Az �jszaka s�t�t volt �s k�l�n�sen h�v�s. A sivatag homokja m�r nem �getett, a nap is r�gen lenyugodott m�r, amikor Len v�gre �gy d�nt�tt, hogy elindul hazafel�. Az �gbolton ragyogtak a csillagok, a holdf�ny beez�st�zte a homokbuck�k tenger�t. Len sok�ig gyalog vezette h�feh�r h�tas�t, de azt�n m�giscsak fel�lt a l� h�t�ra �s �gy poroszk�ltak tov�bb. A sivatag n�ma volt �s �res,s mivel �ppen erre volt sz�ks�ge, nem nagyon akart hazamenni a ny�zsg� Asakura h�zba. Eg�sz nap c�ltalanul m�szk�lt a forr�s�gban �s igaz�n csak akkor �rezte a nap hev�t a test�n, amikor az m�r lenyugodott. Len b�re szinte izzott a kegyetlen sugarakt�l, de ezzel k�ptelen volt t�r�dni. Szomjas is volt, �hes �s f�radt, de egyszer�en nem b�rta elhagyni azt a helyet, ahol egyszer r�gen el�sz�r �s most utolj�ra l�tta az Asakura-l�nyt.

A hold m�r magasan j�rt az �gen, amikor megpillantotta az erd� szeg�ly�t. Mivel m�r nem v�gyott m�sra csak egy pihentet� �s feledtet� �lomra, �gy gondolta, hogy nem ker�li meg a farengeteget, hanem egyenesen �tv�g rajta. Feh�r F�nix minden ellenkez�s n�lk�l k�vette az utas�t�sait, �gy hamarosan m�r egy kitaposott �sv�nyen vezette Len a feh�r �llatot. M�r legal�bb f�l�r�ja haladtak a lehet� legnagyobb nyugalomban, amikor a l� hirtelen megtorpant �s hegyezni kezdte a f�l�t.

- Gyere m�r te ostoba...- kezdte Len, azonban hi�ba r�ngatta a kant�rsz�rat, a l� nem akart megmozdulni.

- H�t bel�d meg mi �t�tt? Csak akkor szokt�l �gy viselkedni, ha idegenek vannak a k�zelben...- a fi� kezdte furcs�lni az �llat viselked�s�t, de a l� csak r�n�zett, majd megbiccentette a f�l�t, mintha igazat adna neki.

-Nem �rek r� erre, mozdulj, k�l�nben...

- Ugyan, Len, igaz�n lehetn�l annyira j� gazda, hogy meg�rted, mit akar �zenni neked az az �llat.- csend�lt egy hideg hang a f�k k�z�l, s a k�vetkez� pillanatban el�l�pett Lyserg. Len szemei elkerekedtek a d�bbenett�l, s szinte azonnal a kardj�hoz kapott, de a z�ldhaj� fi� megel�zte:

-Ne idegeskedj, csak �zenetet hoztam neked az �rn�mt�l.

A Tao fi� leeresztette a viharszably�t, de az�rt �ber tekintet�t nem vette le a hirtelen el�bukkan� K�v�l�ll�r�l. Lyserg feh�r egyenruh�ja �lesen elv�lt a f�k s�t�t t�meg�t�l, oldal�n megcsillant a pisztolya, de a fi� nem r�ntott fegyvert. Szel�d z�ld szemei most hidegek voltak, arca �rzelemmentes maradt, mintha m�r nem is az a fi� lett volna, akivel annak idej�n tal�lkoztak.

- Jeanne k�sz�ni, hogy megtetted amire k�rt. Azonban emellett azt is �zeni neked, b�r nem tudom, hogy mi�rt akar ilyen rendes lenni veled, hogy meg tudod menteni azt a kis cafk�t. DE magadnak kell r�j�nn�d, hogy hogyan.

- De...- kezdte volna Len, de Lyserg, amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is t�nt. A f�k hangtalanul �sszez�r�dtak m�g�tte, egyed�l n�h�ny bokor levele rezd�lt meg, ahogy elveszett a s�r�j�kben.

Az aranyszem� s�m�n sz�hoz se tudott jutni. Csak �llt az �sv�ny k�zep�n, kez�ben a nyitott viharszablya, de k�ptelen volt megmozdulni..

„Megmenthetem...valamilyen m�don m�giscsak lehets�ges,teh�t van rem�ny…hacsak a kis nyamvad�k nem hazudott...mert ha igen, akkor megkeresem �s kitekerem a nyak�t, az m�r egyszer biztos, vagy ne legyen a nevem Len Tao!”- Len gondolatai elkalandoztak, az elm�lked�sb�l az z�kkentette ki, hogy lova orr�val finoman megb�kte a h�t�t, indul�sra noszogatva.

- J�lvan, megy�nk m�r, Te is biztos kimer�lt�l.- megsimogatta az �llat izmos nyak�t, majd felpattant a h�t�ra �s lass� �get�sben elindult hazafel�....

