Az ajt� val�s�ggal berobbant. Nathan egy j�l ir�nyzott r�g�sa t�rte be. A k�t harcias k�ly�k meg�llt az ajt�ban, k�zd� poz�ci�ban.

-         Azonnal mondja meg, hol van Molly! – k�vetelte Joe.

-         Vajon mi�rt nem lep meg, hogy itt vagytok? – tette fel a k�lt�i k�rd�st az igazgat� asszony. K�nyelmes l�ptekkel a fotelj�hez s�t�lt, neh�zkesen leereszkedett r�, a sz�ket asztal�hoz h�zta. Egyik sr�c sem vette �szre, hogy a mozdulat k�zben lenyomott egy kapcsol�t, ami az asztal als� lapj�ba volt �p�tve.

-         Egy�ltal�n, mit akarnak t�le? – kiab�lt Nathan.

-         Azt hittem, m�r meg sem k�rdezed. – s�hajtott az asszony.

Felk�ny�k�lt az �r�asztalra. Hossz� ujjait el�bb egym�snak, t�masztotta. Majd intett a sr�coknak, hogyha �hajtj�k, foglalj�k el az �l�alkalmatoss�gokat, amik oda voltak k�sz�tve. A fi�k gyanakodtak, nem mozdultak.

-         �n azt javasoln�m, �ljetek le. – vont v�llat a n�. – Parancsoltok inni valamit? Ez hossz� mese lesz…