-         Egyszer volt, hol nem volt… - kezdte a n�. – Valamikor, r�ges-r�gen, megalakult a mi falunk...

Olyan id�s nem vagyok, hogy azt l�thattam volna, de az�rt sokat tudok err�l a helyr�l. Az ezer�tsz�zas �vek legelej�n, vagyis, nagyj�b�l �tsz�z �ve, ebben a jelent�ktelen porf�szekben, sz�letett egy s�m�n. A s�m�n hossz� �veken �t tanult, k�peztem mag�t; m�g v�g�l olyan hatalomra tett szert, mint tal�n senki el�tte.
De a s�m�n ismerte az emberi term�szetet. Ez�rt senkinek, soha nem mondta el, hogy imm�r uralkodik az �t elem; t�z, v�z, f�ld leveg� �s a szellemvil�g; valamint �let �s hal�l felett. Tudta, a kapzsi ember csak ki akarn� haszn�lni �t.
F�lt�n �vott titka azonban kitud�dott. Egy falub�li kileste �s sietett, hogy megossza a t�bbiekkel. A falu fell�zadt, az emberek z�gol�dtak. �rt� sz�nd�kkal felkerest�k a s�m�nt; k�vetelt�k, teljes�tse �hajaikat, vagy v�geznek vele. �s b�rmekkora hatalmas s�m�n volt, egy falunyi d�h�dt emberrel, bizony, lehet, hogy nem b�rt volna el. Vagy nem akart b�ntani senkit? – sosem fogjuk megtudni. Csak az tudjuk, hogy nem t�madta meg az embereket, �sszel pr�b�lta meggy�zni �ket; nem bolygathatja meg a term�szet t�rv�nyeit, m�g ha k�pes r�, akkor sem, egyszer�en nem lehet, nem t�maszthatja fel halottaikat. De az emberek akkor m�st kezdtek k�vetelni; egyre hevesebben, egyre makacsabbul. Parancsolt�k a s�m�nt, adjon nekik �r�k �letet.
A s�m�n bel�tta, az �sz�rv itt kev�s. Megadta, amit a balga falusiak k�rtek. Igen, azok voltak, balg�k; mert �r�k �letet k�rtek, �r�k fiatals�got azonban nem.
Azok, akik ott voltak akkor, eleinte gyan�tlanok voltak. �ltek b�k�n, sokasodtak. De meghaltak a gyermekeik, meghaltak az unok�ik, �kunok�ik �s m�g t�bb gener�ci�. �s �k m�r �regek lettek, p�kh�l�s arc�ak, gyeng�k, de �vr�l �vre �regedtek �s �regedtek �s sehogy sem akartak meghalni. A gy�v�bbak a k�nnyebbik utat v�lasztott�k; foly�ba ugrottak, felk�t�tt�k magukat. De r� kellett j�nni�k, egyszer�en nem tudnak v�get vetni a szenved�s�knek. Mert akkor m�r szenved�s volt, nem �let.
Azt�n, kaptak egy j�slatot. M�g a s�m�n mondta, miel�tt kilehelte lelk�t; ha nyugalmat akarnak tal�lni, v�gs� b�k�t, hozzanak �ldozatot. �gy mondta, sz� szerint.
A falu mindent megtett. �ldoztak mindenf�le �llatot; ludat, lib�t, galambot, sast, kuty�t, macsk�t, birk�t, kecsk�t, sert�st, borj�t, eg�sz �kr�t, bik�t. Azt�n embert: n�t �s f�rfit, sz�zet, aggot, gyermekeket; tiszt�t �s tiszt�talant, j�t �s gonoszat, h�v�t �s pog�nyt. Mindent megpr�b�ltak.
Lassank�nt kezdtek belenyugodni, hogy �k m�r az id�k v�gezet�ig b�nh�dni fognak a moh�s�guk�rt. Megszokt�k, hogy hetven, nyolcvan-�venk�nt megj�tssz�k saj�t hal�lukat, nehogy gyan�t keltesen a sok matuzs�lem. De azt�n, p�r �ve ism�t rem�ny gyulladt a sz�v�nkben. Mert r�j�tt�nk, milyen �ldozatot nem hoztunk m�g. Nem is hozhattak volna ilyet. Ugyanis �tsz�z �v �ta, mi�ta az utols� s�m�n meghalt, egy s�m�n sem sz�letett a faluban. Az �jabb j�slatok szerint azonban ebben az �vben v�gre sz�letik egy; vagyis, m�r sz�letett is. Mindenki tudja m�r, hogy a s�m�nt kell fel�ldozni, ha meg akarjuk t�rni az �tkot.