Otthon szokatlanul nagy csend fogadta. A nappali helyis�gben ment ugyan a t�v�, de nem �lt el�tte senki, pedig �pp Anna egyik kedvenc szappanoper�ja lehetett m�soron, legal�bbis a zokog� l�ny a k�perny�n erre engedett k�vetkeztetni. Len elindult a konyha fel�, h�tha �ppen vacsora van, de a konyh�ban se tal�lt senkit, viszont a villany meg �gett. A fi� megvonta a v�ll�t, majd kivett egy �veg tejet a h�t�b�l �s elindult, hogy miel�bb besz�lhessen Ann�val. A folyos�k is csendesek voltak, egyed�l Trey �s Joc� szob�j�b�l sz�r�d�tt ki a m�r megszokott horkol�s. Len megcs�v�lta a fej�t, majd tov�bb indult, �gy n�h�ny m�sodperc m�lva m�r a sz�ke m�dium l�ny szob�ja el�tt �llt. Itt azonban elbizonytalanodott �s hezit�lni kezdett, hogy tal�n m�r nem k�ne �t zavarni, merth�t k�s� van meg ilyesmi.. m�r �ppen azon volt, hogy erre az �jszak�ra lef�jja az eg�szet, amikor hirtelen kiny�lt az ajt� �s megjelent m�g�tte Anna par�zsl� tekintete:

- M�r azt hittem, hogy sose j�ssz...- kezdte a l�ny k�sz�n�s helyett, de hangja ink�bb volt megk�nnyebb�lt, mint haragos. Len meg se tudott sz�lalni, csak �llt az ajt� el�tt.

- Be is j�ssz, vagy csak �llsz ott,mint valami idi�ta?-

- Nem vagyok idi�ta...- morogta a fi� durc�san, majd beljebb l�pett. Anna becsukta m�g�tte az ajt�t, majd helyet mutatott a s�m�nnak egy kisebb asztal mellett. Len azonban csak meg�llt a fal mellett,s szok�sa szerint keresztbe fonta maga el�tt a karjait. Szigor� tekintete egy ideig m�g figyelte, ahogy Anna te�t t�lt mag�nak, de v�g�l megk�sz�r�lte a tork�t �s megt�rte a komoly hallgat�st:

-A b�dogdoboz azt mondta, hogy van es�lyem arra, hogy visszahozzam Rint...- Anna nem v�laszolt azonnal, el�bb kortyolt egyet a m�g g�z�lg� italb�l. Csak akkor sz�lalt meg, amikor a kis poh�r halkan koppant az asztalon.

- Igen, van r� es�ly...

- Akkor mire v�rsz m�r, mondjad!- csattant fel Len,s izgalm�ban m�g a falt�l is ell�kte mag�t, szemei eszel�s f�nyben kezdtek el ragyogni.

- K�r �gy sietned....Az �tj�r� csak egy holdt�lte m�lva ny�lik ki megint...S r�ad�sul nem is itt, hanem valahol a vil�g m�sik v�g�n. - Anna hangja t�rgyilagos volt, Lent m�gis majd' sz�tfesz�tette az ideg.

-S ezt te m�gis honnan tudod?! - k�rdezte l�zasan, de Anna v�lasz helyett ink�bb ism�t felemelte a pohar�t.

- Silva mondta… ha t�bbet akarsz tudni a dologr�l, akkor keresd fel �t...- Anna letette a ki�r�lt te�spoharat az asztalra, de v�lasz nem kapott, csup�n az ajt� kattant halkan a hely�re a fi� m�g�tt....

***

A h�zban m�r mindenki aludt, amikor Len haza�rt a falub�l. Az ablakok s�t�ten �s�tottak bele a holdf�nyes vil�gba, az �gen m�r ragyogtak a csillagok. Szell� sem j�rt, a leveg� is tele volt valami fesz�lt b�nattal, mintha a s�m�nok vil�ga is siratn� Rint. Len nosztalgikusan eln�zett az erd� ir�ny�ba, aranysz�n� szemei kutatva f�rk�szt�k a f�k s�t�t t�meg�t. Esz�be jutott a legels� nap, amit a l�nnyal t�lt�tt, az erd�, a t�, a barlang... Mellkas�b�l m�ly s�haj t�rt el�, majd elfordult �s elindulta a bej�rati ajt� fel�. Igyekezett halkan mozogni, hogy senkit se �bresszen fel, nem akart sokat magyar�zkodni, b�cs�zni meg am�gy se szeretett. A pap�rberak�sos ajt� halkan s�rl�dva mozdult meg, majd ugyanilyen nesztelen�l csusszant vissza a hely�re is, miut�n a fi� bel�pett a h�zba. Fekete cip�j�t most kiv�telesen nem vette le, de m�r most j�t mosolygott azon, akinek majd �ssze kell takar�tania ut�na reggel... Merthogy � m�r reggel nem lesz itt, az m�r egyszer biztos.... A folyos�n l�pkedve el�sz�r a nagy t�rol� szekr�nyhez l�pett, ahonnan el�vette az utaz� ruh�j�t: a k�nyelmesebb farmer nadr�got, a sportcip�t, valamint hossz� s�rga s�lj�t �s a kab�tj�t.

Miut�n m�r mindene megvolt, amit mag�val hozott, elindult a szob�ja fel�. A folyos�n egy teremtett l�lekkel sem tal�lkozott, bar�tai minden val�sz�n�s�g szerint m�r r�g az igazak �lm�t aludt�k. Jun szob�ja el�tt megtorpant egy pillanatra.

„Tal�n t�le el k�ne k�sz�nn�m...”- gondolta, de azt�n meggondolta mag�t �s egy v�llr�nd�t�s k�s�ret�ben folytatta �tj�t.

