- Ezt nem hiszem el! – szitkozódott Lyserg, miközben ugrott egy nagyot a felé száguldó vörös penge elől.

 Senmatsu nem volt olyan erős sámán, akit ketten ne tudtak volna legyőzni. A gond inkább csak az volt, hogy gyorsasága meghökkentette a két sámánt, és furyokuját ügyesen és okosan tudta használni. Egyetlen apró suhintással akár 6-7 vörös fényben izzó, a levegőben szikrázva táncoló penge is elszabadult, amelyek egyáltalán nem voltak erősek, de gyorsan jöttek és sokasodtak. Látszott, hogy az idegen sámán nem akarja legyőzni Treyt és Lyserget, csak feltartóztatni őket, amíg társa messzire viszi Yoht.

-         Mit játszadozunk itt? – fakadt ki Trey. – Egy Óriás Szellemkontrollal egy perc alatt elintézhetnénk ezt az alakot!

-         Igen? Próbálj meg létrehozni egyet! Szerinted ezek a vörös pengék szép türelmesen megvárják, amíg összpontosítod a furyokut és elvégzed?! – gúnyolódott ingerülten Lyserg. Bántó stílusa ellenére igaza volt: bár a szimpla Szellemkontroll mindkettejüknek rendelkezésére állt, de mást most nem tehettek; nem lett volna idejük rá. Lehet, hogy a pengék nem voltak épp erősek, de a bőr felhasításának céljára kiválóan szuperáltak.

-         Elfogyott a türelmem! Jégrengés! – kiáltotta el magát a jégsámán, és egyetlen csapással szabaddá tette egy pillanatra az előtte levő teret – de csak egy pillanatra. Senmatsu még nem fáradt. „És mire elfárad, Yoh már nem lesz sehol.” – aggódott gondolatban Lyserg.

-         Mégis mit csináltok? – kiáltotta el magát hirtelen Amidamaru. A két sámán teljesen megfeledkezett a szamuráj szellem jelenlétéről Senmatsu miatt, de most mindketten felkapták fejüket. - Gondolkozzatok már! Ha nincs idő Óriás Szellemkontrollra, intézzétek el, hogy legyen!

-         De hogyan? – kérdezte Lyserg.

-         Majd én! – jelentette ki Trey. Senmatsu támadásának ellenére egy pillanatra levette szemét a pengékről és Lyserg szemébe nézett. – Csinálok egy jégfalat, addig rád marad az Óriás Szellemkontroll. – Lysergnek a lélegzete is elakadt. Jó ötlet, hogy ez eddig nem jutott eszükbe… Egyesíteni a furyokut, ez az a taktika, amit Yoh is mindig előnyben részesít.

-         Csináld! – helyeselt az angliai fiú. És Trey megtette: jó két és fél méter magas és vagy fél méter vastag fallal védte kettőjüket – pont, mint akkor, mikor a félholt Lent kellett óvniuk Zeke csatlósai ellen.

 Lyserg sem tétlenkedett. Összpontosított és lassan a magasba emelkedett, Cloe vállán teremve.

 A jégfal megrepedt, majd a következő pengétől áttört. Az északi arcába csapó szilánkok a másodperc töredéke alatt elvakították a fiút, aki így nem láthatta még az újra megindult, felé száguldó pengéket sem.

 - Emelj fel, Lyserg! – kiáltotta Trey. Lyserg gyorsan engedelmeskedett: kérésére Cloe keze lenyúlt az északi sámánért, aki nemsokára ott volt Lyserg mellett, a hatalmas szellem vállán.

 - Ennyi elég is lesz… - motyogta kissé ijedten Senmatsu; megijedt, így menekülőre fogta a dolgot.

 - Trey, fagyaszd le a lábát! – kérte társát Lyserg. Trey habozás nélkül és egy szempillantás alatt ártalmatlanná tette a sámánt. Senmatsu próbált kitörni ugyan, de hiába: a hideg jég lebénította lábait.

 - Mostmár csak azt a lányt kell elkapnunk és segítenünk Yohnak. – vigyorodott el Trey. Lyserg a magasból vetett egy pillantást a fák közé, de a sűrű lombkoronáktól nem látott semmit. Ha lett volna ideje, ámuldozva figyelte volna a rengeteg kecses törzsű, dús lombozatú fát, a távolban homályosan látszó hegyormokat, sziklacsúcsokat és messze tőle a horizontot, s vele az égen a szikrázó Napot; de ennek nem most jött el az ideje.

 - Merre mehettek? – motyogta a zöldhajú sámán tanácstalanul.

 - Használd az ingádat, akkor megtudjuk! – vágta ki magát Trey. Lyserg már épp eleget tett volna az utasításnak, de Amidamaru közbevágott:

 - Nincs rá szükség. Kövessetek, gyorsan! – A szellem apró szellemenergia-gömbalakban elindult egy számára meghatározott irányba a fák közé. Lyserg gyorsan megszüntette az Óriás Szellemkontrollt, és Treyjel együtt követték a szamuráj szellemet.

 Fogalmuk sem volt róla, honnan tudhatja Amidamaru ilyen pontosan és biztosan az irányt, de jelen helyzetben az tűnt a legjobb megoldásnak, ha engedelmeskednek. Gondolkodás nélkül rohantak Amidamaru után, nem törődve a recsegő gallyakkal és marasztaló bozótosokkal, melyek minduntalan belekapaszkodtak rohanvást a földön vontatott lábaikba.

 Nemsokára lihegés ütötte meg a fülüket, és ahogy a sűrű növényzet szétnyílt előttük, bizarr kép terült a szemük elé: a sebe miatt kimerült Yoh kezében tartotta kardját, készen egy számára esélytelen harcra a vele szemben álló barna hajú lánnyal, akit szemmel láthatóan meglepett a fiú hirtelen feléledése.

-         Yoh! – kiáltott fel Amidamaru és gyorsan társa elé került. – Jól vagy?

-         Amidamaru, megtaláltál? – mosolyodott el az Asakura. – És a fiúk?

-         Itt vagyunk. – hívta fel a figyelmet magukra Trey, hisz Lyserggel kicsivel a szellem után érkeztek.

-         Senmatsu, te átkozott kontár… - motyogta ekkor bosszúsan a rossz helyzetbe került ellenfél, majd egy ugrással megpróbált megint eltűnni a három sámán szeme elől.

-         Elkapom! – jelentette ki Trey magabiztosan, és Corey segítségével máris újabb jégrohamot intézett a lány ellen, amit ő nehézkesen, mondhatni, éppen, hogy kikerült. Az idegen ekkor elindított egy gyengébb csapást. Trey biztosra vette, hogy ez felé irányul, de nem kellett védekeznie: a támadás messzire elkerülte… Helyette kicsivel arrébb lökte Yoht és a hozzá futó Lyserget, akik a fűben landoltak. Egyiküknek sem esett ugyan baja ettől, de Trey kénytelen volt megállj inteni Coreynak: ebben a pozícióban nem tudta volna kivédeni a társai ellen irányuló támadásokat, és vagy ő, vagy Yohék biztosan megsérülnének.

 Az esély pillanata, hogy elkapják az idegent, elszállt. A lány, aki már másodszor támadt rájuk, újfent eltűnt.