*

Joe �s Nathan borzadva hallgatta a sz�rny� mes�t.

-         Maga is benne volt… teh�t maga is? – ny�gte Nat.

-         Igen. T�bb mint �tsz�z �ves vagyok. – b�lintott a n�.

Nathan �s Joe rosszat sejtve felpattant az �l�hely�r�l; mindketten szinte egyszerre. Elk�stek. Az iroda ajtaj�ban az Id�s �s a Fiatal �llt. Akik elrabolt�k Molly –t.

-         �s �k is? – sz�rny�lk�d�tt Joe. – Hiszen, a fi� ott csak tizen�t �ves!

-         T�ved�s. – r�zta a fej�t a Fiatal. – Egy �tsz�z �ves ember vagyok, egy gyermek test�be z�rva. Ha hiszed, ha nem, m�r t�bb mint harminc fiam �s l�nyom sz�letett. �n vagyok annak a f�rfinak a gyereke, aki el�rulta a s�m�nt. Ap�m volt az egyetlen, akit nem s�jtott �r�kl�ttel. �n m�g csak tizen�t voltam, amikor ez t�rt�nt; engem azzal b�ntetett, hogy �r�kre gyermeknek kell maradnom. Elviselhetetlen ez; egy �tsz�z �ves elme, egy k�lyk�k testben. A becenevem is ez. Mindenki K�ly�knek sz�l�t.

Amint befejezte a hosszadalmas sz�noklatot, a k�t f�rfi megl�dult a fi�k fel�. A kicsiny irod�ban csapd�ban voltak. B�rhogy k�zd�ttek, hamar elkapt�k �ket. Az Id�s Nathan -t fogta le, a K�ly�k Joe –t.

-         Teh�t mindv�gig ezt akart�k? Fel�ldozni Molly –t a saj�t lelk�k nyugv�s��rt?

Az igazgat�n� nem is tagadta. B�lintott.

Az Id�s �s a K�ly�k mag�val r�ngatta �ket, kifel� az irod�b�l, le az int�zet alagsori r�sz�be.

*

A pincehelyis�gben egy szert�r szolg�lt r�gt�nz�tt cell�ul. Molly �r�k �ta �cs�rg�tt k�ts�gbe esve a felmos�rongyok, partvisok, v�dr�k �s s�rol�szerek, valamint Bast t�rsas�g�ban.
Ny�lt az ajt�; f�lhom�lyhoz szokott szeme elvakult a bees� f�nyt�l. K�t �jabb alakot l�ktek be mell�, majd gyorsan ism�t bez�rt�k.
Molly azonnal felismerte, kik ker�ltek szint�n fogs�gba.

-         Nathan! Joe! – ki�ltott fel.

B�tyja, amint fel tudott t�p�szkodni, azonnal hozz� rohant �s mag�hoz �lelte �t.

-         Molly! J�l vagy? Mit tettek veled azok a sz�rnyetegek?

-         Nem b�ntottak, de bez�rtak ide. Nathan, mi folyik itt, mi ez az eg�sz? Mit akarnak t�lem?

-         Ki kell jutnunk innen. – Nat sz�nd�kosan ker�let a v�laszt.

A szoba ajtaj�hoz ugrott, a z�rat babr�lta.

-         Felesleges. – r�zta a fej�t Molly. – Ha ki is tudod nyitni, akkor is k�t gorill�ba szaladsz odakint, akik a folyos�t �rzik.

-         M�rpedig itt nem maradhatunk. – csatlakozott Joe a rem�nytelen keres�shez.

V�gigj�rta a helyis�get. Tekintete megakadt a f�l�tt�k magasod�, apr�, kocka alak� ablakon. A sz�k ny�l�s egy nagyobbfajta tengerimalacnak sem lett volna el�g nagy, hogy kif�rjen rajta.

