K�t nap telt az�ta, hogy a kis csapat visszat�rt az Erd�b�l, Silva �s Kalim hathat�s seg�ts�g�vel. Amint visszat�rtek a h�zba, Rint �gyba fektett�k, �m enn�l t�bbet m�g Faust se tehetett �rte. A s�m�nl�ny hal�losan kimer�lt, minden erej�t felhaszn�lta, hogy megmentse Lent. A fi� szerencs�sen mag�hoz t�rt, s alig szenvedett t�bb s�r�l�st,mint a t�bbiek, de a sz�ke temet�m�gus term�szetesen mindannyiukat tisztess�gesen ell�tta.

***

Az els� este azonban szokatlanul nagy csendben telt el. Mindenki bekapott egy-k�t falatot vacsora gyan�nt,�m nagy kedve senkinek sem volt az ev�shez. M�g Trey is csak sz�tlanul turk�lgatta az �telt Tamara legnagyobb b�nat�ra, pedig ez r� nem volt jellemz�. Az erd�ben t�rt�nt dolgokr�l senki sem besz�lt, pedig �rezhet� volt a leveg�ben a fesz�lts�g. Szinte ott lebegtek k�zt�k a k�rd�sek, csak senki sem merte �ket feltenni. Vacsora ut�n ki-ki elvonult a saj�t szob�j�ba kipihenni az aznapi f�radalmakat. Az �jszaka nyugodtan telt, a h�zra f�radt csend borult. �jf�l ut�n nem sokkal halkan zuhogni kezdett az es�, elmosva a a harc eml�keit a meggy�t�rt term�szetr�l. A nemr�g m�g l�ngol� f�k m�r csak tikkadtan cs�p�gtek, a felperzselt f� pedig fel�zott az �gi �ld�st�l. A leveg� kitisztult, az es� illata elt�r�lt minden eml�ket… A term�szetnek is �jj� kellett sz�letnie, s kihevernie a f�jdalmakat, mintahogy a h�zban alv� s�m�noknak is….

***

M�snap reggel az es� m�g mindig esett. Az udvart egyre sz�lesed� pocsoly�k tark�tott�k, az �gen s�r�, sz�rke felh�k �sztak. Yoh n�ma csendben, gondolataiba mer�lve �ld�g�lt a teraszon az eresz alatt, felh�zott t�rd�n t�maszkodva. Melegbarna tekintet�t az �gre szegezte, n�zte a felh�ket, hallgatva a halkan dobol� es�cseppeket. Annyira lek�t�tt�k a saj�t gondolatai, hogy �szre sem vette, amikor kiny�lt a nagykapu �s bel�pett rajta Pilica, Tamara, Jun, Pailong �s Anna, es�kab�tban, eserny�kkel felszerelkezve. A k�t s�m�ntanonc lehajtott fejjel v�gott �t az udvaron, kezeikben neh�z szatyrokat cipelve. Elmotyogtak egy-egy j�reggeltet, majd a torn�cra �rve kib�jtak cip�ikb�l �s hangtalanul elt�ntek a h�zban.

-Semmi v�ltoz�s? – l�pett fel Jun Yoh mell�, mik�zben a m�g�tte szorosan halad� Pailong �sszecsukta az eserny�t.

-Semmi… - v�laszolt Yoh, de szokatlan m�don m�g csak r� sem n�zett a l�nyra. A doshi v�rt m�g n�h�ny pillanatot, azt�n s�hajtott egyet �s szellem�vel egy�tt � is bement. Alighogy becsuk�dott m�g�tte az ajt�, Yoh v�gre eln�zett az udvar fel�. Anna szigor� tekintettel v�gott �t a s�ros udvaron, majd meg�llt �s �sszecsukta piros eserny�j�t. S�rga es�kab�tj�n es�cseppek csillogtak, a kapucni al�l kil�g� hajtincseib�l pedig v�z cs�p�g�tt.

-Minden rendben? – k�rdezte a fi�t�l, mik�zben fell�pve mell�, kib�jt a papucs�b�l.

-���… asszem igen. – v�laszolt a barnahaj� s�m�n halkan �s kiss� bizonytalanul, majd fel�llt, hogy seg�tsen a l�nynak, akinek a kez�ben szint�n szatyrok voltak. Anna egyetlen biccent�ssel k�sz�nte meg a seg�t� kezet, majd le�lt a fapadl�ra, s a t�rd�n t�maszkodva a tenyer�be ejtette az �ll�t. Yoh egy pillanatra megh�kkent majd letette a szatyrokat �s le�lt a m�dium mell�. J� ideig hallgattak,s csendben n�zt�k az es�t, de v�g�l Anna hirtelen megsz�lalt.

-�ri�si fejetlens�g van Dobby-village-ben. – mondta, majd m�lyet s�hajtott.

-Az emberek �ssze-vissza rohang�lnak, v�laszokat akarnak, de senki sem mond semmit. A Tan�cs tagok elt�ntek, a totemoszlopok is csak ugyanazt ism�telgetik. Mindenki bizonytalan, senki sem tudja, hogy most akkor v�get �rt-e a bajnoks�g vagy sem �s legf�k�ppen, hogy mi t�rt�nt Zikkel.

-Szerinted tudj�k, hogy ���…? – v�gott k�zbe Yoh, de a l�ny csak megr�zta a fej�t.

- Nem hinn�m, hogy a Tan�cs vil�gra k�rt�lte volna az Erd�ben t�rt�nteket. Viszont az emberek sejtik, hogy valami nincs rendben az eg�sszel, mert nemcsak Zik t�nt el, hanem az emberei is… Sz�r�n- sz�l�n elt�ntek a v�rosb�l, s�t a k�rny�kr�l is. – v�laszolt a m�dium, s ism�t csend borult r�juk. Yoh n�h�ny pillanatig m�g t�n�dve b�multa a zuhog� es�t, majd megcs�v�lta a fej�t �s fel�llt. Ny�jt�zott egy nagyot, majd visszatette a fej�re a f�llhallgat�j�t, ami eddig a nyak�ban l�gott, s a kez�t ny�jtotta Anna fel�.

- Ami t�rt�nt megt�rt�nt, k�r ezen r�g�dnunk. A legfontosabb most az, hogy Rin fel�bredjen, azt�n majd megl�tjuk. – r�mosolygott a l�nyra, mire Anna r�emelte a tekintet�t. Yoh melegbarna szemeib�l ism�t nyugalom �s vid�ms�g �radt, mintha mi sem t�rt�nt volna az el�z� napon.

- Igen. Tal�n most t�nyleg ez a legfontosabb. – v�laszolt n�h�ny pillanatnyi hallgat�s ut�n Anna, majd elfogadva a fi� kez�t, fel�llt � is. El akarta engedni Yoh kez�t, de a fi� ujjai szorosan fon�dtak az �v�re. A sz�ke l�ny visszafordult, pillant�suk �sszeakadt egy v�gtelennek t�n� m�sodpercre. V�g�l a l�ny nem b�rta tov�bb, s a s�m�n nyak�ba borult.

-Yoh…. – a fi� mag�hoz �lelte, majd megsimogatta a haj�t �s az �lla al� ny�lva felemelte a fej�t:

- Most m�r minden rendben lesz.. Zik elt�nt, v�get �rt a Bajnoks�g, nemsok�ra megy�nk haza…�s…h�t tudod a t�bbit. – elmosolyodott, majd ajkait a l�ny�ra tapasztva, finoman megcs�kolta j�vend�beli s�m�n kir�lyn�j�t.

***

A szoba lassan vil�gosodni kezdett, a halv�ny sz�rke f�ny belop�dzott az ablakon, f�lhom�lyba bor�tva a szob�t. Len lassan mag�hoz t�rt �s kinyitotta a szem�t. Aranys�rga tekintete kiss� m�g k�tyagos volt, eltartott n�h�ny m�sodpercig, am�g t�nyleg mag�hoz t�rt. Fel�lt az �gyban �s a lecs�sz� takar� szabadd� tette a fels�test�t, melyet szakszer� k�t�s d�sz�tett. A s�m�n k�v�ncsian vette szem�gyre, de azt�n csak fels�hajtott..

-H�t persze… - hangja f�radtnak t�nt, m�gis a k�vetkez� pillanatban frissen pattant ki az �gyb�l. A f�jdalom v�gigfutott az izmain, de ezzel mit sem t�r�dve mag�ra kapkodta a ruh�it �s kiviharzott a szob�j�b�l. Hab�r odakint m�g alig hajnalodott, szinte mindenki �bren volt a h�zban. Pilicaval �s Tamar�val �ppen akkor futott �ssze, amikor azok reggelit vittek Mortynak, Trey, Joc�, Rio �ppen f�rdeni indultak, hogy laz�tsanak egyet, n�v�re a konyh�ban �ld�g�lt Faust t�rsas�g�ban, de Yoht, Ann�t �s Rint nem tal�lta.

- Len, minden ok�? – k�rdezte Jun, amikor �ccse bel�pett a konyh�ba, de a fi� csak megvonta a v�ll�t.

- H�t persze. – v�laszolt szok�sos sz�kszav�s�g�ban, majd beny�lt egy �veg tej�rt a h�t�be �s m�r el is t�nt a folyos�n.

- Nem fog neki tetszeni, ha megtudja, hogy mit tett Rin. – n�zett a s�m�n ut�n a doshi, majd szomor�an fels�hajtott,s m�r �pp indulni akart a fi� ut�n, amikor Faust megnyugtat�an a karj�ra tette a kez�t:

-Ne agg�dj �rte. A hal�l ut�n ez m�r semmis�g… - a sz�ke temet�m�gus kuncogni kezdett, de Jun nem �rt�kelte annyira a po�nj�t. Agg�dott az �ccs��rt �s Rin�rt… Valahogy �rezte, hogy kett�j�k sz�m�ra m�g nem �rtek v�get a megpr�b�ltat�sok.

