13. rész: Vízhiány
2007.03.16. 17:06
Másnap már korán reggel mind talpon voltak, mikor még alig pirkadt. Mindannyiuk legnagyobb meglepetésére legelőször nem más kívánhatott jó reggelt a felkelő napnak, mint Jocó. A fiú minden egyes mozdulatából sütött az izomláz fájdalmainak eltéveszthetetlen jele a tegnapi késő esti torna után, ám ha a néger srác csak egy pillanatra megpihent volna, hirtelen újra eszébe jutott a sátáni Anna, és inkább gyorsan felpattant. Len egész reggel alig tudta magában tartani nevetését, miközben arcán kaján vigyorral szemlélte a poénmestert; a többiek azonban nem is próbálkoztak hullámzó rekeszizmaik kordában tartásával.
Korán indultak útnak és sokat haladtak most is. Kedvükre volt ez az egész túra. Merőben más volt ez, mint mikor Doby Village-et keresték: most nem volt nyomás, se izgalom, vagy sietség. Mindenki felvette legkényelmesebb tempóját. Az egész nap eseménytelenül telt, miközben sorra rótták a kilométereket.
Másnapra már jócskán kiéheztek valami meleg ételre, hiszen eddig is a magukkal hozott szendvicseken éltek. Ezekből ugyan még volt elég, de ami a vizet illeti… Délre a társaság teljesen kiszáradt, és meg kellett állniuk. Szerencsére a két nap alatt, ameddig hosszabb szünetek nélkül mentek, még mindig erdőségek vették körbe őket, így sejteni lehetett, hogy a közelben kell, hogy legyen valami kisebb csermely vagy esetleg folyó. Errefelé a fák kisebb tömböket képeztek, melyek ritkásan ugyan, de egy egészen aprócska erdőt alkottak körülöttük. Itt telepedtek le a túrázó sámánok.
- És most? – kérdezte Rio. – Honnan szerzünk vizet? Én már nem bírom ki Manamiig folyadék nélkül!
- Trey, nem tudnál fagyasztani nekünk egy kis jeget? Ha az felolvad, jó lesz. – javasolta Faust.
- Megpróbálhatom, haver, de ez elég lassú módszer lenne, és kevés ideig lenne csak elég… Mindannyiunknak jobban esne rátalálni valami természetes vízforrásra, azt hiszem.
- Van ötleted? – kérdezte Morty az északi fiút, fekete szemeit Treyre emelve.
- Nincs, de majd lesz… Úgy értem, pihenjetek le, addig én keresek egy folyót vagy csermelyt. – vágta ki magát a jégsámán.
- Rendben, de ne tartson sokáig. – utasította Anna.
- Izé, igyekszem… - hebegte Trey, majd már el is tűnt a többiek szeme elől. Yoh valamilyen oknál fogva aggódva nézett utána. Ő is letette már hátizsákját (és benne az értékes Kódexet) Anna cókmókja mellé, de mégsem talált nyugodalmat.
Mindenki elfoglalta magát valamivel. Len „erőt gyűjtött a következő menetre” (legalábbis ő így fogalmazott, de valójában egyszerűen csak elaludt); Rio Tokageroval kezdett beszélgetni; Faust az ő Elisájával töltötte idejét; Jocónak most nem jutott túl sok vicc eszébe, így Mortyval ők ketten is jól elbeszélgethettek ezegyszer; Etsuko pedig (csodák csodája!) nem mással, mint a tüzes Annával kezdett társalgást. Maga sem tudta, hogy jött a hirtelen támadt szimpátia az itako iránt: ő tulajdonképpen nem csinált semmi különöset. Etsuko éppen arra gondolt, hogy ez az Anna nem is olyan vészes lány, és mellette, hogy milyen szépek a gyöngyei, mikor Anna rá teljesen nem jellemző módon megengedte neki, hogy felpróbálja azokat. Mintha a médium olvasott volna a gondolataiban… (valójában pontosan ez történt). Egyik lánynak sem tűnt fel a fák közül figyelő éber szempár, mely egyértelműen őket fürkészte…
A csapatból csak két ember nem találta a helyét: Lyserg és Yoh. Ők ketten szüntelenül ide-oda sétálgattak, egyik társuktól a másikig.
Lyserg Treyre gondolt. Természetesen még mindig haragudott a jégsámánra, mégis úgy érezte, lelke két részre szakadt. Ebben a két eszmében csak egyetlen dolog egyezett: mindkettő hihetetlen dühöt táplált Trey iránt.
Az egyik rész végtelenül mérges volt azért, amit Trey mondott. Szinte már gyűlölte a fiút, akinek a szemében már mindig csak egy egykori Kívülálló lesz.
A másik része is éppoly dühös volt, de egyben elege volt az egészből. Egyetlen korábbi kijelentett mondatát se bánta meg, amit a Kívülállókról és magáról mondott. De mégis… Mi lenne, ha egyszerűen bocsánatot kérne Treytől? Belefáradt ebbe az állapotba. Persze megbánását nem gondolta komolyan; csak formalitás lenne és ezt valószínűleg az északi is tudná, de minden bizonnyal ő is úgy viselkedne, mint Lyserg. Ettől kezdve a viszony haragtartóból legalábbis közönyössé, ha jobbá nem is, válhatna közöttük… Nem lenne több viszály.
Végül a második elmélet győzött és Lyserg elindult, hogy legalább névlegesen elnézést kérjen Treytől.
|