„Biztos azzal a mamlasszal alszik.. s nem v�gyom arra, hogy magyar�zkodnom kelljen....”- gondolatai Rio �s a n�v�re fel� fordultak. Esz�be jutott, hogy n�v�re milyen m�s ami�ta vannak bar�tai. Jun megny�lt, j�kedv� �s boldog volt, k�l�n�sen mi�ta Rio udvarolt neki. A doshi l�ny arca boldogan ragyogott ak�rh�nyszor csak a magas s�m�n a k�zel�ben volt, s Len m�r r�g�ta gyan�totta, hogy t�bb van k�z�tt�k, mint szimpla bar�ts�g. Ugyanakkor azt is tudta, hogy Junnak m�r �vek �ta v�leg�nye van, akit m�g En b�csik�juk v�lasztott ki neki… Len fels�hajtott, mik�zben n�m�n folytatta �tj�t. �szint�n megsajn�lta a n�v�r�t, s szeretett volna seg�teni is neki, de nem hitte, hogy erre val�di es�lye is lenne.

Miel�tt bel�pett volna a szob�j�ba, m�gegyszer k�r�ln�zett, de szerencs�re nem l�tott senkit. A folyos� ugyanolyan n�ma �s �res volt, mint eddig, rajta k�v�l nem volt ott m�s.

„Ha eddig nem �bredtek fel, akkor ezek ut�n se fognak…”- gondolta, majd el�gedett vigyorral bel�pett az ajt�n. A szob�j�ba l�pve azonban arc�ra fagyott a mosoly, mert nem volt egyed�l.

- Te mit keresel itt? – k�rdezte meglepetten, s aranysz�n� szemei �sszesz�k�ltek.

- �gy gondoltam, hogy illene legal�bb t�lem elk�sz�nn�d. �csk�s….- Jun elmosolyodott, majd letette a k�nyvet, amit eddig olvasott �s felkelt az �gyr�l. A szob�ban csak egy gyertya �gett, a l�ng k�s�rteties f�nybe vonta a l�ny arc�t. A z�ldhaj� doshi elmosolyodott, ahogy az �ccs�re n�zett, de nem sz�lalt meg.

- Akkor szia. – sz�lt v�g�l Len h�v�sen, majd ledob�lta a cuccait az �gyra, s el�vette a b�r�ndj�t, hogy bepakoljon. N�v�re csendben figyelte a mozdulatait, s csak akkor sz�lalt meg, amikor a fi� v�gzett.

- Szeretn�k k�rni t�led valamit Len…- kezdte, de elakadt, mire Len r�emelte �that�, szigor� tekintet�t.

- Micsod�t? – k�rdezte a fi�, de Jun csak lehajtotta a fej�t. L�tszott rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelk�t, kezeit t�rdelte, s idegess�g�ben beharapta az ajk�t.

- Rior�l lenne sz�…- Len ezen meg sem lep�d�tt, csak a homlok�t r�ncolta �ssze, mik�zben ledobta a b�r�ndj�t a f�ldre �s helyet mutatott n�v�r�nek. Jun le�lt mell�, kezeit az �l�be ejtette, de nem tudta folytatni.

- Igen? Mondd m�r…Nem �rek r�…

- Sz�val.. az a helyzet, hogy…hogy megk�rte a kezem….- Jun hangja megremegett �s Len m�g akkor is �rezte, hogy a s�r�s fojtogatja, hogy am�gy meg nem nagyon ismerte a n�i l�lek rejtelmeit.

- �S? –k�rdezte v�g�l, hogy megt�rje a be�ll� csendet, de tudta, hogy mi fog k�vetkezni…

- Te is tudod, hogy mit kellett mondanom… A csal�d m�r m�shogy d�nt�tt, nem foglalkoznak azzal, hogy kit szeretek! Hozz� kell mennem ahhoz, akit �k v�lasztottak.. Pedig �t nem is ismerem! Nekem Rio kell….- utols� szavai m�r zokog�sba fulladtak, a l�ny a tenyer�be temette az arc�t, test�t csak �gy r�zta a f�jdalmas, szomor� zokog�s. Len nem tudta, hogy mit mondjon, �gy csak kin�zett az ablakon. A s�t�t �gen mintha En b�csi alakja rajzol�dott volna ki, minden kegyetlens�g�vel egy�tt… A fi� elgondolkodott �s r�j�tt, hogy ez �gy nem igazs�gos. Az egy dolog, hogy � v�laszthat, de h�t � a csal�d vezet�je… Igen! A csal�d vezet�je!

N�v�r�re n�zett, Jun m�r csak csendben szipogott, szemei v�r�sek voltak a s�r�st�l.

- Jun…- kezdte, de nem tudta, hogy hogyan fogalmazza meg a terv�t.

- Igen?

- Van megold�s.. Nem kell hozz�menned ahhoz az ismeretlenhez….Egy�ltal�n nem kell! Soha t�bb� senki sem k�telezhet semmire, erre a szavamat adom! M�r nem En b�csi a csal�d vezet�je, hanem �n, �gyhogy ne agg�dj… Mondj csak igent annak az idi�ta mamlasznak, ha ezt akarod…- m�g be sem fejezhette a mondanival�j�t, Jun m�ris a nyak�ba ugrott.

- K�sz�n�m, Len.- suttogta a l�ny, a Len �rezte, hogy ism�t k�nnyek folynak v�gig az arc�n.

- Nah, j�lvan m�r, engedj el, megfulladok!- Jun szor�t�sa enyh�lt, majd v�g�l elengedte az �ccs�t �s fel�llt. Sug�rz� arccal indult el kifel�, de az ajt�b�l m�g visszafordult:

- Mindenk�ppen hozd �t vissza, �csk�s. � az egyetlen, aki k�pes volt bel�led kihozni az embert. S mindenkinek nagyon hi�nyzik….- Len b�lintott, mire n�v�re elhagyta a szob�t �s t�vozott. Ahogy az ajt� becsuk�dott m�g�tte, Len ism�t egyed�l maradt. N�h�ny percig m�g n�m�n �lt az �gyon, azon merengve amit a l�ny mondott, de azt�n csak fel�llt �s �lt�zni kezdett. Hossz� �t v�rt r� haz�ig….