�jabb zs�kutca.
Molly nyugtalan pillant�sokat vetetett, a f�lhom�lyos szob�ban zaklatott vadak m�dj�ra fel-al� kering� fi�kra.

-         Mi a baj sr�cok? – k�rdezte gyanakodva.

Joe �s Nathan v�ltott egy cinkos pillant�st. Gondterhelten n�ztek egym�sra. Hogy mondj�k el Molly –nak, s�t, egy�ltal�n elmondj�k-e, hogy fogvatart�ik az � �let�re t�rnek?
V�g�l Nathan v�llalta a h�l�tlan feladatot. Molly -hoz l�pett, megfogta a l�ny v�ll�t, nagyot s�hajtva kezdett bele.

-         Rem�lem, nem tartasz majd �r�ltnek, mire befejezem a mondani val�mat. �gy t�nik, a k�t illet�, aki el akart rabolni, minden esetben ugyanaz volt. Itt �lnek �k is a faluban; imm�r �tsz�z �ve.

-         Mi?!

-         �gy n�z ki, hogy ezt a helyet egy �tok s�jtja. – seg�tett a magyar�zatban Joe. – Ezek az emberek, vagyis egy r�sz�k, valaha megf�ztek egy s�m�nt, hogy adjon nekik �r�k �letet. De megb�nt�k a dolgot, �s most vissza akarj�k csin�lni. Ehhez pedig, azt �ll�tj�k, az kell, hogy fel�ldozzanak egy s�m�nt. R�d gondoltak.

-         Engem akarnak fel�ldozni? – ny�gte a l�ny r�m�lten.

-         Semmi p�nik Molly, kiszabad�tunk. – �g�rte Nathan.

Sajnos, ebben a pillanatban ny�lt a rakt�r ajtaja. A K�ly�k �llt ott, intett Molly –nak.

-         Itt az id�.

Nathan, Joe �s Molly elh�lve pillantott �ssze. Azt hitt�k, van m�g idej�k kitervelni valamit. Gondolhatt�k volna, hogy akik �tsz�z �ve v�rnak egy ilyen alakalomra, nem k�slekednek majd, ha az az �l�kbe hullik. Nathan v�gs� k�ts�gbees�s�ben puszta k�zzel ugrott neki a K�ly�knek. El�re vetette mag�t; s�ly�val led�nt�tte a l�b�r�l az alakot. Odakint birk�zni kezdtek. Az ajt�, a menek�l�s �tja szabadon maradt.
Joe k�zen fogta a dermedt l�nyt �s kir�ntotta a folyos�ra. �tugrott�k a birk�z� p�rost. Meg�lltak. Jobbra �s balra is mehettek volna, �m nem tudt�k, merre van a kij�rat. Hamarosan azonban csak egy �t maradt, mivel jobbr�l k�t s�t�t ruh�s alak jelent meg.

-         Fuss Molly! – l�kte od�bb a l�nyt Joe. – �n addig feltartom �ket!

Nathan ek�zben �rtalmatlann� tette az ellenfel�t. Kihaszn�lta a l�legzetv�telnyi id�t, amit nyert mag�nak �s egyes�lt Jonas –sal. Sokkal jobb �sszhangban volt vele, mint Joe. Gyorsan vizet id�zett; a hull�mok elmost�k ugyan a fel�j�k k�zel�t� ellens�get, de teljesen megf�kezni nem tudt�k. M�r t�p�szkodtak is fel.
Bast ek�zben Joe –hoz l�pett �s a l�b�hoz d�rg�l�z�tt, mintegy jelezve, hogy � k�szs�ggel hajland� seg�teni a fi�t a harcban. Joe elfogadta a lehet�s�get �s egyes�lt a macskaszellemmel. Vetett m�g egy gyors pillant�st s�rga, macskaszem�vel Molly –ra, aki m�g mindig nem b�rt megmozdulni.

-         Menj m�r! – sziszegte, majd egy macska�gyess�g� ugr�ssal r�vetette mag�t a hozz� legk�zelebb es� rosszfi� mellkas�ra, aki nem b�rt a s�llyal �s elcs�szott a vizes padl�n.