***

Len kopog�s n�lk�l nyitott be a l�ny szob�j�ba, de meglepet�s�re senkit sem tal�lt odabent a b�k�sen szuszog� l�nyon k�v�l. Kiss� megr�k�ny�dve beljebb l�pett, majd halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s meg�llt. Rinre n�zett, aki betakarva fek�dt az �gyon, mellkasa egyenletesen s�llyedt �s emelkedett, csukott szemei mozdulatlanok voltak. Halkan szuszogott, arca b�k�snek t�nt,s egyetlen karcol�s nem sok annyi sem volt rajta., mintha nem is harcolt volna az Erd�ben vil�guralomra t�r� b�tyj�val. „Pedig harcolt…s nem is ak�rhogyan.”- gondolta a s�m�n �s gondalatban ism�t ott volt a dombon, amikor Rin meg�rkezett. Ism�t felid�z�d�tt benne a s�m�nl�ny arca, a mozdulatai, s az a hihetetlen er�, ami �radt bel�le harc k�zben. Ism�t l�tta maga el�tt az elsz�nt t�zben �g� m�skor oly kedves, bar�ts�gos szemeket, s ett�l egy pillanatra megborzongott. Szinte hihetetlen volt, hogy ez a t�r�keny l�ny �gy harcolt, alig egy nappal ezel�tt. Len �vatosan az �gyhoz s�t�lt, s megsimogatta a l�ny nyugodt arc�t. Rin �sszerezzent, eddig b�k�s arc�n finom remeg�s futott v�gig. A fi� azonnal elkapta a kez�t, de mivel a l�ny nem �bredt fel, csak megk�nnyebb�lten fels�hajtott �s le�lt az �gy mellett �ll� sz�kre. N�h�ny pillanatig m�g figyelte az alv� s�m�nl�nyt, de azt�n csak a mennyezetre ford�totta a tekintet�t, s hagyta, hogy gondolatai ism�t elkalandozzanak. Azonnal esz�be jutottak az erd�ben t�rt�ntek, amikor is… Len d�h�ben �k�lbe szor�totta a jobb kez�t, szemei �sszesz�k�ltek az elfojtott haragt�l. „M�r megint a s�t�t oldalam fel�lkereked�se sodorta bajba azt, akit egyed�l szeretek a vil�gon! Hogyan t�rt�nhetett ez meg?! Hiszen m�r egyszer elfogadtam, hogy bennem �l…de most akkor mi�rt?! S majdnem meg�ltem….majdnem! Pedig soha nem akarn�m b�ntani…”- gondolta a lilahaj� s�m�n mag�ban, majd egy �jabb s�haj ut�n visszafordult szerelme fel�. Rin ugyanolyan mozdulatlanul fek�dt,mint eddig, csup�n n�ha-n�ha borzongott meg,mintha f�zna. Len elfordult az ablak fel�, de az z�rva volt. �gyh�t csak fel�llt,hogy feljebb h�zza a takar�t, de miel�tt hozz��rhetett volna, a l�ny hirtelen �sszerezzent, arca b�k�s nyugalma egyetlen pillanat alatt semmiv� foszlott,s ujjai g�rcs�sen belemartak a takar� fodr�ba. Arca eltorzult a m�lyr�lj�v�, ismeretlen f�jdalomt�l, szemeib�l k�t k�v�r k�nnycsepp buggyant el� �s Rin Asakura felord�tott a k�nt�l… Len megr�k�ny�dve ugrott h�tra, szemei �rtetlens�get t�kr�ztek, meg se tudott sz�lalni a d�bbenett�l. Rin szemei a k�vetkez� pillanatban felpattantak �s a l�ny fel�lt az �gyban. Er�sen lihegett,mintha �lm�ban t�bb kilom�tert futott volna, arca verejt�kben �s k�nnyben f�rd�tt, tekintete pedig olyan m�rt�k� r�m�letet t�kr�z�tt, amekkor�t Len Tao m�g senki�ben sem l�tott…..

***

Az �lom sz�rke volt �s kavarg�. �rnyak suhantak gyors egym�s ut�nban el a l�ny szeme el�tt, de nem lehetett meg�llap�tani, hogy kicsod�k vagy micsod�k. N�ha k�zel j�ttek, n�ha meg csak a f�k k�z�l figyelt�k a s�m�n l�pteit, aki a f�k k�z�tt haladt. Rin s�lytalannak �s testtelennek �rezte mag�t, �resnek, ak�r egy konzerv b�lnazs�r,miut�n tal�lkozott Treyyel. Saj�t test�t nem l�thatta �lm�ban, m�gis valahogy furcsa �s idegen volt az �rz�s, ami teljesen kit�lt�tte �lombeli l�ny�t. S�r� erd�ben haladt, �tj�t vastagt�rzs� f�k szeg�lyezt�k s�r� rendben mindk�t oldalon. Az �gbolt s�t�t volt, mintha �jszaka lenne, a csillagok azonban hi�nyoztak. A Hold sem ragyogott, m�gis a l�ba el�tt kanyarg� �t halv�nyan f�nylett, de Rin nem tudta, hogy mi vethet ilyen f�nyt az erd�ben. Az �rnyakon k�v�l egyed�l volt, mint a kisujja, m�g Wyn se volt vele. A szellem hi�ny�t pedig mindenn�l jobban meg�rezte, tal�n ez okozta az �ress�get is. Rin nem gondolkozott, csak haladt tov�bb kitart�an, mintha hat�rozott c�lja lenne, pedig tudta, hogy nincs. Kis id� m�lva �jabb k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. Olyan �rz�se t�madt, mintha valaki k�vetn�, de h�trafordulni nem mert. Ha meg�llt, az �t k�vet� ismeretlen is meg�llt, l�ptei azonban m�g ott visszhangoztak a f�k �gai k�z�tt �s ha elindult a hang is k�vette. A sz�ke s�m�nl�ny kezdett ideges lenni, pl�ne, hogy a l�p�sek egyre k�zelebbr�l hangzottak a h�ta m�g�tt. El�g hossz� ideig ment ez a k�l�n�s meg�ll�k-elindulok j�t�k, s Rinnek m�r a tark�j�n is bizsergett a b�r, nem sok j�t jelezve. A lelk�ben apr� szellem r�zta a v�szcseng�t, hogy valami nincs rendben, de a l�ny nem mert m�g mindig megfordulni. A l�ptek m�r k�zvetlen�l m�g�tte csend�ltek fel a puha, s�ros �sv�nyen, amikor Rin v�gre er�t vett mag�n �s meg�llt. A hangok elhaltak, a f�k k�z�tt �ts�v�tett a jeges sz�l, vihar szag�t hozva. Rin m�lyet s�hajtott, mik�zben feln�zett a felh�tlen semmibe, majd �k�lbe szor�totta a kez�t �s megfordult. A l�tv�ny semmihez sem volt foghat�. A l�ny tork�ra fagyott m�g a sikoly is, mik�zben az �gen �tcik�z� vill�m f�ny�ben megl�tta az �t k�vet� ismeretlen, nem �ppen annyira ismeretlen arc�t…. N�h�ny percnyi hal�losnak t�n� csend ut�n, Rin v�g�l m�giscsak felsikoltott, �m hangj�t elnyomta a mennyd�rg�s. A vele szemben �ll� alak ajkai kegyetlen mosolyra h�z�dtak, majd megsz�lalt:

-L�m csak,l�m csak..Pedig azt hittem �r�lni fogsz ha viszontl�tsz….Rin nem tudott mit v�laszolni. El�sz�r kinyitotta a sz�j�t, de mivel hang nem j�tt a tork�n, �jra becsukta �s csak b�mult sz�tlanul.

-Na mi az, csak nem meglep�dt�l? Pedig itt �llom el�tted: h�s-v�r val�mban… Nehogy azt mond, hogy nem ismersz meg…- az idegen elnevette mag�t �s elkezdett k�rbes�t�lni a l�ny k�r�l. Az es� k�zben r�kezdett, �gy zuhogott, mintha d�zs�b�l �nten�k, de ez az ismeretlent cseppet sem zavarta. Furcs�n hideg tekintet�t v�gig Rinen tartotta, s k�zben folyamatosan besz�lt.

- Azt hittem, hogy ki fogom b�rni n�lk�led. V�g�lis majdnem minden maradt a r�giben: a csal�d, a suli, bar�tok… De valahogy olyan �res lett az eg�sz… Megsz�ntek az �lmok, a hihetetlenebbn�l hihetetlenebb dolgok, amik k�r�l�tt�nk t�rt�ntek… illetve k�r�l�tted, rem�lem �rted mire gondolok: p�ld�ul az es�.. Szinte az�ta nem esett, hogy elment�l… Persze senkinek sem t�nt fel, mert h�t m�r ny�r van, de akkor is…. Sz�val ez�rt is k�ne visszaj�nn�d… Meg�rted?

Rin tov�bbra sem v�laszolt. Agya l�zasan dolgozott, hogy felfogja ami vele t�rt�nik,de valahogy olyan hihetetlen volt az eg�sz… Az, hogy � itt van, de k�zben ott is, valahogy �sszeegyeztethetetlen volt m�g azzal is, hogy s�m�n l�t�re k�l�nleges ereje van…

- Mondjuk nem ez�rt j�ttem….- az ismeretlen meg�llt, annyira k�zel Rinhez, hogy a l�ny �rezte a test�b�l �rad� fagyos hideget. A k�t tekintet �sszekapcsol�dott, a sz�ke s�m�n arra v�rt, hogy m�sik folytassa. Az idegen l�ny v�rt m�g n�h�ny m�sodpercet, majd kaj�nul elvigyorodott �s elford�totta a tekintet�t a m�sikr�l:

- Ha nem j�ssz vissza…Meg fogsz halni! – szemei feket�n villantak meg, ahogyan egy �jabb vill�m f�ny�n�l Rinre n�zett. Tekintete �res volt �s semmitmond�, csup�n gy�l�let �s kegyetlens�g �radt bel�le.