***

Len az utols� sorba �lt le, a legh�ts� �l�sre. Arc�t hozz�nyomta a hideg �vegablaknak, szigor� tekintete a busz mellett elfut� t�jat figyelte. Gondolatai messze j�rtak, f�radt volt. Egy ideig m�g csendben figyelte a sivatag kietlen vil�g�t, hallgatva az �ton robog� busz zaj�t, de v�g�l elnyomta az �lom.

***

Az egyre s�r�s�d� felh�k eltakart�k a k�k eget, es�t �g�rve. A sz�l alig j�rt, de odakint hideg volt, csontig hatol� hideg. A szoba meleg�b�l persze lehetetlen volt ezt elk�pzelni, hiszen a k�nyelme sz�ken �lve ki gondolt volna a kinti id�re?

Az els� es�csepp kem�nyen koppant az ablak el�tti b�doglapon. A bizonytalan cseppet hamarosan k�vette egy m�sik, majd m�gegy �s m�gegy, hamarosan eleredt az es�. A sz�rke �ld�s s�r� f�gg�nyk�nt hullott al�, zuhog� hangj�ra az asztaln�l b�biskol� l�ny is felemelte a fej�t. Eddig z�rt szemh�jai felpattantak, � pedig feln�zett. Tekintete m�g egy kicsit k�tyagos volt, de az �lom utols� morzs�i hamar elillantak, s csak �ress�get hagytak maguk ut�n. A sz�ke di�kl�ny megd�rzs�lte a szem�t, majd megr�zta a fej�t, de a furcsa, idegen �rz�st�l �gy is nehezen szabadult. K�l�n�s �lma volt, de annyira val�s�gosan �lte �t, hogy elbizonytalanodott, hogy vajon t�nyleg �lmodott-e. Mivel nem tudott d�l�re jutni a k�rd�ssel, v�g�l csak megr�zta a fej�t �s nagyot ny�jt�zott. Az �r�asztal�n m�g mindig a nyitott t�rt�nelemk�nyv hevert, pontosan ott kinyitva, ahol abbahagyta a tanul�st. �pp csak egy pillanatra hajtotta le a fej�t, m�gis elnyomta az �lom �s elb�biskolt. F�radt volt, neh�z napja volt, r�ad�sul m�r napok �ta nem tudta mag�t kialudni rendesen. Az iskola azt�n az a d�lel�tti rosszull�t… Araya szerencs�re hazak�s�rte, �m a lelk�re k�t�tte, hogy ne mer�szeljen tanulni. De h�t holnap dolgozat…

A l�ny nagyot s�hajtott, majd vetett egy pillant�st az el�tte hever� k�nyvre. Holnap nagy dolgozatot �rnak, s � m�g alig tanult valamit… B�r ez csak t�rt�nelem…. Egy �jabb s�haj ut�n �gy d�nt�tt, hogy visszat�r a tanul�shoz, de nehez�re esett a koncentr�l�s… Gondolatai l�pten- nyomon elkalandoztak, s visszat�rtek az �lomhoz. Az �lomhoz, melyben Rin Asakurak�nt s�m�n volt….

***

A busz m�r eg�szen m�s t�jakon z�tyk�l�d�tt, amikor Len mag�hoz t�rt �s kinyitotta a szemeit. Odakint m�r s�t�tedett, az orsz�g�t s�t�t k�gy�k�nt k�gy�zott el�tte, �tv�gva az el� t�rul� sz�les l�t�hat�rt. A sivatagot m�r messze maguk m�g�tt hagyt�k, a t�j itt j�val bar�ts�gosabb volt, a v�gtelen homok helyett m�r hegyek emelkedtek a t�volban, jelezve, hogy m�r nincsenek messze az els�, val�di telep�l�st�l. Len fels�hajtott, majd elfordult az ablakt�l �s sz�tn�zett a j�rm�ben. Rajta k�v�l csak k�t f�rfi �s egy n� �lt a buszon. A k�t f�rfi ismerhette egym�st, halkan besz�lgettek az egyik k�z�ps� �l�sen. S�m�nok voltak, ezt nem volt neh�z meg�llap�tani a m�g�tt�k lebeg� k�t szellemalaknak h�la. Az egyik szellem p�nc�los lovag volt, hatalmas pallossal az oldal�n, a m�sik t�rs�n�l j�val kisebb �s jelent�ktelenebb s�t�t ruh�s var�zsl�f�les�g lehetett. Len �that� tekintete n�m�n f�rk�szte �ket egy pillanatig, majd elfordult, de �gy is hallotta, hogy a k�t s�m�n a S�m�n Bajnoks�g fel� tereli a sz�t.

- Igen, s azt mondj�k, hogy Zik elt�nt.. �ll�t�lag k�t k�ly�k v�gzett vele, de valami nem lehet rendben a dologgal, mert a Tan�cs nem mond semmit.. Hallgatnak, mindenki bizonytalan �gy jobbnak l�ttam lel�pni, miel�tt kider�l, hogy a k�t gy�ztes sz�nd�ka sem tiszta… - mondta az egyik, s hangj�ban gondterhelts�g csend�lt.