A l�ny v�gre vette az ad�st �s szaladni kezdett az ellenkez� ir�nyba.

*

Az els�t�t�tett terem egyetlen f�nyforr�sa a k�z�pen lobog� t�z volt. Egy f�med�nyben �rizt�k a l�ngot, �s mellette egy asztalon ez�stt�r csillogott, visszat�kr�zve a narancsv�r�s f�nyt. A hatalmas ajt�k kit�rultak, egy f�rfi szaladt v�gig a termen. Lihegve torpant meg az egyetlen jelenl�v�, az igazgat� asszony el�tt.

-         A foglyok… - lihegte.

-         Igen?

-         Kit�rtek. A l�ny megsz�k�tt.

Az igazgat�n� kez�be vette a t�rt. Ujj�hoz tartotta a hegyesebbik v�g�t, el�gedetten szeml�lte.

-         Ostoba. – mondta v�g�l, hossz� hallgat�s ut�n. – Ez�rt vagy �gy megr�m�lve? M�g mindig van k�t s�m�n, akit fel�ldozhatunk. Hozd el�m �ket!

A f�rfi hajlongott, azt�n rohant vissza. L�ba �ktelen zajt vert a k�padl�n.

*

Imm�r tel�tve volt a helyis�g. �gy, mint �tsz�z �vvel ezel�tt, mid�n felel�ss�gre vont�k a s�m�nt, hogy mi�rt titkolta el�tt�k megn�vekedett hatalm�t. Most is volt s�m�n a k�r�kben; kett� is. A v�n arcok megny�ltak, a f�ny furcsa �rnyakat festett a k�p�kre; olyanok voltak, mint t�bb sz�z hal�lfej. Nathan a n�t is l�tta, akit els� faluban t�lt�tt napj�n pillantott meg. M�r tudta, honnan a nagy f�jdalom a fekete szemekben.

A jelenl�v�k �nekbe kezdtek. A hosszadalmas szertart�s legelej�t k�pezte a zsolt�r. Nathan �s Joe �sszek�t�zve figyelte a sz�nj�t�kot, aminek a v�ge az � v�g�ket is jelentette.

Nat mosolyra h�zta sajg�, feldagadt ajk�t.

-         �r�m volt veled harcolni, haver.

-         Nekem szint�n. – felelte Joe. – J� testv�re vagy Molly –nak.

-         Te pedig j� testv�re volt�l. Sajn�lom, hogy beler�ngattunk. Neked nem kellett volna idejutnod.

-         Ne viccelj. Mindenben benne voltam, ugyan�gy, mint te vagy Molly. Mi t�bb, hat l�val se tudtatok volna visszatartani.

Bast, a macskaszellem vigasztal�an d�rg�l�z�tt Joe –hoz.

-         Sicc. – mondta neki Joe. – Mentsd az irh�d pajt�s!

A cica, mintha �rtette volna, mit akar, kirohanta teremb�l, �ttetsz� alakja �t�szott a neh�z faajt�n.

-         Jonas, te sem maradj itt! – k�rlelte bar�tj�t Nathan. – �pp eleget tett�l �rtem eg�sz �letem sor�n. K�r, hogy sosem fogom tudni megh�l�lni.

-         Ne besz�lj �gy, Nat! Kital�lunk valamit, megsz�k�nk innen. Ez m�g nem a v�ge. – k�ny�rg�tt a szelleme.

-         Nem, t�nyleg nem. H�la neked tudom, hogy a hal�l nem a legv�gs� �llom�s.

Id�k�zben elhallgatott a k�s�rtetiesen zeng� k�rus. Az igazgat�n� el�re l�pett. Felemelte a t�rt �s jelent�ss�g teljes pillant�st vetett a k�t s�m�n fi�ra…

*

Molly a parkban �lt egy padon. L�bait felh�zta maga el�, �tkarolta. T�rd�re hajtott fejjel s�rt. Valami hideg, p�r�s dolog simult a kez�hez. Molly feln�zett. Bast volt, k�t mells� mancs�val neki t�maszkodott. Felny�vogott, panaszosan.