-S akkor v�gre egyed�l maradok. Teljesen egyed�l……

Az �g hatalmasat d�rd�lt, s a sokadik lecsap� vill�m alatt megremegett a f�ld, majd lassan, de egyre hat�rozottabban m�ly reped�s keletkezett �s haladt egyenesen az �sv�nyen �ll� alakok fel�… Rin szemei elkerekedtek, arc�ra ki�lt a retteg�s, de m�r k�s� volt: az �ri�si hasad�k egyetlen szempillant�s alatt elnyelte al�la a talajt �s zuhanni kezdett:

-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!- tekintete m�gegyszer utolj�ra �sszekapcsol�dott a m�sik alak hideg fekete szemeivel, s az utols� k�p amit m�g l�tott, az ismeretlen ismer�s kegyetlen hangon kacag� arca volt. A saj�t , val�s�gbeli arca…..

***

Olyan szapor�n szedte a leveg�t, hogy m�r szinte belef�jdult a t�deje. Eg�sz test�ben reszketett, arc�t kiverte a hideg verejt�k. Ujjai elfeh�redtek �s g�rcs�sen markolt�k a takar� fodrait, szemeiben pedig csak m�lys�ges rettenet �lt. Sz�ke tincsei k�cosan omlottak a v�ll�ra, p�l�ja �tnedvesedve tapadt a h�t�ra.

-Rin….?- k�rdezte �vatosan Len, mik�zben visszal�pett a l�ny �gya mell�. Agg�dva n�zett a s�m�nra, de Rin nem v�laszolt azonnal.

Most hogy feldolgozta, hogy m�r nem az erd�ben van, hanem a saj�t szob�j�ban, kezdett v�gre megnyugodni. L�gz�se ism�t szab�lyoss� v�lt, izmai ellazultak, arca visszanyerte eg�szs�ges sz�n�t.

-H��, j�l vagy?- a Tao fi� megfogta a l�ny v�ll�t, mert az m�r legal�bb 2 perce nem v�laszolt, de Rin csak f�lrel�kte a kez�t:

-Ne haragudj…de el…- Az Asakura l�ny itt egy pillanatra megakadt, de azt�n �sszeszor�totta a fogait �s folytatta:

-El kell mennem… -ledobta mag�r�l a takar�t �s m�r �ppen �llt volna fel, amikor Len keze finoman, de hat�rozottan visszanyomta az �gyra:

-Meg�r�lt�l?! Most?! -hangja egyszerre volt szigor� �s agg�d�, de a l�nyt ez nem hatotta meg.

-Igen, most…�gyhogy…k�rlek…- ism�t megpr�b�lkozott kik�sz�l�dni az �gyb�l, de a fi� m�g mindig nem engedte:

-Itt maradsz �s k�sz, k�l�nben… - a lilahaj� fi� hangk�n �rezhet� volt, hogy kezd kij�nni a b�ket�r�s�b�l, de valahogy nem tudott most vele foglalkozni. El kell innen mennie,min�l hamarabb…

-Len, �rtsd meg, hogy fontos… - Lenre emelte tekintet�t, de a fi� arca szigor� maradt.

-Nem �rdekel. Maradsz. S ezzel a vita le is van z�rva…- a Tao s�m�n keresztbe fonta maga el�tt a karjait �s le�lt a sz�kre. Rin s�rt�d�tten n�zett r�, de nem v�laszolt. D�h�s volt a fi�ra, ami�rt nem hajland� meg�rteni, de nem tudott mit tenni. Makacs arckifejez�ssel �lt az �gy�n, s l�zasan t�rte a fej�t, hogy hogyan szabadulhatna el an�lk�l, hogy mindent elmondana, de egyenl�re nem tal�lta a megold�st. Persze meg�rtette Lent, hiszen a fi� csak vigy�zni akar r�, de akkor is. Lehet, hogy megs�r�lt (b�r ennek igaz�b�l nyoma sem volt), lehet, hogy elfogyott minden ereje, amikor megmentette a fi� �let�t, de akkor sincsen joga itt tartani.. Elv�gre is mag�hoz t�rt, teh�t nincs semmi komolyabb baja, pihenni meg r��r k�s�bb is, ha megtudja, hogy mit jelentett az �lom. De ahhoz, hogy meg�rtse, besz�lnie kell egy tapasztaltabb s�m�nnal. Vagy Silv�val, vagy az apj�val, teljesen mindegy, a l�nyeg, hogy min�l hamarabb megtegye.

-Len utolj�ra k�rlek….

-Nem. – a fi� lehunyt szemmel �ld�g�lt a sz�ken, de m�g�tte ott lebegett Bason �r�kk� figyel� alakja, �gy a l�nynak es�lye sem volt a hangtalan lopakod�sra.

-Akkor ���..hozn�l nekem egy poh�r tejet? Olyan szomjas vagyok… - Len kinyitotta aranysz�n� szemeit �s egy pillanatig n�m�n f�rk�szte Rin arc�t, de azt�n b�lintott �s fel�llt:

-Rendben,hozok neked… De semmi tr�kk. – a l�ny b�lintott, mire a fi� elhagyta a szob�t szellem�vel egy�tt.

Az Asakura csak erre v�rt: alighogy az ajt� becsuk�dott Len ut�n, kipattant az �gyb�l. A hirtelen mozdulatt�l megsz�d�lt, hiszen m�g nem nyerte vissza teljesen az erej�t, de valahogy az�rt eljutott a ruh�jaihoz. Sietve mag�ra kapott egy p�l�t �s egy nadr�got, majd beleb�jt a cip�j�be. Tekintete k�zben a fegyvere ut�n kutatott, de sehol sem tal�lta.

-H�t persze..hiszen Zik elt�rte…- a l�nyb�l csal�dott s�haj bukott ki, de mivel nem volt ideje a szomorkod�sra, csak kinyitotta az ablakot �s felm�szott a p�rk�nyra. Odakint szakadt az es�, az udvart �ri�si pocsoly�k bor�tott�k, de legal�bb tiszta volt a terep, nem kellett f�lnie att�l, hogy ismer�sbe botlik, mik�zben elrohan a kapuig. Ha j�l sz�molt, akkor m�g pont annyi ideje van, hogy kiosonjon a kapun, miel�tt Len visszat�r.

-Wyn? J�ssz?- k�rdezte halkan, de a szelleml�ny mag�t�l megjelent.

-Tal�n nem a legjobb �tlet…- kezdte, de Rin �sszevonta a szem�ld�k�t

-Nem azt k�rdeztem, hogy mit gondolsz, hanem hogy elk�s�rsz-e…

-Persze, hogy el..de…

-Nincs de. Nem tudod hogy hol van az ez�stszigonyos med�l?

- Yoh szob�j�ban, ha j�l tudom… Miut�n el�jult�l �s hazahoztak, Yoh elvitte, hogy megmutassa Ann�nak, de nem hozta vissza, �gyhogy gondolom m�g mindig n�la van…

-Rendben. Akkor gyer�nk.- Rin egyetlen mozdulattal leugrott a f�ldre �s a szorosan a h�z oldal�hoz simulva elindult a b�tyja szob�ja fel�. Mag�ban sz�molta az ablakokat, de ben�zni egyiken se mert. Tudta, hogy Yoh szob�ja k�zvetlen a nappali mellett van, de �vatosnak kellett lennie, nehogy �szrevegy�k,mert akkor l�ttek az eg�sz kir�ndul�snak,s soha nem tudja meg, hogy mi az �lom jelent�se.

-Szia Lenny-fi�, hov� m�sz? Meleg tejecske �s �jabb alv�s, haver? – Rin f�l�t meg�t�tte Trey hangja �s m�g idej�ben ugrott vissza a h�z sarka m�g�, ugyanis Len �s Trey a torn�con futottak �ssze.

-H�lye. Rinnek viszem…

-Mag�hoz t�rt?! Juhuuu!- megyek �s elmondom mindenkinek- azzal Trey m�r el is rohant a konyha fel�. Rin m�g l�tta, ahogy Len megcs�v�lja a fej�t, majd tov�bbindul. Megv�rta, m�g elt�nik a szeme el�l, s csak azut�n folytatta �tj�t. �tszaladt az udvaron, s szerencs�re baj n�lk�l eljutott Yoh szob�j�nak ablaka al�. Kiegyenesedett �s ben�zett az ablakon: �pp idej�ben h�zta le a fej�t, Rio ugyanis �ppen ekkor nyitott be a b�tyja szob�j�ba:

-YOH MESTER! Rin mester mag�hoz t�rt! – Yoh azonnal felpattant a f�ldr�l, ahol eddig �ld�g�lt �s a magas fi� t�rsas�g�ban kirohant a szob�b�l.

-Ez meleg volt… - suttogta Rin, mik�zben �vatosan felh�zta mag�t az ablakp�rk�nyra.

-Az, �gyhogy leszel sz�ves sietni, ha minden�ron meg akarsz l�gni… B�r tov�bbra sem tartom j� �tletnek…- sop�nkodott Wyn, de Rin �gy tett, mint aki meg sem hallotta szelleme szavait. M�r r�gen bent �llt a szoba k�zep�n, s szerencs�re hamar meg is tal�lta amit keresett: az ez�stmed�l ott hevert Yoh �jjeliszekr�ny�n, a l�nccal egy�tt. Rin megk�nnyeb�lten felmarkolta �s m�r m�szott is ki az ablakon, amikor hirtelen ki�lt�sok �t�tt�k meg a f�l�t:

-De hiszen az el�bb m�g itt volt! L�ttam fel�bredni! Kicsit zaklatott volt ugyan, de ���… tudtam, hogy �tver!

-Nyugi Lenny, lehet, hogy csak a f�rd�be ment ki… - Yoh pr�b�lta lecsillap�tani a lilahaj� s�m�nt, aki a jelekb�l �t�lve cseppet sem volt j� hangulatban. Rin elmosolyodott, de ez nyomban elt�nt az arc�r�l, amikor Len folytatta:

-Ezekut�n agg�djon �rte a h�h�r!Nem hiszem el, hogy t�nyleg elment.. nem norm�lis!- a l�ny tudta, hogy a fi�ban csak az aggodalom gerjeszti a d�h�t, s a sz�ve m�ly�n f�jt neki, hogy f�jdalmat kell okoznia azoknak, akit szeret. De ez most akkor is fontos volt…

-Elment?!- k�rdezte Yoh megr�k�ny�dve, de a k�vetkez� pillanatban m�r Anna parancsol� hangja csattant fel:

-Akkor mire v�rtok lusta banda?! Keress�tek meg, de azonnal! Ilyen �llapotban nem m�szk�lhat, m�g baja esik.,.. Ha most megt�madj�k, nem lesz m�g ereje v�dekezni…

Rin innnen messzir�l is �rezte, hogy a szob�j�ban gy�lekez�k k�z�tt megfagy a leveg�. Szinte egyszerre kezdtek rohanni, s egyre k�zelebb �rtek…

-Wyn,most mit csin�ljak?- k�rdezte a l�ny szellem�t�l, �s reszketve kapaszkodott az ablakkeretbe.