- Pontosan… �n is �gy gondoltam. �gy �rzem, hogy annak, akinek volt ereje Ziket legy�zni.. annak …nah, sz�val biztos, hogy nincsenek tisztess�ges sz�nd�kai, m�g akkor se ha gyerekekr�l van sz�… R�ad�sul azt rebesgetik, hogy az egyik az az Asakura l�ny… Tudod: amelyik v�gzett k�t K�v�l�ll�val is…- v�laszolt a m�sik f�rfi, majd elhallgatott.

- Hallottam a l�nyr�l… Nem egyszer� eset.. Puszt�t� ereje van, s remek�l harcol… S mivel gyilkolni se f�l.. K�nnyen lehet, hogy az � keze van a Tan�cs hallgat�s�ban is… Tal�n m�r nem is �lnek azok az ostoba indi�nok, akik hagyt�k harcolni a l�nyt! El tudn�m k�pzelni…- a k�t f�rfi szerencs�re elhallgatott, mert Len m�r kezdett kij�nni a b�ket�r�s�b�l. Zsebre dugott k�zzel, s�lj�ba burkol�zva hallgatta a besz�lget�st, de ujjai �ntudatlanul is r�fon�dtak a viharszablya markolat�ra.

- Ezek csak tal�lgat�sok.. Mi mindenesetre meg�sszuk, b�rmi t�rt�njen is. - s mivel �gy l�tszott, hogy ez a v�gsz�, Len �gy gondolta, hogy �ppen el�g volt a k�t s�m�nb�l. Tekintete most az idegen n�re fordult, aki m�ly hallgat�sba burkol�zva �lt az �l�sen, nem sokkal el�tte. Minden val�sz�n�s�g szerint s�m�n lehetett, Len �rezte a furyokuj�t, de szellemet nem l�tott, s nem is �rz�kelt a k�zel�ben.

„Tal�n elvesztette egy harc sor�n…”- a fi� elgondolkozott. Megpr�b�lta elk�pzelni, hogy milyen lehet ha valaki elvesz�ti a szellem�t, de nem j�rt sikerrel. Bason m�r nagyon kicsi kora �ta vele volt, minden helyzetben, �gy Len el sem tudta k�pzelni n�lk�le az �let�t. M�g sose vallotta be �nmag�nak se, de a szellem egyszerre volt a t�rsa, bar�tja, s�t n�ha a lelke m�lyen �gy �rezte, hogy halott �desapj�t is p�tolja �lland� jelenl�te a neh�z pillanatokban.

- Bason….- sz�l�totta csendben a k�nai harcost, aki azonnal megjelent mellette, m�g mindig b�nb�n� arccal. A r�genhalott harcos m�lys�gesen sz�gyellte mag�t, ami�rt hagyta mag�t elfogatni, s �gy �rezte, hogy az � hib�ja, hogy mestere nem �rt oda id�ben a sivatagba.

- Len mester… �hajt valamit?- k�rdezte m�ly, �bl�s hangj�n, de Len csak megr�zta a fej�t.

- Semmit.. Csak tudni akartam, hogy itt vagy-e…

- Term�szetesen mester…

-S Wyn?

- Itt vagyok Len… Melletted maradunk, megmondtuk…. B�rmi t�rt�njen is…- a k�khaj� szelleml�ny megjelent a fi� �s Bason mellett. A k�t szellem jelenl�te megnyugtatta a fi�t, �gy �gy d�nt�tt, hogy alszik m�g egy keveset, am�g a v�rosba �rnek.

- Majd �bresszetek fel, ha meg�rkez�nk.. A g�p a rep�l�t�ren fog v�rni…- suttogta m�g csendesen, s a k�t szellem b�lintva felvette a mini- alakot.

- Pihenj csak Len.. Neh�z dologra v�llalkozt�l.. de k�sz�n�m neked, hogy megpr�b�lod…- mondta Wyn, de Len feje csak halkan nekikoppant az �vegnek, jelezve, hogy a fi� ism�t elaludt.

***

Pontosan �gy volt, ahogy Len mondta. A hatalmas luxus rep�l�, a Tao k�l�ng�p m�r indul�sra k�szen v�rt a fi�ra �s a k�t szellemre a kifut�n. H�feh�r orra csillogott a reggeli naps�t�sben, ac�l test�n a felh�k t�k�rk�pe j�tszott. Len odak�sz�nt a pil�t�nak, majd levette a kab�tj�t �s helyet foglalt a puha �l�sben. Becsatolta az �v�t, majd az ablakon �t n�zte, ahogyan a hatalmas g�p lassan megfordul, majd elindul. A g�p egyre gyorsult, majd finoman megremegett, ahogyan a kerekek elszakadtak az aszfaltt�l �s a magasba emelkedett. Len kieresztett egy megk�nnyebb�lt s�hajt, amikor el�rt�k a rep�l� magass�got. Gy�l�lt utazni, r�ad�sul a leveg�ben nem is �rezte mag�t biztons�gban. Azonban ez volt az egyetlen m�dja, hogy hazajusson, a Tao birtokot k�rbe�lel� hegyeken csak rep�l�vel lehetett �tjutni.

K�r�lbel�l f�l napig utazhatott, amikor v�gre megl�tta a hatalmas hegyeket a g�p alatt. A szikl�k �vezredes nyugalommal meredtek az �gbe, a vid�k kietlens�ge m�r megszokott volt Len sz�m�ra. Csendben figyelte az alattuk elsuhan� hegyl�ncokat, a h�f�dte cs�csokat, a hal�losan m�ly szakad�kokat. A g�p hamarosan ereszkedni kezdett, s Len v�gre megl�thatta a Tao kast�lyt is.

