Molly, Nathan �s Joe �nnep�lyesen feket�be �lt�zve l�pdelt v�gig a s�rkert parcell�i k�z�tt.
Nathan vezette a csapatot, kez�ben egy urn�t tartott. V�gre megtal�lt�k a keresett s�rt. Frederic O’ Neil.

-         M�g mindig nem �rtem, mi�rt ragaszkodt�l ehhez a kiruccan�shoz. – Joe f�z�san gy�rte zsebre a kez�t.

-         �tsz�z �vig tartotta fenn azt a s�rhelyet. Meg�rdemli, hogy v�g�l oda temess�k.

-         Azok ut�n, amit vel�nk tettek?

-         Mindenki meg�rdemli a v�gs� nyugalmat.

-         De azt sem tudhatod, hogy melyik hamvkupac volt ez az O’ Neil.

-         �ppen ez�rt hoztam el mindegyiket.

Nathan a s�rk�h�z l�pett, felnyitotta az urn�t �s kisz�rta a tartalm�t. Egy nagy adag h�feh�r hamu d�szelgett a s�rk� el�tt, amire �j farag�s ker�lt. A sz�let�s d�tuma mell� Nat bev�sette az elhal�loz�s�t.

*

Joe �s Molly kettesben �ld�g�lt a h�v�s novemberi reggelben a park egyik padj�n. N�zt�k a v�rost, ami felszabadult, fell�legzett az �tsz�z �ves �tok ut�n. M�g a szellemek is visszat�rtek.

Joe gyomra �sszeszorult az idegess�gt�l �s tenyere izzadt a keszty� alatt, de belefogott.

-         Molly. Te azon az �jszak�n… megcs�kolt�l. Mi�rt?

-         Tudom kellett, hogy �rzek ir�ntad. – felelte a l�ny nagy komolyan. – Hogy viszonzom –e az �rz�seidet.

Joe �rezte, hogy elpirul �s gyomra, ha ez lehets�ges, m�g kisebbre sz�k�lt. De fel kellett tennie a k�vetkez� k�rd�st is.

-         �s? Mire jutott�l?

Molly vetett egy komor pillant�st r�, azt�n elfordult, mereven maga el� b�mulva folytatta.

-         Tal�n nem fog tetszeni a v�lasz. – suttogta elhal�an.

Joe �gy �rezte egy vil�g omlott �ssze benne. Nagyot nyelt �s nagy �nfegyelemre volt sz�ks�ge, hogy ne temesse arc�t kez�be, �sszeroskadva. Ehelyett b�ztat�an megfogta Molly kez�t.

-         Nem sz�m�t. – mondta �s �gy �rzete, semmi nem f�jt m�g �gy neki, mint ez. – B�rmi t�rt�nj�k �n a bar�tod maradok. K�rlek, mondd el, mire jutott�l!

„Vagy ink�bb m�gse. – gondolta a sz�ve m�ly�n. – Am�g nem mondod ki, hogy nem szeretsz, hogy nem �gy �rzel ir�ntam, legal�bb egy kis rem�nyem van.” De az�rt mosolygott Molly –ra.

-         H�t j�. – s�hajtott a l�ny. – Joe �n azt hiszem… azt hiszem…

Joe tudta, most veszik oda minden rem�nye. Mindj�rt kimondja; „K�rlek, maradjunk puszt�n bar�tok!”

-         Sz�val hossz� ideje ismerj�k egym�st. N�lad t�bbet senki sem tud r�lam. Milli�szor h�zt�l ki a p�cb�l. Olyan volt�l nekem, mint a testv�rem. De most, hogy itt van Nathan…

„Jaj ne! – gondolta Joe k�ts�gbe esve. – Sz�val l�tni sem akarsz?”

-         Azt�n itt van ez a kaland. Joe, te megmentetted az �letem. Nem is tudod, h�nyadszor. �s azt hiszem… igen �n szerelmes vagyok bel�d!