-Fuss amilyen gyorsan csak tudsz a kapu fel�, majd �n seg�tek!- Rin nem �rtette, hogy mire gondol a hajdani v�ziszellem, de engedelmeskedett. Elr�gta mag�t az ablakb�l, s szinte m�g f�ldet sem �rt, m�r rohant is kereszt�l az udvaron. A zuhog� es�vel mit sem t�r�dve g�zolt v�gig a sz�mtalan pocsoly�n, s Wyn erej�nek h�la, alakja a k�ls� szeml�l�nek egybemos�dott az es�vel, �gy a h�zb�l senki sem l�thatta meg.. Illetve majdnem senki. Anna mindig �ber tekintete, mely k�pes volt �szrevenni olyan dolgokat is, amiket m�sok nem, l�tta elt�nni a l�nyt a kapu m�g�tt. �sszevonta a szem�ld�k�t, de �gy d�nt�tt, hogy m�g nem sz�l a t�bbieknek, keress�k csak.. �rezte, hogy Rinnek fontos elint�znival�ja van a v�rosban….

***

�t a kapun, ki az utc�ra, v�gig az �t ment�n, majd be a v�rosba… Rin azt se tudta hol van, csak rohant el�re. Sz�rt a t�deje, s �les f�jdalmat �rzett a jobb bok�j�ban is, de nem akart meg�llni. Wyn szorosan a nyom�ban suhant, s a k�t sz�kev�ny csak akkor lass�tott, amikor m�r l�t�t�vols�gon k�v�l �rtek az Asakura birtokt�l. Rin egy nagyobb k�t�mb mellett �llt meg pihenni p�r m�sodpercet, hogy �sszeszedje mag�t. Arca kipirult a fut�st�l �s remegtek a t�rdei. Eltartott n�h�ny percig mire �jra l�legzethez jutott. Felegyenesedett �s k�r�ln�zett. Az �ton egy teremtett l�lek sem mozgott, hiszen m�g mindig szakadt az es�. Az �t s�ros volt, itt-ott pocsoly�k tark�tott�k, de am�gy minden norm�lis volt. Rin Wynre n�zett, aki megrov� pillant�ssal csak a fej�t cs�v�lta, de a s�m�nl�ny csak megvonta a v�ll�t, majd elindult a v�rosk�zpont fel�. Az utc�k kihaltak voltak, m�g a f�t�ren se volt senki. A totemoszlopok hatalmas d�rdak�nt �lltak �rt az es�ben, de am�gy n�ptelen volt a falu k�zpontja. Rin meg�llt az egyik oszlop alatt,s elgondolkozott. Silva boltja nem volt �ppens�ggel messze, de a l�ny titkon abban rem�nykedett, hogy apja felbukkan valahol. V�rt vagy t�z percet, de mivel nem j�tt senki, elindult Silva �tterme fel�. A k�zponti teret �vez� h�zak n�m�k voltak, ablakaik csendesen �s�tottak bele a sz�rke vil�gba. Itt-ott �gett n�h�ny l�mpa, de mozg�st sehol sem l�tott. Kiss� furcs�lta a dolgot, hiszen elm�letileg m�g jav�ban tartott a bajnoks�g, most azonban m�gsem rohang�ltak meccsre siet� s�m�nok �s szellemek a hatalmas totemoszlopok alatt, s ez a hirtelen n�ptelens�g kimondottan felt�n� volt. Rin megpr�b�lta felid�zni a dolgokat, �m csak sz�rv�nyk�pek r�mlettek fel �s m�g a feje is megf�jdult t�le. Magatehetlens�g�ben ink�bb csak megszapor�zta l�pteit, �s lehajtott fejjel, zsebre dugott k�zzel cs�rtetett el az �zletek sora el�tt. M�r nem is tudta, merre j�r, amikor hirtelen valaki megsz�l�totta:

-Rin! Te meg mit keresel itt, ilyenkor..�s… - a hang tulajdonosa term�szetesen Silva volt, aki csod�s, napraforg�-mint�s k�t�nyben hajolt ki egy �zlet ajtaj�n. Rin meg�llt �s megfordult. �szre sem vette, hogy meg�rkezett Silva �tterm�hez, de �gy l�tszik az indi�n is hasonl�an meglep�d�tt volt. A f�rfi arca meglepet�st t�kr�z�tt, de tekintete megrov� �s agg�d� is volt egyben.

-Gyere be azonnal. – mondta szigor�an �s m�r tolta is be a l�nyt az ajt�n. Amikor be�rtek �s le�ltette Rint az els� asztalhoz, visszament �s becsukta az ajt�t, majd elt�nt a pult m�g�tt. N�h�ny perc m�lva amikor el�ker�lt egy g�z�lg� t�l leves volt a kez�ben.

-Edd meg am�g forr�, j�t fog tenni. – mondta az indi�n, mik�zben sokatmond� pillant�st vetett Rin s�pedt arc�ra �s f�nytelen tekintet�re.

-K�sz�n�m…- v�laszolt a sz�ke s�m�nl�ny h�l�san �s belekortyolt a levesbe. Kellemesen f�szeres �ze volt �s egy pillanat alatt �tmeleg�tette. Silva k�zben hozott mag�nak egy sz�ket �s le�lt a l�ny mell�. Csendben megv�rta am�g az Asakura l�ny v�gez, s csak azut�n k�sz�r�lte meg a tork�t miut�n a ki�r�lt porcel�ned�ny csendben koppant a hajdan oly f�nyesre suvickolt, most azonban kiss� poros faasztal lapj�n.

-Sz�val mi�rt is vagy itt?- k�rdezte, s k�v�ncsian fordult a l�ny fel�.

Rin pedig t�vir�l-hegyire, az elej�t�l a v�g�ig az eg�sz �lm�t. Az indi�n gondterhelt arccal hallgatta, majd v�g�l b�lintott �s fel�llt:

-Ez m�r t�lmutat az �n tud�somon. De van valaki, aki biztosan tud seg�teni…Gyere velem.- Silva ledobta a k�peny�t az asztalra, majd kiment az ajt�n. Rin engedelmesen k�vette, de k�zben a gondolatai messze j�rtak. Ki fog rajta seg�teni, ha m�r Silva se tudott?

Az indi�n pedig, miut�n meggy�z�d�tt, hogy a l�ny val�ban vele tart, elindult az �zletek kusza rengetege k�z�tt �s a v�ros egy olyan r�sze fel� tartott, amit a l�ny m�g soha �let�ben nem l�tott. Hogyan is l�thatta volna… Sz�m�ra az el�v�ros teljesen idegen volt, hiszen m�g sohasem tal�lkozott a Lelkek Kir�ly�val..De most ennek is elj�tt az ideje…

***

-RIN ASAKURA!- a hang olyan hirtelen csattant fel, hogy Rin �sszeborzadt ijedt�ben. Meg�llt, felemelte a fej�t, �gy tekintete tal�lkozott Wyn d�ht�l izz� m�lyk�k pillant�s�val.

-Tess�k…

-Elmondan�d v�gre, hogy mi ez az eg�sz?!- a v�zit�nd�r egy halk pukkan�s k�s�ret�ben fel�lt�tte eredeti alakj�t �s cs�p�re tett k�zzel v�rta gazd�ja v�lasz�t.

M�r hazafel� tartottak, de az �t m�g mindig elhagyatott volt, �gy Rin nem tehetett m�st,minthogy m�lyet s�hajtott �s meg�llt.

-Mondtam m�r, hogy semmis�g az eg�sz,nem kell vele foglalkozni…. – ezt a mondatot ism�telgette,ami�ta csak elj�ttek a Lelkek Kir�ly�t�l, de a l�tszat szerint Wynt ez nem hatotta meg.

-Ne csin�ld ezt,ismerlek el�g r�g�ta, tudom, hogy az elrohan�sod nem volt v�letlen �s legf�k�ppen nem volt semmis�g, �gyhogy leszel sz�ves kiny�gni, hogy mi a probl�ma,k�l�nben… - a szellem azonban nem fejezhette be a l�ny lelkiismeret�re hatni akar� monol�gj�t, mert hirtelen ki�lt�sok harsantak fel a t�volban.

-RIN! – a sz�ke l�ny a hangok ir�ny�ba kapta a fej�t, s nem is t�vedett: az �ton Trey �s Joc� rohantak fel�, �s vadul integettek.

A l�ny elmosolyodott l�tva Wyn arc�n a m�rhetetlen d�h�t, de a v�ziszellemnek nem maradt m�s v�laszt�sa: a k�vetkez� m�sodpercben m�r mini-alakj�ban lebegett s�m�nja oldal�n, de arckifejez�se el�rulta, hogy cseppet sincs kib�k�lve a helyzettel �s amint alkalma lesz folytatni fogja ezt a medd� vit�t.

-H�t te meg hol volt�l? Mindenki t�ged keres..Len m�r sz�tverte a f�l h�zat d�h�ben! -az �rkez� Trey megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amikor oda�rtek, de tekintete az�rt el�rult egy csepp ijedts�get is.