Az �ri�si �p�let most is ugyanolyan fenyeget�en �llt a szikla tetej�n, mint amikor elindult a bajnoks�gra, valami m�gis m�s volt. A fi� el�sz�r fel sem fogta, de amikor jobban megn�zte, �szrevette, hogy elt�nt a kast�lyt k�r�lvev� s�t�t aura. Az eget most nem takart�k s�t�t, �thatolhatatlan felh�r�tegek, a k�k �g perem�n m�g megcsillant a lemen� nap f�nye. A g�p egyre lejjebb ereszkedett, majd megr�ndult, ahogy a kerekek le�rtek a kifut�ra. M�g j� n�h�ny m�tert gurultak �gy, m�g v�g�l meg�lltak. Len sietve kicsatolta az �v�t �s kipattant az �l�sb�l. Mag�ra r�ngatta a kab�tj�t, mert itt a hegyek k�z�tt mindig h�v�s volt, majd lesz�llt. Wyn �s Bason engedelmesen k�vette. A kifut�n egy kisebb csoport v�rt Lenre. Amikor a fi� mell�j�k �rt, fejet hajtottak.

- Parancs�ra Len �rfi. Engedelm�vel.. a csomagjait. – az egyik f�rfi el�l�pett �s elvette Len kez�b�l a b�r�nd�t. Len biccentett egyet a szolg�l�k fel�, majd elindult, hogy megkeresse a nagyb�tyj�t. A hatalmas bej�rati ajt�n bel�pve, sietve, kettes�vel szedte a l�pcs�fokokat felfel� az emeletre. Az utaz�s k�t napig tartott, de � m�ris �gy �rezte, hogy rengeteg id�t pocs�kolt el. M�g sok mindent akart elint�zni, miel�tt Rin ut�n indul, de a terv megval�s�t�s�hoz vezet� �t els� l�pcs�foka az volt, hogy besz�ljen a nagyb�tyj�val.

A vastag t�lgyfaajt� el�tt meg�llt egy pillanatra, hogy er�t gy�jts�n, majd egy m�ly s�haj ut�n bel�kte az ajt�t �s bel�pett. Meglepet�s�re els� r�n�z�sre senki sem volt a teremben, az �ri�si tr�n is �resen �llt. A szob�ban gyerty�k �gtek, most valahogy m�gsem volt olyan k�s�rteties, mint a m�ltkor, amikor a bar�taival egy�tt itt j�rt.

- En b�csi! Hazaj�ttem!- ki�ltotta bele a terem n�mas�g�ba, mik�zben beljebb l�pett. Az ajt� d�ngve bez�rult m�g�tte, de Len nem lep�d�tt meg- Kitart�an megszor�totta zseb�ben a Viharszably�t, �s elindult a tr�n fel�. A hatalmas, �p�letnek is beill� hely el�tt meg�llt �s tisztelettud�an feltekintett a puha b�rsony�l�sre. Esz�be jutott, amikor b�csik�ja ellen harcoltak, s ez mosolyt csalt az arc�ra. J�l esett arra eml�kezni, hogy a bar�tai hogyan �lltak ki mellette, s hogyan mutatt�k meg neki az �let val�di �rtelm�t.

Hirtelen bizseregni kezdett a tark�ja �s �rezte, hogy figyelik. N�h�ny m�sodpercig m�g csendben hallgatott, de azt�n csak g�nyosan megsz�lalt:

- Erre sem sz�ks�g b�csik�m. Nem harcolni j�ttem…. – szavait egy j��z� nevet�s viszonozta �s a k�vetkez� pillanatban nagyb�tyja el�l�pett az egyik oszlop m�g�l. Hagyom�nyos k�nai k�nt�st viselt, melynek sz�le finoman s�rl�dott a padl�n. Len megfordult �s r�emelte aranysz�n� tekintet�t. B�csik�ja m�r nem haszn�lta furyokuval felf�jt alakj�t, �gy most �gy n�zett ki, mint b�rmelyik norm�lis ember. A f�rfi sokat tapasztalt arc�n a r�cok kisimultak, de szemeiben m�g ott f�nylett valami tompa f�jdalom.

- Lenny…fiam. �r�l�k, hogy visszat�rt�l �seid otthon�ba…- mondta En, t�le szokatlan nyugalommal �s kedvess�ggel, mik�zben a fi� mell� l�pett. Len sz�r�s tekintettel m�regette nagyb�tyj�t, gyan�s volt neki ez a hirtelen kedvess�g �s csapd�t sejtett. En azonban semmi jel�t nem adta annak, hogy harcolni akarna, �gy Len is elengedte a Viharszably�t a zseb�ben.

- Egy nap ez a tr�n a tied lesz…- t�rte meg v�g�l a csendet az id�sebbik Tao, de Len csak felciccent.

- Nem nagyon �rdekel….- En megh�kkent, de hagyta, hogy a fi� folytassa:

- A Bajnoks�g minden val�sz�n�s�g szerint v�get �rt, de Kir�lyt nem v�lasztottak. – Len elfordult nagyb�tyj�t�l �s ism�t szem�gyre vette a hatalmas tr�nt.

- Akkor mit keresel itthon?

- Ne agg�dj, nem zavarok sok�ig, dolgom van… - v�laszolt Len t�relmesen, majd folytatta:

- Mivel Ziknek v�ge, nem volt t�bb okom ott maradni. Zikkel pedig nem m�s, mint Yoh v�gzett, valamint…a h�guk, Rin. – szavait d�bbent csend fogadta. A f�rfi szemei �sszesz�k�ltek, de csak akkor sz�lalt meg, amikor Len nem volt hajland� folytatni:

- Csak nem? Rin Asakura? – most Lenen volt a meglep�d�s sora.