Joe, aki eddig azon t�prengett, hogy fogja meg�llni, hogy ne ord�tson fel k�nj�ban felkapta a fej�t. J�l hallotta? Azt mondta: szerelmes vagyok bel�d?

-         Nem felelsz semmit? – k�rdezte Molly �s agg�dva n�zett r�.

-         Te… a bolondj�t j�rattad velem? – h�rd�lt fel Joe. Most �rtette meg mire volt a hosszadalmas sz�nj�t�k.

Molly pajkosan vigyorgott. Az �nel�g�lt mosoly l�tt�n Joe �gy �rezte, fel tudn� k�pelni. De nem tette. Ink�bb megcs�kolta.

A kopasz f�k oltalmat ad�an borultak f�l�j�k.

*

Nathan topogva verte le a csizm�j�t�l a havat. Azt�n kab�tj�t is sietve letiszt�totta. Becsukta maga ut�n az ajt�t. Lekapta a feh�r pelyhekt�l tark�tott fekete sapk�j�t. A s�lat lefejtette a nyak�b�l. A csomagokat, amiket szatyra rejtett, gondosan h�ta m�g� dugta, hogyha net�n �sszefut valakivel a h�zban, ne vegy�k �szre. A kar�csonyi aj�nd�kai voltak, becsomagol�sra v�rva.

�thaladt a konyh�n, szob�ja fel� �vakodva. �m valaki �cs�rg�tt az �resnek v�lt helyis�gben. Molly, pongyol�ban, egy poh�r tejjel a kez�ben �ppen egy f�zetbe jegyzetelt szorgalmasan. R�vidre ny�rt haja egy kicsit megn�tt, mi�ta utolj�ra fodr�szn�l volt. A fest�se is megfakult kicsit, de Nathan szerint �gy is gy�ny�r� volt.

-         Hogy vagy? – k�rdezte, mire a l�ny felrezzent. Le�lt vele szemben az egyik sz�kre. Csomagjait a l�b�hoz tette.

-         K�sz j�l. – felelte Molly, majd elhallgatott egy m�sodpercre, azt�n elgondolkozva megsz�lalt. – Ha j�l sejtem, ez lesz az els� k�z�s kar�csonyunk.

-         J�l sejted. – v�laszolta Nat.

-         Azt sem tudom, mit vegyek neked. M�g mindig alig ismerj�k egym�st.

-         Semmi baj. �n t�ged k�rtelek kar�csonyra. – Molly elmosolyodott. – Nem kell semmit elsietned. Majd sz�pen lassan mindent megtudunk egym�sr�l. M�g sokat is.

Molly elnevette mag�t. Nat megpillantotta a f�zetet n�la.

-         Mit �rsz?

-         Napl�t.

-         Napl�t? �gy tudtam, nem szokt�l napl�t �rni.

-         �j szok�s. Ez az �j�vi fogadalmam.

-         M�g nincs is �j�v.

-         Annyi minden t�rt�n vel�nk mostan�ban �gy �reztem, musz�j lejegyeznem. Ez �letem legnagyobb kalandja �s k�s�bb is eml�kezni akarok r�.

-         Ugyan m�r! Most lett csal�dod, szerelmed, most fedezted fel az �j k�pess�geidet – �leted legnagyobb kalandja csak most kezd�dik, Molly.

-         Gondolod?

-         Figyelj; ha �rdekel, tudok egy sulit, ahol s�m�nokat k�peznek. Hamarosan kezd�dik az �j tan�v. J� lenne, ha mindketten ott lenn�nk. Van egy-k�t ember, akinek sz�vesen bemutatn�lak.

-         Ez most komoly? Vagy annyi igaz bel�le, mint a karate sulib�l?

-         Nem. – kacagott fel Nathan. – Ez t�nyleg l�tezik.

-         Ok�, Nathan. Eg�sz j�l hangzik.

M�g sok�ig besz�lgettek a konyh�ban. Odakint nagy szemekkel, s�r�n hullott, a feh�r, puha mindent meg�j�t� h�. �k is �rezt�k, hogy ez valami �jnak a kezdete…