-Volt egy kis dolgom a v�rosban…- kezdte Rin,de Joc� azonnal k�zbev�gott:

-Ilyenkor?!Hiszen enn�l ramatyabb id�t m�g �letemben nem l�ttam… - a n�ger fi�nak kiv�telesen esze �g�ban sem volt po�nkodni, l�tszott rajta, hogy � is agg�dik �rte, de Rin csak megvonta a v�ll�t:

-Igen,ilyenkor. S a dolog r�m tartozik, ha k�rdez�sk�dt�k rosszul j�rtok,nem vagyok �ppen j� kedvemben. – vill�ml� tekintet�t�l a k�t fi� egy pillanatra megszeppent �s nagyot nyelt, de azt�n csak elvigyorodtak:

-Ahogy gondolod, hercegn�. De akkor induljunk hazafel�…otthon �gyse fogod megk�sz�nni amit Ann�t�l, Yoht�l �s Lenny-boyt�l fogsz kapni… - Trey azonban nem r�h�ghette ki mag�t el�gg�,mert kem�ny �t�s csattant a fej�n.

-Pofa be! – Rin szemei szikr�ztak a d�ht�l, de azt�n csal elmosolyodott, l�tva, hogy Trey f�j�san d�rzs�lgeti a feje b�bj�t. Joc� szinte fuldoklott a nevet�st�l, de ink�bb nem sz�lalt meg, hanem fel�lt Mic h�t�ra �s a kez�t ny�jtotta a sz�ke s�m�nl�nynak. Rin h�l�san elfogadta, mert m�r el�gg� elf�radt a f�l napos rohang�l�sban, �gy kimondottan j�lesett megpihenni a szellem izmos h�t�n.

-J�ssz haver vagy el�bb adjak puszit a pici bibis fejecsk�dre? – g�gy�gte a n�ger fi� vigyorogva, de Trey csak morgott valamit �s felpattant Rin m�g�. �t�lelte a l�ny derek�t �s a k�vetkez� pillanatban m�r sz�guldottak is hazafel�.

Rin gondolatai azonban messze elmaradtak a sz�guld� csapat m�g�tt… Nem akart m�sra gondolni, csak a f�rtjeit t�ncoltat� sz�lre, az arc�ba csapod� h�v�s es�cseppekre �s a bar�taira, akik mellette voltak �s agg�dtak �rte… Nem akart arra gondolni, hogy mi t�rt�nt az erd�ben �s nem akart arra sem gondolni, amit a Lelkek kir�lya mondott..Nem akart hazamenni….Egy�ltal�n nem. De nem volt m�s v�laszt�sa… S a Holdt�lte rohamosan k�zeledett..Felmer�lt benne a k�rd�s: vajon 2 nap mire lesz el�g? �s egy �jszaka?

***

Rin t�nyleg nem k�sz�nte meg, amit Ann�t�l, a b�tyj�t�l �s a v�leg�ny-jel�ltj�t�l kapott. Anna mag�b�l kikelve ord�tozott legal�bb 2 �r�n kereszt�l, Len egyszer�en k�sz�n�s n�lk�l fak�pn�l hagyta, amikor bel�pett Trey �s Joc� t�rsas�g�ban az ajt�n, s Yoh is csak annyit mondott, hogy nagyot csal�dott. Anna r�ad�sul m�g vacsora ut�ni mosogat�sra is k�telezte, szigor�an megtiltva Tamar�nak �s Pilic�nak, hogy seg�tsenek neki. �gy az Asakura-l�ny morogva b�r, de az�rt egy kicsit nosztalgi�zva neki�llt, hogy elv�gezze Anna utols� parancs�t. Amikor v�gzett, f�lredobta a t�r�lget�ruh�t �s f�radtan fels�hajtott.

-Wyn? – sz�lalt meg halkan. Szelleme azonban nem volt hajland� megjelenni, csup�n s�rt�d�tt arca rajzol�dott ki az es��ztatta ablak�vegen.

-Tess�k..

-M�g mindig �rdekel a dolog?

-Persze…

-De �g�rd meg, hogy nem mondod el senkinek! M�g Basonnek se! – a szelleml�ny el�l�pett az �vegb�l �s meglepetten b�lintott.

-Meg�g�rem,de…

-Nincs de. A l�nyeg az, hogy el kell hagynom ezt a vil�got �s vissza kell t�rnem a val�s�gba. �gy l�tszik kicsit �sszekavarodtak bennem a dolgok. – a l�ny szomor�an elmosolyodott, majd folytatta:

-A bennem �lt �s �l� l�lekdarabok t�l soknak bizonyultak. TE, Mira, Ereniel �s m�g Zik is..sok volt. S ennek tetej�be ott van a saj�t lelkem �s a saj�t s�m�nlelkem is, amik harcban �llnak egym�ssal,s v�glegesen sz�t akarnak v�lni. Nem tudom �rted-e mir�l besz�lek… - Rin szellem�re n�zett,de Wyn csak n�m�n b�lintott, arc�n f�lelemmel vegyes d�bbenet �lt.

-Nam�rmost, az egyetlen lehet�s�g maradt: ha visszat�rek a Val�s�gba a lelkem k�t r�sze megnyugszik �s akkor �letben maradok �gy is mint s�m�n. Ha nem t�rek vissza, akkor a val�s�gbeli felem veszi �t az uralmat �s a s�m�nlelkem elpusztul. A l�nyeg teh�t annyi, hogy ha itt maradok, akkor …- nem kellett befejeznie a mondatot, Wyn tudta mire gondol.

-S akkor? Most mi lesz?

-hazamegyek. A k�rd�s annyi, hogy velem j�ssz-e vagy itt maradsz Basonnel.

Wyn elngondolkozott, de csak egy pillanatra, hiszen a v�lasz egy�rtelm� volt, m�gha m�g oly f�jdalmas is volt lemondania szetrelm�r�l.

-Term�szetesen veled megyek,ez mag�t�l �rtet�dik. –v�laszolta, de Rin �szrevette, hogy a v�zit�nd�r ajkai megremegtek egy pillantra �s k�t k�v�r k�nnycsepp g�rd�lt v�gig s�padtfeh�r arc�n.

-Mikor kell indulnunk?

-Holnap d�lben. – v�laszolt a s�m�nl�ny, majd folytatta:

-Menj�nk el f�rdeni, s k�zben elmes�lem, hogy mik a teend�ink. –a szellem b�lintott, majd mindketten elhagyt�k a konyh�t.

***

A h�zban csend volt, amikor Rin �vatosan kin�zett a r�snyire nyitott ajt� m�g�l, hogy ellen�rizze a folyos�t. Mivel nem l�tott �s nem hallott senkit kil�pett �s halkan elindult. Hossz�, s�t�tk�k selyemkimon�ja sz�le halkan s�rolta a Morty �ltal f�nyesre suvickolt padl�t. Csupasz talpa nesztelen�l l�pkedett, annyira, hogy semmilyen zajt nem csapott. Miel�tt benyitott volna az ajt�n,m�gegyszer k�r�ln�zett. A folyos�n egy �rva l�lek sem volt, mindenki m�lyen aludt m�r. Az esti kalandmes�l�s mindenkit lef�rasztott, �gy p�ld�ul Joc� szob�j�b�l m�r r�gen egyenletes horkol�s hallatszott csak ki. Rin vett egy nagy leveg�t,majd benyitott az ajt�n �s �tl�pett a k�sz�b�n. A szob�ban f�lhom�ly volt, a nyitott ablakon �t bes�t�tt a Hold f�nye. Len az ablakban �lt, egyik l�b�t felh�zta a m�sikat lassan l�b�lta a fal mellett. Arca k�z�mb�s maradt, de aranysz�n� szeme megvillant egy pillanatra amikor a l�ny j�tt�re megfordult. Rin �vatosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t, majd halkan kattant a z�r �s beljebb l�pett a szob�ba.

-Szia Len… - k�sz�nt a fi�nak halkan, majd r�emelte melegbarna tekintet�t �s folytatta:

-Sajn�lom a d�lut�nit…igaz�n nem akartalak �gy �tverni, de..fontos volt. Nagyon fontos. – a sz�ke s�m�n nagyot nyelt, hogy elfojtsa az �t ker�lget� s�r�st, de nem tudta folytatni.

A Tao fi� caccogott egyet, majd leugrott a p�rk�nyr�l �s odal�pett szerelme mell�. Olyan k�zel �llt hozz�, hogy Rin �rezte a fi�b�l �rad� jellegzetes illatot, amelyt�l mindig megremegett a lelke. Mozdulni sem b�rt, mik�zben a fi� tekintet�nek t�z�ben �llt. Len m�lyrehat�,aranysz�n pillant�sa v�gigp�szt�zta a lelk�t �s a sz�v�t, s a l�ny tudta, hogy k�ptelen lenne elmondani neki azt ami�rt j�tt. �sszeszorzlt a sz�ve, ajkai megremegtek, de kitartott. A fi� tett egy bizonytalan l�p�st fel�, majd felemelte a karj�t, de a mozdulat megakadt f�l�ton. A sz�ke l�ny megd�bbent, de azt�n meg�rtette:”Hiszen Len f�lt! Teljes sz�v�b�l…”-gondolta �s k�nnyek sz�ktek a szem�be, annyira meghat�dott. Len pedig, er�t v�ve mag�n hirtelen csak mag�hoz r�ntotta a l�nyt �s olyan szorosan �lelte mag�hoz mintahogya m�g sohasem.

-Agg�dtam �rted, te ostoba,buta, felel�tlen liba! Ilyen �r�lts�get..elrohanni �gy, hogy m�g vissza se nyerted az er�det… �r�lt vagy Rin Asakura! -hangj�ban val�s aggodalom csend�lt, de egy csipetnyi dorg�l�s is ki�rezhet� volt. Rin elmosolyodott, de arc�n v�gigfolytak a k�nnyek. Nem tudott mit mondani, a sz�ve csordultig volt szerelemmel �s f�jdalommal, k�ptelen volt szavakba �nteni mondanival�j�t.

Kibontakozott a fi� �lel�s�b�l, de Len nem engedte el. Kez�vel finoman let�r�lte a l�ny forr� k�nnyeit, majd halov�ny mosoly suhant �t az arc�n.

-Adnom kell neked valamit..gyere! – mondta, majd h�zni kezdte a l�nyt az �gya fel�.