-         � kiscic�m! – zokogott fel ism�t Molly.

Megpr�b�lta megsimogatni a kis �llatot, de �tny�lt az anyagtalan testen, imm�r nem volt k�pes meg�rinteni. Majdnem felsikoltott, mikor arra gondolt, hogy bar�tj�val �s b�tyj�val is ez lesz. Szellemekk� v�lnak.
N�zte Bast –ot, a v�kony pupill�j� macskaszemeket, amik, mintha �lland�an v�rtak volna valamire, vagy mindig egy k�rd�s lappangott benn�k.

-         Te mit tenn�l a helyemben? – k�rdezte a n�hai M�zlit.

Szinte hallotta a fej�ben a macska v�lasz�t: „Nathan �s Joe fel�ldozt�k �nmagukat �rted. Ne kock�ztass! Ne tedd semmiss� az �ldozatukat!”
Ugyanakkor egy bels� hangocska hevesen tiltakozott.

„Azel�tt sem futamodtam meg soha! Most sem fogok! Nem hagyhatom �ket cserben. A b�ty�m van ott �s a legjobb bar�tom! Ki fogom �ket szabad�tani”

M�r nem s�rt, mint egy tehetetlen kisgyerek. � s�m�n volt; �s �gy �rezte, mindenre k�pes.

-         Mit gondolsz Bast, megpr�b�ljuk? – k�rdezte �s a macska szinte r�b�lintott. – Esk�sz�m, n�ha az az �rz�sem, hogy mindj�rt megsz�lalsz!

    �gy csin�lta, ahogy Joe –t�l �s Nathan –t�l l�tta. Bast engedelmesen vette fel az apr� alakot, �s tenyer�be suhant. Molly �rezte a vibr�l�, forr� energi�t a tenyer�ben. Mag�hoz h�zta a szellemet; a lelk�k egyes�lt. Hirtelenj�ben a kitisztult a l�t�sa. Az �jszakai s�t�ts�gben is, mintha nappal lett volna. Orr�ban milli�nyi szagot �rz�kelt. Meg tudta volna mondani, milyen �ton j�tt ide a b�tyja, mert �rezte jellegzetes illat�t. Felemel� �rz�s volt �szlelni a legapr�bb neszeket, a legfinomabb szagokat, a legkisebb mozg�st a t�volban; Molly azon kaptamag�t, hogy m�r-m�r dorombol. Pr�bak�ppen felugrott a pad h�tt�ml�j�nak v�kony perem�re. Kiv�l�an tudott egyens�lyozni rajta, �s mikor leugrott k�nnyed�n ruganyosan �rkezett k�t l�bra, olyan halkan �s puh�n, mintha semmi s�lya nem lenne.

-         Nos, Bast – sz�l�totta meg a test�ben lak� macsk�t. Pupill�ja kit�gult az izgalomt�l. – itt az ideje, hogy vad�sszunk egyet!

*

A n� megf�r�szt�tte a k�st a l�ngokban. H�ta m�g�tt k�nt�lt az izgatott k�rus. Az asszony a fi�khoz l�pett. Intett a kez�vel, a k�tel�keik lehullottak ugyan, de test�ket l�thatatlan er� b�kly�zta meg.

Hallott�k a szavakat, amit a n� maga el� s�gott:

-         Engesztel�s�l fogadd e fiatal v�rt… - megv�gta Joe �s Nathan karj�t is. – Bocs�sd szabadon lelk�nket, ezen �rtatlan lelkek�rt cser�be!

K�rben minden jelenl�v� ugyanezt mormolta. Az asszony magasba emelte a t�rt, lehunyta a szem�t. Joe �s Nat hasonl�an cselekedett. �sszeszor�tott fogakkal v�rt�k a f�jdalmas sz�r�st, ami majd v�get vet minden tov�bbi f�jdalomnak. Jonas tehetetlen�l figyelte, mit tesznek a gazd�j�val. Senki sem l�thatta, hogy csendesen els�rja mag�t.  