- Honnan tudsz te r�la? – k�rdezte ellentmond�st nem t�r� hangon a fi�, s szemei csak �gy l�ngoltak a k�v�ncsis�gt�l.

- Ugyan, hiszen minden csal�dvezet� ismeri a t�rt�net�t… Rin Asakura, a h�res, h�rhedt harmadik testv�r, aki uralja az Egys�g- csillag�nak egyik �g�t… Bosszant� egy s�m�nl�ny lehet, ekkora er�vel…

- Nagyon kedves l�ny…r�ad�sul.. a menyasszonyom is…- En t�relme ekkor �rt a v�g�re.

- Micsoda?! Mit mer�szelsz… hiszen fel sem �rhet a te szintedre! Nem m�lt� arra, hogy…- a f�rfi b�k�s �lc�ja azonnal lehullott, de Len m�g id�ben szegezte neki fegyvere hegy�t, �gy En nem is gondolhatott a k�zdelemre.

- Nem �rdekel, hogy m�lt�-e vagy sem! Igenis m�lt�, a legnagyszer�bb, leger�sebb l�ny, akivel valaha is tal�lkoztam!

- De Lenny fiam…- kezdte En, de a fi� elsz�nt hangja belefojtotta a sz�t.

- Mondtam, hogy nem �rdekel! Rin visszament oda ahov� anno elvitt�k, de �n ut�na fogok menni �s visszahozom! Feles�g�l veszem, ebbe m�r nem sz�lhatsz bele. Mostant�l �n vagyok a Tao-k vezet�je, nem te! A viharszablya n�lam van, a d�nt�sem v�gleges….- mikor befejezte a mondanival�j�t, Len megfordult �s elindult kifel�. L�ptei halk visszhangot vertek a Tangen- terem hatalmas falai k�z�tt. Az ajt�ban m�gegyszer megfordult:

- Eml�kszel m�g Riora, b�csik�m? – k�rdezte, de nem fordult vissza. Keze m�r a kilincsen volt, de hirtelen esz�be jutott, hogy valamit m�g el kell int�znie.

- Valamelyik bosszant� kis bar�tod volt, ha j�l eml�kszem….

- Igen. A nagyhaj�, akinek a gy�kszelleme van….

- Mi van vele? – En hangja k�tked�st t�kr�z�tt, mire Len diadalittas vigyorral megfordult �s pimasz hangon k�z�lte:

- Jun hozz�megy feles�g�l. �gyhogy az eljegyz�se ezennel fel van bontva… S ha most megbocs�tasz, En b�csi, m�g rengeteg dolgom van a holnapi indul�sig…. - Len nem �lvezte ki szavai hat�s�t, egyszer�en lenyomta a neh�z f�mkilincset �s kil�pett az ajt�n.

En csendben n�zett unoka�ccse ut�n. Arca vegyes �rzelmeket t�kr�z�tt: egyr�szt haragot, m�sr�szt szomor�s�got, de ugyanakkor b�szkes�get is, hogy Len Tao v�gre feln�tt….

***

Len �r�lt, hogy ennyivel lerendezte nagyb�tyj�t. Nem akart vele harcolni, �gy csak megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el az ajkait, amikor bez�rult m�g�tte a terem hatalmas ajtaja. Gondolataiba mer�lve indult el a szob�ja fel�. A folyos�k csendesek voltak, de mintha komor hidegs�g�k enyh�lt volna az elm�lt h�napokban, ami�ta nem j�rt otthon. El�sz�r arra gondolt, hogy megkeresi az anyj�t �s elmes�l neki mindent, de azt�n meggondolta mag�t. �desanyja k�l�n�s asszony volt, csendes �s halkszav�, de rendk�v�l er�s m�dium. Azonban ami�ta az apja meghalt, bez�rk�zott a saj�t szob�j�ba �s nagyon ritk�n mutatkozott. Tal�n �pp az anyai szeretet hi�nya volt az, ami puszt�t� harcost nevelt bel�le, Len nem tudta. Visszagondolt azokra az id�kre, amikor m�g mind egy�tt �ltek: Jun, az �desanyjuk �s az apja. En b�csi akkor m�g nem volt olyan megkeseredett, mint most, de az edz�sei m�r akkor is kem�nyek voltak. De a gyermeki lelket pr�b�l� k�zdelmek ut�n, apja mindig mellette volt �s meg tudta nevettetni. Ha nem t�rt�nik az a sz�rny� baleset akkor…”Akkor m�g ma is �lne, s nem rakott volna r�m ennyi terhet…”- a fi�b�l m�ly s�haj t�rt el�, de azt�n csak megr�zta a fej�t �s bel�pett a szob�j�ba.

Minden �gy volt, ahogy legut�bb hagyta, m�g miel�tt elk�lt�z�tt volna Toki�ba: a hatalmas baldachinos �gy, a fekete f�gg�ny�k az ablakok el�tt, az �sr�gi fegyverek a falakon… Len meg�llt a szoba k�zep�n �s elgondolkozott. Hiszen egy ilyen kast�lyba nem hozhatja Rint! Itt minden olyan s�t�t, ki�br�nd�t� �s �res! Semmi nyoma az �letnek, mindenhol a Hal�l uralkodik…. Len �sszer�ncolta a homlok�t, majd az ablakhoz l�pett �s elh�zta a hatalmas s�t�t�t� f�gg�ny�ket. A szob�ba bes�t�tt a Hold �s beez�st�zte a rideg falakat.