-�lj le �s csukd be a szemed! – hadarta l�zasan, majd el�vett a szekr�nyb�l �s kisebb, selyempap�rba bugyol�lt csomagot, ami egy d�szeses faragott dobozt rejtett. Felpattintotta a tetej�t, majd m�lyet s�hajtott. A dobozban egy gy�ny�r�en megmunk�lt gy�r� fek�dt, csodasz�p, halv�nyan ragyog� k�k k�vel. A k�vet ez�st kacsok font�k k�rbe, melyek kifut�s�b�l v�kony s�rk�nyalakok tekeredtek el�, apr� karik�ba foglalva az �kszert. Len sz�ve nagyot dobbant, hiszen ez a gy�r� csal�di �r�ks�g volt �s � meg�g�rte, hogy annak a l�nynak h�zza az ujj�ra, aki m�lt� arra, hogy a dinaszti�ba l�pjen. Len kivette a csal�di �kszert a dobozb�l, majd az �gy�hoz s�t�lt �s le�lt a l�ny mell�. Ahogyan a tenyer�be z�rta a l�ny ujjait, Rin megborzongott. Len keze most is olyan durva �s �rdes volt, mint amikor el�sz�r �rintette meg, de most �rezte a bel�le �rad� bizonytalan gyeng�ds�get is.

-M�g mindig �ll az,a mit az erd�ben mondt�l? – k�rdezte a fi� halkan,szinte suttogva, holott rajtuk k�v�l senki sem volt a szob�ban, m�g szellemeik is elt�ntek.

-Igen, persze. – v�laszolt a l�ny, mert m�g mindig nem sejtette, hogy mit akar t�le a s�m�n. Kinyitotta a szem�t �s tekinette �sszetal�lkozott a fi� mindig szigor� �s �rzelemmentes pillant�s�val.

-M�g akkor is, ha tal�lkozt�l a s�t�t felemmel is �s az �letedre t�rtem �s majdnem… - folytatta a Tao vez�r komolyan �s kezei egy leheletnyit megszor�tott�k a l�ny ujjait.

Rin nem v�laszolt azonnal. N�m�n, ajk�n halv�ny mosollyal f�rk�szte a fi� arc�t. Esz�be jutottak az erd�ben t�rt�ntek, de k�sz volt a v�lasszal:

-Igen,akkor is. Te l�tt�l engem �lni… - itt egy m�sodpercre megborzongott, hiszen az eml�k m�g mindig f�j� volt, de folytatta:

-L�tt�l engem gyilkolni, l�tt�l, mik�zben �leteket vettem el. L�tt�l harcolni, l�tt�l olyan k�ny�rtelennek is, mint m�g soha azel�tt… L�tt�l s�rni, l�tt�l nevetni, k�zdeni �s szenvedni… �S most,hogy…v�gezt�nk Zikkel is �s … - itt elakadt �s nem tudta, hogy hogyan folytassa, de szerencs�re Len azonnal k�zbev�gott:

-De el tudsz fogadni ilyennek? – k�rdezte idegesen, mintha meg se hallotta volna az Asakura-l�ny szavait.

Rin szavak helyett csak b�lintott, mire Len halv�nyan elmosolyodott �s elengedte a l�ny kez�t.

-Ez a tied. - -mondta, majd tekintete a l�ny arc�t kutatta. Rin lassan sz�tnyitotta az ujjait �s szemei t�gra ny�ltak a d�bbenett�l. A tenyer�n apr�, m�gis csod�latosan elk�sz�tett gy�r� hevert, a legszebb amit valaha l�tott.

-M�g a nagymam�m� volt..�si csal�di �kszer,s most neked adom. Jegygy�r�nek megteszi, nem?

-T�k�letes. – v�laszolt a l�ny mosolyogva, majd a visszany�jtotta a fi�nak a gy�r�t, aki �vatosan r�h�zta az ujj�ra. Len ujjai gy�ng�den v�gigsim�tott�k a s�m�nl�ny tenyer�t, majd az aranyszem� harcos k�zelebb hajolt hozz� �s finoman megcs�kolta. A cs�k hossz� volt, de olyan �des, mint azel�tt m�g soha.

-Velem maradsz? -k�rdezte Len, mire a l�ny csak b�lintott. A fi� szemei felcsillantak, majd a fiatal p�r �jjabb, most sokkal szenved�lyesebb �s forr�bb cs�kban forrt �ssze.

***

Rin lassan �bredezni kezdett �s kinyitotta a szem�t. Odakint m�g �ppenhogy csak hajnalodott, a felkel� nap f�nye bearanyozta a szob�t. A l�ny �vatosan fel�lt �s kin�zett az ablakon. A felh�k elvonultak, de az �gyb�l is j�l l�tta, hogy az udvaron m�g nem sz�radtak fel a pocsoly�k. S�hajtott egyet, majd Len fel� fordult. A fi� b�k�sen aludt mellette, s�t�tlila tincsei f�lig eltakart�k az arc�t. A takar� meztelen�l hagyta izmos h�t�t, amin j�l kivehet� volt ism�t a h�res tetov�l�s, jelezve, hogy Len v�gre feldolgozta a saj�t sors�t �s elfogadta �nmag�t. Rin n�m�n b�multa a fi�t, gondolatai az egy�tt t�lt�tt �jszaka k�r�l j�rtak, de a kellemes eml�kekbe minduntalan k�zbesz�ltak azok a sz�rny�, kil�t�stalan dolgok is, amik a mai napon r�v�rtak. M�g n�h�ny pillanatig szomor�an n�zte az alv� fi�t, akit val�sz�n�leg most l�t �gy utolj�ra, majd nagyot s�hajtott �s �vatosan kik�sz�l�dott az �gyb�l. Selyemkimon�ja az �gy v�g�ben hevert,a puha anyag l�gyan omlott a takar� fodraira. Gyorsan mag�ra kapta, majd miut�n megk�t�tte a v�kony �vet is, visszas�t�lt az �gy mell�. Len m�g mindig nem mozdult, csup�n egyenletes l�gz�se �rulta el, hogy m�g mindig m�lyen alszik. Arca rezzen�stelen maradt, csup�n a sz�ja sark�ban j�tszott egy �rnyalatnyi megk�nnyebb�lt mosoly. „Legal�bb boldog. Most az egyszer igaz�n boldog...”- gondolta a l�ny szomor�an,majd fels�hajtott �s leh�zta ujj�r�l a k�kk�ves gy�r�t. M�g egyszer utolj�ra megforgatta a kez�ben, �lvezve az ez�st h�v�s �rint�s�t, majd egy �jabb s�haj k�s�ret�ben letette Len �jjeliszekr�ny�re. Alighogy a mesterien megmunk�lt �kszer halkan koppant a f�n, Rin szem�b�l el�buggyantak a k�nnyek. Az apr� cseppek v�gigfolytak az arc�n �s lepotyogtak a f�ldre. Feleslegesnek �rezte azt, hogy let�r�lje �ket, �gy csak megfordult �s vissza sem n�zve elhagyta a szob�t. Halkan becsukta maga m�g�tt a fi� szob�j�nak az ajtaj�t, majd a folyos�n nekid�lt, hogy �sszeszedje a gondolatait.

-Wyn...- sz�l�totta szellem�t b�gyadt szomor�s�ggal. A v�zit�nd�r azonnal megjelent, de � is hasonl�an szomor� volt, mint s�m�nja.

-Megtetted, amire k�rtelek? - k�rdezte az Asakura-l�ny, de ker�lte szelleme tekintet�t, hiszen amit k�rt t�le, az ink�bb volt parancs, mint k�r�s.

-Meg...de nem sz�vesen. - v�laszolt a szellem keser�en �s lehajtotta a fej�t.

-Tudom �s m�r mondtam, hogy sajn�lom, de nincs m�s lehet�s�g. Csak �gy akad�lyozhatjuk meg, hogy ut�nam j�jj�n. K�szen �llsz? - Rin felemelte a fej�t �s Wyn szem�be n�zett.

-K�szen. Sok sikert.

-Biztos, hogy maradsz v�g�l?

- Igen. Azt hiszem itt az ideje, hogy v�ge legyen. Neked m�r nem lesz r�m sz�ks�ged, ha visszam�sz.

-H�t akkor..- Rin ell�kte mag�t a falt�l, majd folytatta:

-Itt a b�cs� ideje. K�sz�n�m, hogy seg�tett�l nekem. Sokat k�sz�nhetek neked, Wyn. - mondta halkan, de �gy is csak nehezen tudta lek�zdeni a tork�ban fesz�l� gomb�cot.

- �n k�sz�n�m Rin. �r�l�k, hogy Ereniel annak idej�n �gy d�nt�tt. Csod�latos l�ny vagy, igazi s�m�n. Sajn�lom, hogy �gy d�nt�tt a Szellemek Kir�lya.

-�n is, de ezen m�r nem lehet v�ltoztatni. L�gy boldog! - meg se v�rva a szellem v�lasz�t, elrohant a folyos�n. Wyn sok�ig n�zett ut�na elgondolkodva, hihetetlen�l k�k szemeiben halhatatlan k�nnycseppek csillogtak.