Nathant egyetlen gondolat vigasztalta: hogy Molly megmenek�lt. Nem b�nt meg semmit. M�g a kil�t�stalan helyzetben is �gy �rezte, mindent meg�rt, hogy megismerhette testv�r�t. Erre a gondolatra b�tran kinyitotta a szem�t. R�mosolygott a k�ts�gbeesett Jonasra, azt�n feln�zett az asszonyra, aki d�f�sre k�szen tartotta f�l�j�k a k�st. �s sz�rt…

*

Abban a pillanatban, amint megind�totta a magasb�l a t�rt, amint k�zel�teni kezdte a fi�k fel�, �vegcs�r�mp�l�s hallatszott. A helyis�g egyik embermagas ablaka bet�rt, a be�rad� sz�l ereje feld�nt�tte a t�zet �rz� vased�nyt. Az izz� fa sz�tgurult a k�padl�, utols�t lobbant, majd kialudt. Az am�gy is f�lhom�lyos szoba ezzel teljes s�t�ts�gbe borult. Csak a sz�l z�gott r�m�t�en. 
A t�r, millim�terekre Nathan –t�l �rkezett csengve a k�padl�ba. Nat a fej�t kapkodta, pr�b�lta kivenni a s�t�tben, mi t�rt�nik, de szeme nem szokta meg a f�lhom�lyt. A t�meg felbolydult, n�h�nyan felsikoltotta az ijeszt�, v�ratlan fordulat hat�s�ra.

Joe is felkapta a fej�t. �gy sz�m�totta, ekkorra m�r r�g halott lesz. Eg�szen k�zel hozz� egy alak mozdult, hallotta ruh�j�nak surrog�s�t. V�ratlanul valami l�gyat �s �deset �rzett az ajk�hoz �rni – egy m�sik sz�jat. Az �rz�s egy pillanat alatt v�get �rt, � pedig hiba hunyorgott, nem tudta, kit�l kapta a cs�kot.
Valaki felh�zta a f�ldr�l a b�b�jt�l m�g mindig kiss� neh�zkes fi�kat.

-         H�zzunk innen! – suttogta egy hang, hogy csak �k hallhatt�k

-         Molly! – h�rd�lt fel egyszerre a k�t sr�c.

A l�ny lepisszegte �ket �s h�zni kezdte maga ut�n a vakon botork�l� fi�kat. Vel�k ellent�tben � t�k�letesen l�tott a s�t�tben. A jelenl�v� falub�liek megrettenve rohang�ltak fel-al�, t�k�letes volt a k�osz.

Lassan lav�roztak, kiker�lve minden el�j�k ker�l�t, senki sem vehette �szre �ket. M�r el�rt�k a k�ajt�t �s egy p�r m�terre volt csak a szabadul�s, mikor valaki �rr� lett a k�oszon �s egy �rtelmesebb ember f�kly�t gy�jtott. Erre a t�bbiek is �szbe kaptak �s hamarosan m�r az eg�sz teremet narancs f�nybe vont�k a hevesen lobogva �g� far�nk�k.
Az �ket rejt� �ldott s�t�ts�g megfutamodott, visszah�z�dott az ablakokon t�lra. �k ott �lltak a vil�goss�gnak kiszolg�ltatva, r�m�lten az ajt�ban, mik�zben minden fej fel�j�k fordult �s minden szem r�juk szegez�d�tt.

-         Kapj�tok el �ket! – harsogta egy hang.

Molly azonnal a k�t fi� el� l�pett, kit�rt karjaival �vta �ket. �m �k sem nagyon akartak megh�tr�lni. Nathan �s Jonas azonnal egyes�lt. Joe, jobb h�j�n karate tud�s�t akarta latba vetni.

-         Menjetek fi�k. �n majd feltartom �ket! – k�rte Molly

-         Ne marhulj! Nem hagyunk magadra! – felelte Nathan.

-         Senki nem hagy senkit mag�ra. Mi �sszetartozunk sr�cok! – jelentette ki Joe.

Nat �s Molly r�pillantottak �s helyesl�en b�lintottak. Joe v�gre kimondta, ami nyilv�nval�v� v�lt. �k h�rman, j�ban-rosszban egy�tt maradnak majd; m�g ha ez az utols� kalandjuk, akkor is.