***

Rin berohant a szob�j�ba �s sietve felkapta mag�ra azokat a ruh�kat,amikben ide �rkezett. A fel�lt�z�s gyorsan ment, a h�zb�l val� kijut�s szint�n nem okozott k�l�n�sebb neh�zs�get, hiszen val�sz�n�leg m�g mindenki m�lyen aludt. A k�rny�k csendes volt, m�g a madarak se daloltak a bokrok �gain. �vatosan l�pett ki a kapun �s csukta be maga m�g�tt, �gy hogy m�r vissza sem n�zett. Neh�z sz�vvel indult felfel� a dombon, l�p�seire az ez�stmed�l ritmusosan �t�d�tt neki a mellkas�nak. Szokny�ja l�gyan fodroz�dott az enyhe hajnali szell�ben, haja puh�n omlott k�kmint�s fels�j�re. Csizm�ja beles�llyedt a m�g mindig vizes, zsenge f�be, mely m�r n�veked�snek indult Zik puszt�t�sa ut�n. Az Asakura l�ny szomor�an l�pdelt felfel� a harmatos domboldalon, gondolatai a csata k�r�l forogtak. Visszagondolt a n�h�ny nappal ezel�tti puszt�t�sra, a sok v�rre, a t�zre, mely kish�j�n az eg�sz erd�t elpuszt�totta. F�l�ton meg�llt, hogy szusszanjon egyet, miel�tt nekiv�g tov�bbi �tj�nak, hiszen a vizes emelked�n val� feljut�s nem volt �ppen egyszer�, l�ba itt-ott meg is cs�szott, arca is verejt�kben f�rd�tt m�r. Ahogy eln�zett a hajdan oly csod�s erd� fel�, elszorult a sz�ve. A nemr�g m�g gy�ny�r� lombkoron�val b�szk�lked� hatalmas f�k hely�n, most csak elfeketedett csonkok �lltak �rt, fenyeget� eml�kk�nt. Minden fekete volt, halotti fekete, �letnek kev�s nyoma l�tszott, csup�n egy-egy kisebb foltban vir�tott az �j ny�r rem�nye n�h�ny f�sz�l k�p�ben. Rin szem�ne k�nnyek sz�ktek, de �rezte, hogy a term�szet majd mindent ki fog jav�tani. A f�k hely�re �jak n�nek, a bokrok ism�t v�delmet fognak ny�jtani a kisebb �llatoknak �s a madaraknak, s majd a vir�gok is visszat�rnek egy sz�p napon. Persze semmi sem lesz m�r ugyanolyan, mint r�gen, a halott csonkok megmaradnak, s a f�ld sem fog felejteni: �rizni fogja Zik �sszes haragj�t, mellyel e t�jat s�jtotta.

Tal�n tov�bb is elm�lkedett volna, ha a nap f�nyes pereme el� nem bukkan a dombtet� f�l�tt, ami azonnal esz�be jutotta, hogy hova indult. Megt�r�lte a szem�t �s nekiv�gott a marad�k t�vnak. N�h�ny perc m�lva fel is �rt a hajdani edz�t�rre �s ism�t meg�llt, hogy egy utols� pillant�st vethessen az Asakura h�zra, mely az otthona volt erre a p�r h�tre. Miel�tt azonban megrohanhatt�k volna az eml�kek, csak dacosan elfordult �s futva indult el arra, amelyre a sivatagot sejtette. Fut�s k�zben igyekezett minden felesleges gondolatot kiverni a fej�b�l �s csak arra koncentr�lni, hogy hazajusson. Tudta, hogy el�g messze kell jutni a a h�zt�l, miel�tt a t�bbiek �szrevenn�k, hogy megint nincs sehol. Len miatt nem agg�dott, �t Wyn elint�zi, Anna miatt sem,mert �t meg musz�j volt beavatnia. A gond ink�bb Yohval volt, s csak a szerencs�ben b�zhatott, ha arra gondolt, hogy a fi� lustas�ga nagyobb lesz a k�v�ncsis�g�n�l.

Kitart�an futott, de nemsok�ra meg kellett �llnia egy r�vid pihen�re. M�r messze bent j�rt a sivatagban, amerre csak n�zett mindenhol homok vette k�rbe. A nap m�g nem j�rt magasan, de m�r �gy is tikkaszt� volt a h�s�g. Rin megt�r�lte a homlok�t, majd tov�bbindult. M�r �rezte, hogy nincs messze, de ez az �rz�s el is szomor�totta. Hiszen hamarosan mindaz ami vele t�rt�nt csak sz�p eml�k lesz... Egy mese, egy �lom, melyet senkinek sem mondhat majd el, mert nem fogj�k meg�rteni... Megr�zta a fej�t �s gyors�tott a temp�n. Tal�n �gy pr�b�lta meg maga m�g�tt hagyni az eml�keket, maga sem tudta... �m az, hogy nem j�rt sikerrel, �t is ugyan�gy meglepte,mint az �t utol�r� kis csapatot.

-RIN!- az ismer�s hangra a l�ny �gy torpant meg, mint aki falnak �tk�z�tt. Megfordult �s szemei kikerekedtek a d�bbenett�l. Nem sokkal m�g�tte apr� alakok k�zeledtek, karjukat lengetve. A sort a b�tyja vezette, m�g�tte alig lemaradva Trey, Joc�, Rio, majd sorban a t�bbiek: Morty, Anna, Jun, Pailong �s persze Faust �s Eliza, valamint Pilica �s Tamara. Egyed�l csak Len hi�nyzott, de ez nem lepte meg a s�m�nl�nyt, hiszen � d�nt�tt �gy, hogy m�g az es�lyt sem akarja megadni az aranyszem� fi�nak a b�cs�ra.

Mivel nem volt m�s v�laszt�sa, bev�rta a bar�tait, akik a fut�st�l lihegve f�keztek le mellette, s kezdtek el szinte egyszerre kiab�lni �s besz�lni:

-Te nem vagy norm�lis, csak �gy lel�pni,haver!

-Rin, a h�gom avgy �s tudom, hogy vannak h�lye dolgaid..de ez mindenen t�ltett.

-Nem hittem volna Rin mester, hogy ilyen k�nnyen itthagyott volna benn�nket. M�lyen meg vagyok s�rtve....

Rin csak �llt a bar�tai k�z�tt �s sz�hoz sem jutott. Egyr�szt meglep�d�tt, m�sr�szt valami ismeretlen boldogs�g �s �r�m is el�nt�tte a sz�v�t. �r�lt, hogy itt vannak, de tudta, hogy �gy �r sokkal nehezebb lesz elb�cs�zni is. A sz��radat nagy nehezen v�get �rt, s Yoh folyatatta mindannyiuk helyett:

-Anna elmondta, hogy haza akarsz menni. Az ok�t nem akarom firtatni, r�d tartozik meg a Lelkek Kir�ly�ra. De szeretn�lek megk�rni, hogy ne tedd...sz�ks�g�nk van r�d...�s neki m�g ink�bb. - mondta �s hangja szokatlanul szomor� �s komoly volt.

-Sajn�lom Yoh... De ez most nem ilyen egyszer�... ez...komoly. - Rin v�lasza elcsuklott, k�ptelen volt folytatni. A b�tyja n�m�n, mosolytalanul f�rk�szte az arc�t, de nem sz�lt semmit.

-Akkor mindenk�ppen b�cs�zol?- k�rdezte Anna �s az Asakura l�ny b�lintott.

Ezesetben �g veled, Vigy�zz magadra oda�t...�s...����..hi�nyozni fogsz.- mondta furcs�n cseng� hangon �s kiss� sut�n, de meg�lelte leend� s�gorn�j�t, majd �tadta a hely�t Junnak.

-M�s lesz n�lk�led a h�z...- mondta a doshi l�ny, majd szorosan �t�lelte Rint. Arc�n k�nnycseppek g�rd�ltek v�gig, amik a f�ldre potyogtak.

- Ne agg�dj,meglesztek n�lk�lem is. Rio majd vigy�z r�d..na meg Pailong is.- a sz�ke l�ny kibontakozott p�tn�v�re karjai k�z�l. Rio sz�hoz se jutott, �rzelmes f�rfi l�v�n a k�nnyeivel k�zd�tt � is.

-Rin...- Trey nem tudott enn�l t�bbet mondani, a l�nyhoz l�pett �s olyan szorosan mag�hoz �lelte, hogy a l�nynak megroppantak a csontjai �s alig kapott leveg�t.

-K�sz�n�k mindent...- suttogta a s�m�nl�ny a fi� f�l�be, majd kibontakozott az �lel�sb�l �s Joc�hoz l�pett, aki m�r �pp egy j� po�nra nyitotta volna a sz�j�t, amikor a l�ny az ajk�ra tette az ujj�t.

-Ink�bb ne...- mondta halkan �s elmosolyodott. A n�ger s�m�n csak b�lintott, majd meg�lelte a l�nyt. Mic dorombolva hozz�d�rg�l�z�tt a l�b�hoz, a szellemen is l�tszott, hogy milyen szomor�. Rin ezekut�n m�g csendben elb�cs�zott mindenkit�l, egyes�vel, egy-egy j� sz� k�s�ret�ben.Azonban amikor m�r csak Yoh volt h�tra, k�ptelen volt megsz�lalni.B�tyja arca olyan komoly volt, mint m�g soha, m�lys�ges szomor�s�g �lt melegbarna szemeiben is.

- V�gre lett egy b�ty�m, s most elvesz�telek. Nem tudom, hogy mit is mondhatn�k. A k�sz�n�m nem lesz el�g, annyi mindent k�sz�nhetek neked! �r�ltem, hogy itt lehettem �s hogy...mindannyian ennyire szerettetek. - Rin enn�l t�bbet nem tudott kiny�gni, arc�n v�gigfolytak a forr� k�nnycseppek. Yoh elmosolyodott, majd �lel�s k�zben csak ennyit mondott:

-Tal�lkozunk m�g..�n tudom. Nem �gy van elrendelve...- Rin szemei elkerekedtek, de a fi� nem mondott t�bbet, csak finoman eltolta mag�t�l.

-S most menj, miel�tt k�s� lesz...- Yoh elvigyorodott, majd zsebre tett k�zzel h�tr�bb l�pett a t�bbiekhez. Rin b�lintott, majd elindult el�re. M�g egyszer visszafordult,de azt�n csak elmosolyodott �s egyet intve �tl�pett a forr� homok felett hull�mz�, szinte �szrevehetetlen, n�gyzetes kapun a saj�t vil�g�ba, a Val�s�gba.

***

Len teste megr�ndult, majd lassan �tfordult a m�sik oldal�ra, hogy mag�hoz �lelje Rint. Amikor azonban karjai csak az �res �gyat �rt�k, kiny�ltak a szemei �s fel�lt. Csod�lkozva n�zett maga mell�, de m�r csak a gy�r�tt leped� �s az �res p�rna eml�keztetett arra, hogy a l�ny ott aludt vele az �jszaka. Len �sszer�ncolta a homlok�t, �s k�r�ln�zett a szob�ban. Amikor tekintete az �jjeliszekr�nyre t�vedt, ereiben megfagyott a v�r: a kopottas faasztalk�n az a gy�r� fek�dt, amit tegnap �jszaka a l�nynak adott. Arca elkomorult �s balj�s gondolatok f�rk�ztek a lelk�be, �rezte, hogy valami nincs rendben.