T�bb sz�z v�ns�ges, r�ncos k�z ny�lt �rt�k, az �tsz�z �ve saj�t test�k b�rt�n�ben raboskod� alakok moh� indulattal rontottak r�juk.
�m miel�tt el�rhett�k volna �ket, egy zeng� hang mindenkit megtorpan�sra k�sztetett.

-         MEG�LLJATOK!

Egy legal�bb t�z m�ter magas szellem emelkedett el� a semmib�l. �rv�nyl� alakja lassan form�t nyert. Mikor ez megt�rt�nt, az �tsz�z �ves emberek egyszerre h�rd�ltek fel.

-         A s�m�n!

A s�m�n, vagyis a szelleme, mogorv�n �sszefonta a karjait �s v�dl� pillant�sokkal illette egykori kort�rsait.

-         Bolondok! Sz�rnyen bolondok vagytok! H�t m�g mindig nem �rtitek, mit k�v�ntam t�letek? Hogy mit k�rtem, cser�be a lelketek szabads�g��rt?

A jelenl�v�k �rtetlenkedve pillantottak fel a monument�lis alakra; m�g a h�rom k�ly�k is.

A s�m�n nagyot s�hajtott. L�legzete kisebb sz�lvihart kavart.

-         �tsz�z �ve, miel�tt a m�svil�gra t�voztam volna, j�slatot mondtam nektek. Azt mondtam, csak az t�rheti meg a r�tok bocs�tott �tkot, ha �ldozatot hoztok. Nem pedig �ldozatot mutattok be! Ti mindig is �nz�ek voltatok �s csak magatokra tudtatok gondolni. Azt akartam, hogy �nzetlenek legyetek, megtanulj�tok, mi az, m�s�rt is tenni valamit, nem csak magatok�rt. De mostm�r elengedlek titeket. Mert ez a h�rom ifj� s�m�n alapos leck�t adott nektek �nfel�ldoz�sb�l. �s azt hiszem, eleget szenvedtetek m�r.

Intett hatalmas tenyer�vel. Erre az emberek felny�gtek. Test�k lassank�nt porladni kezdett, de arcukon nem szenved�s t�kr�z�d�tt, ink�bb f�ld�nt�li boldogs�g. V�g�l semmi nem maradt ut�nuk, csak sok-sok hamukupac. Egyed�l a s�m�n szellem �s a h�rom gyermek maradt a helyis�gben. A hatalmas k�s�rtet alakja lassan kisebb� v�lt, v�g�l m�r csak akkora volt, mint egy �tlagos ember. Egy f�l fejjel m�g alacsonyabb is, mint Joe.

-         Sajn�lom a kellemetlens�geket! – l�pett k�zelebb hozz�juk a hajlott h�t�, nagy szak�ll� b�lcs.

-         Kellemetlens�geket?! – h�rd�lt fel Molly. L�tszott, arra k�sz�l, hogy alaposan kiossza a nagy hatalm� szellemet.

-         Molly! – sz�lt r� csillap�t�lag Joe.

-         Na idefigyeljen; fogalma sincs r�la, mit �lltunk ki az ut�bbi id�ben! – folytatta nagy hangon a l�ny.

-         Molly k�rlek… - sz�lt r� Nathan. De a s�m�n csak nevetett.

-         Hagyj�tok. N�ha nem �rt, ha engem is helyre tesz valaki. B�tor h�lgy vagy, tudod–e?

-         Ink�bb csak meggondolatlan. – jegyezte meg Nat. Molly ek�zben f�lig pirult.

-         Tehetek b�rmit, amivel kiengesztelek titeket? – k�rdezte a szellem j�indulat�an.

A sr�cok �sszen�ztek, v�g�l Joe l�pett el�.

-         Ha nem nagy k�r�s �s nem nagy tiszteletlens�g… sz�val…tulajdonk�ppen…

-         Ny�gd m�r ki Joe! – nevetett a h�tt�rben Molly.

-         Igaz�b�l nekem m�g nincs �rszellemem �s arra gondoltam, hogy �n esetleg…

-         Megtiszteltet�s lenne. – hajb�kolt az �reg.

-         H�t… ez szuper! – kis h�ja volt, hogy a langal�ta sr�c nem vette mag�t a k�s�rtet alak nyak�ba.