Sietve mag�ra kapkodta az �gy v�g�ben hever� ruh�kat, majd Basont kezdte el sz�l�tgatni,de a szellem nem v�laszolt �s meg sem jelent. A Tao fi� most m�r kezdett kij�nni a b�ket�r�s�b�l. Kipattant az �gyb�l, de alighogy meztelen talpa a padl�t �rintette, hirtelen �ri�si v�zfal emelkedett fel az �gy k�r�l, elz�rva �t a szob�t�l.

-Mi a ….- kezdte d�bbenten, de hamar r�j�tt a megold�sra: a v�z sodr�s�ban kirajzol�dott Wyn f�ld�nt�li alakja.

-Sejthettem volna...- sz�lalt meg Len m�rgesen, majd megindult, hogy �tl�pjen a falon, de a v�zit�nd�r szelleme nem engedte. Egyetlen v�zsug�rral l�kte vissza a fi�t az �gyra �s megcs�v�lta a fej�t.

-Len..k�r er�lk�dn�d..nem engedhetlek ut�na.

-Ut�na? MI?! Ezt, hogy �rted..hol van? HOL VAN RIN?! - a lilahaj� s�m�n most m�r t�nyleg haragudott. Ism�t nekirontott Wyn fal�nak, de pr�b�lkoz�sa megint eredm�nytelen maradt.

-Hagyd ezt abba, engedj el! Megkattant�l?- ord�totta �s el�r�ntotta a p�rn�ja al�l a viharszably�t �s hegy�t a v�zit�nd�rre szegezte.

- Mondtam, hogy teljesen felesleges pr�b�lkoznod...Nem engedhetlek el, ez volt Rin utols� k�r�se.- Wyn hangja t�rgyilagos volt, mintha a vil�g legterm�szetesebb dolg�nak venn�, hogy fogs�gban tartja a s�m�nt.

-Akkor nincs m�s lehet�s�g...BASON!- Len a magasba tartotta a kardot, �m hegye k�r�l most nem csillant meg szelleme j�l ismert aur�ja.

-Ez meg mi? Hol van Bason? - k�rdezte Wynt�l, de az�rt nem mert megmozdulni.

-Anna int�zkedett, Bason az � szob�j�ban van,de hagyd csak, nem fog tudni idej�nni.- Len keze �k�lbe szorult a haragt�l, fogai megcsikordultak, ahogy �sszeszor�totta �ket. Arra m�r mag�t�l is r�j�tt, hogy Rin mindent el�g alaposan kitervelhetett, hiszen a l�nynak tudnia kellett, hogy keresni fogja a szellem�t. De �gy, hogy Bason Anna gy�ngyeinek fogs�g�ban, n�m�n gubbaszt egy sarokban, nem sokat tehetett.

-Wyn..k�rlek....hov� ment?Legal�bb ezt �ruld el, ha m�r elengedni nem akarsz...- a s�m�n igyekezett nyugalmat er�ltetni mag�ra, de el�g nehezen siker�lt, ujjai lassan old�dtak fel a viharszablya szor�t�s�b�l.

-Haza...A Val�s�gba...- a szellem arca megremegett a v�zf�gg�nyben, l�tszott, hogy � is szomor�.

-�rtem...- a fi� �sszer�ncolt homloka mutatta, hogy er�sen t�ri a fej�t valamin. R�vid ideig hallgatott, majd elrakta a kardj�t �s k�zelebb l�pett a v�zfalhoz,�gy, hogy arca pont egy magass�gba esett Wyn�vel.

-M�g egyszer utolj�ra k�rlek, hogy engedj �t. Nem �rdekel, hogy mi�rt akar elmenni, nem �rdekel, hogy mi�rt nem mondta el nekem, de k�rlek, legal�bb engedd meg, hogy megpr�b�ljak t�le elb�cs�zni. � az egyetlen ember a f�ld�n, akit szeretek, nem b�rom csak �gy elengedni.- A Tao vez�r szavai annyira komolyan csengtek, hogy a szellem elgondolkodott. A k�vetkez� pillanatban arc�n boldog mosoly ter�lt sz�t, a v�zfal pedig leomlott.

-Neked tal�n van es�lyed meg�ll�tani! Gyer�nk!- azzal a k�khaj� szellem m�r suhant is Anna szob�j�hoz, hogy kiszabad�ts�k Basont, miel�tt elindulnak a sivatag fel�.

***

Feh�r F�nix pat�i alatt szinte �letre kelt a sivatag, �gy kavargott a por l� �s lovasa ut�n. Len vad v�gt�ra �szt�n�zte a h�feh�r �llatot, s a l� nem ellenkezett, egyenletesen gyors iramban sz�guldottak arrafel�, amerre a t�bbieket sejtett�k. A fi� gondolatai Rin k�r�l j�rtak, egyed�l csak arra tudott gondolni, hogy mi lesz ha elk�snek. Ilyenkor t�rd�vel m�g er�sebben szor�totta Feh�r F�nix izmos oldal�t, az �llat pedig gyors�tott sz�guld�s�n. Wyn �s Bason szorosan Len nyom�ban suhant, �ket is csak az �rdekelte, hogy m�g azel�tt oda�rjenek, hogy Rin elhagyja ezt a vil�got.

A homokbuck�k egym�s ut�n t�ntek fel, majd el, de m�g nem l�tt�k a t�bbieket, pedig tudt�k, hogy mindannyian el akartak m�g k�sz�nni a l�nyt�l.

Hamarosan v�ltozni kezdett a t�j, a homokot m�g t�bb homok v�ltotta fel. Kis id� m�lva Len nagyot s�hajtott a megk�nnyebb�l�st�l: az egyik bucka ut�n v�gre felbukkant a t�volban egy nagyobb csoport, s a j�l ismert Trey -f�le haj m�r onnan is j�l l�tszott. Len megpr�b�lta m�g gyorsabb v�gt�ra �szt�n�zni a m�r �gy is v�gletekig kimer�lt �llatot. Ereiben megfagyott a v�r, amikor l�tta, hogy Rin m�r Yoht �leli mag�hoz.

Megr�ntotta a kant�rt, mire Feh�r F�nix m�ltatlankodva lef�kezett �s h�r�gve kap�lni kezdte a f�ldet mells� l�b�val. Sz�j�b�l cs�p�g�tt a tajt�k, de Len ezzel mit sem t�r�dve, egyetlen eleg�ns mozdulattal leugrott a f�ldre �s rohanni kezdett bar�tai �s Rin fel�.

M�g l�tta, hogy a l�ny megfordul �s t�volabb l�p a b�tyj�t�l, tekintet�k m�g �ssze is kapcsol�dott egy v�gtelennek tetsz� pillanatra. A l�ny szeme tele volt szomor�s�ggal �s f�jdalommal, ahogy r�n�zett, de arca nem �rult el semmit. Len m�r emelte a kez�t, hogy meg�ll�tsa, de a ki�lt�s a tork�ra fagyott: Rin a k�vetkez� pillanatban elt�nt, s t�bb� m�r nyoma sem volt.

A fi� megsemmis�lten �llt meg, t�gra ny�lt szemekkel meredt a t�volba, majd t�rdre rogyott a forr� homokba. Aranysz�n� szemei megremegtek, k�ptelen volt feldolgozni azt, hogy elk�sett �s hogy Rin �gy ment el, hogy el se b�cs�zott t�le. �gy �rezte, hogy ezt a f�jdalmat nem tudja m�r feldolgozni, a d�h �s a csal�dotts�g �tj�rta a lelk�t. Felord�tott �s �kleit tompa puffan�ssal lecsapta a homokba.

Yoh, Anna �s a t�bbiek n�m�n n�ztek arra a pontra, ahol Rin alakja elt�nt a szem�k el�l. M�g j� n�h�ny percig �lltak ott mozdulatlanul, de egym�shoz nem sz�ltak. V�g�l Rio megk�sz�r�lte a tork�t, majd k�zen fogta Junt �s elindultak hazafel�. Faust�k k�vett�k �ket, majd Morty �s Joc� is elindult, Treyyel, Pilic�val �s persze Tamara sem akart lemaradni t�l�k. Yoh azonban nem mozdult. Gondolatai m�shol j�rtak, �gy amikor Anna ujjai v�gigsim�tottak a h�t�n, �sszerezzent.

-Gyere, menj�nk mi is. Sok a dolgunk m�g ma...- a fi�nak igaz�b�l g�ze sem volt arr�l, hogy ez m�gis mit takarhat, de az�rt b�lintott �s mag�hoz �lelve a l�nyt elindult a t�bbiek ut�n.

N�m�n haladtak, a barnahaj� s�m�n is csak akkor n�zett fel, amikor Len mell� �rtek. A Tao m�g mindig a homokban t�rdelt, Feh�r F�nix m�g�tte �llt, lehajtott fejjel. Wyn �s Bason csendben lebegett a homok felett, arcuk sz�rke volt a b�natt�l.

-����... Len?

-Mi van?- k�rdezett vissza a Tao s�m�n, de fel sem n�zett Yohra, tekintet�t a t�volba f�rta.

-Nem akarsz hazaj�nni?- folytatta Yoh bizonytalanul, mire Len r�n�zett. Szemei tompa f�nyben ragyogtak, arca szokatlanul ny�zottnak t�nt, most, hogy �rzelmek kavarogtak a lelk�ben. A k�t fi� farkasszemet n�zett egy pillanatig, majd Len elfordult. N�h�ny m�sodpercig m�r f�rk�szte a sivatag v�gtelenj�t, de azt�n fel�llt �s leporolta a nadr�gj�t. Yohra �s Ann�ra �gyet sem vetve megfogta lova kant�rsz�r�t �s elindult, de nem hazafel�, hanem az ellenkez� ir�nyba.

-Lenny?

-Hagyjatok b�k�n.- v�laszolt, majd vissza sem fordulva nekiv�gott a sivatagnak, hogy egy kicsit egyed�l lehessen a gondolataival �s az �rz�seivel. Wyn �s Bason tudta, hogy most nekik sem kell vele menni�k, �gy csak a m�sik k�t fiatal t�rsas�g�ban elindultak hazafel� �k is.