- Sokkal jobb! – sz�lalt meg el�gedetten, majd ruh�stul ledobta mag�t az �gyra.

- R�mf�r egy kis alv�s.. hossz� lesz az az �t…- suttogta m�g bele a szoba csendj�be, de azt�n elnyomta az �lom.

A Hold pedig, szok�sos �gi �tj�t j�rva, bemosolygott a Tao kast�ly falai k�z�, �j rem�nyt, �j �letet hirdetve…

***

A fagyos sz�l v�gigs�v�tett az utc�n, r�miszt� t�ncra �szt�n�zve a csupasz fa�gakat. A f�ld�nhever� levelek is t�ncra perd�ltek, a hideg l�g�ramlat a magasba emelte �ket, sz�nes kavarg�suk �de sz�nfolt volt az utcai l�mp�k narancss�rga f�ny�ben.

H�v�s, novemberi �jszaka volt odakint, de ezt az �gyban fekv� l�ny nem tudhatta. A fal fel� fordulva, nyakig betakar�zva az igazak �lm�t aludta, g�rcs�sen szorongatva p�rn�j�t. Sz�ke haja f�lig eltakarta az arc�t, mely n�ha-n�ha megr�ndult, hiszen a l�ny �lmodott. �lma nyugtalan lehetett, l�that�lag szenvedett, csukott szemh�jai al�l k�nnycseppek buggyantak el�, jelezve, hogy milyen m�lyen �t�li mindazt, amit l�t.

A halv�nyan dereng� szellemalak gondterhelten figyelte az �gyban fekv�t, sz�pmetsz�s� arc�n szomor�s�g �lt. Hossz�, k�k haja finoman t�ncolt a test�t k�r�l�lel� energiat�rben, szemei b�natosan f�rk�szt�k a l�ny arc�t. Amikor a l�ny hirtelen megfordult �lm�ban, a szellemalak k�zelebb lebbent hozz�, �s finoman v�gigsim�totta az arc�t, f�lref�s�lve a k�sza tincseket. �rint�s�t�l a l�ny megnyugodott, eddig merev von�sai kisimultak, teste elernyedt. A szellem elmosolyodott, majd egyetlen szempillant�s alatt k�dd� v�lt, de a szob�ban ott maradt valami l�thatatlan er�, mely nem hagyta nyugodni Rinawynt, amikor fel�bredt….

***

Az �breszt� dallam kegyetlen g�phangon zengte be az apr� szob�t. A l�ny �lmosan megfordult �s egyetlen mozdulattal lenyomta a k�sz�l�ket, hogy az ne �bressze fel a csal�d kisebb tagjait a m�sik szob�ban, majd fel�lt �s nagyot ny�jt�zott. Cs�t�rt�k reggel 6 �ra volt, november 24.-e, egy h�z�s sulih�t k�zepe. Miut�n megszabadult az �lom utols� morzs�it�l is, a sz�ke l�ny kik�sz�l�dott az �gyb�l �s gyorsan fel�lt�z�tt, majd elindult reggelizni. M�g csak �desanyja volt �bren, �gy reggeli k�zben legal�bb volt t�rsas�ga. Az ev�ssel hamar v�gzett, s miut�n a f�rd�szob�t r�vid id�re birtokba v�ve elk�sz�lt, egy-egy puszival elk�sz�nt id�k�zben m�r fel�bredt �ccseit�l �s �desapj�t�l is, majd elindult az iskol�ba.

Az ajt�n kil�pve szerencs�re nem fogadta cs�p�s hideg, az id� megenyh�lt �s ez es�t �g�rt. Rinawyn feln�zett a lassan �sz�, vaskos sz�rke felh�t�megre, majd �gy d�nt�tt, hogy m�g visszaszalad egy eserny��rt. D�nt�se j�nak bizonyult, mert alighogy elhagyta a legels� utcasarkot elkezdett szemerk�lni az es�. A kis cseppek egyre s�r�bb �temben hullottak al�, �gy az eserny�nek igaz�n j� haszn�t vette. Lehajtott fejjel, gondolataiba mer�lve r�tta az utc�kat a gimn�zium fel�, szinte fel sem n�zett menet k�zben. �gy nem l�thatta meg az �t n�ma csendben k�vet�, halov�ny szellem alakj�t se… Pedig � ott volt, s ism�t vigy�zta gazd�ja minden l�p�s�t… Jelenl�t�t m�g nem �rulta el, v�rta a megfelel� pillanatot… K�k szemei alatt ajkai boldog mosolyra h�z�dtak, tudta, hogy mostm�r nem �llhat a fi� �s a l�ny k�z� semmi….

Az aut� hirtelen nagyot f�kezett �s a duda beleord�tott a leveg�be. A l�ny ijedt�ben elejtette az eserny�t, s remegve �llt az �t k�zep�n, sz�ve �gy kalap�lt, hogy majd kiugrotta hely�r�l.

- �lmodoz�s helyett ink�bb n�zz k�r�l, ostoba k�ly�k! – az aut� sof�rje mag�n k�v�l volt a haragt�l, de a l�ny nem mozdult. Rinawyn egyre csak b�mult a hatalmas, p�nc�los szellemre, mely az aut� �tj�t �llta, k�ptelen volt mozdulni a d�bbenett�l. A szellem r�emelte m�lyrehat� tekintet�t, majd szinte azonnal k�dd� v�lt. A l�ny m�g b�mult n�h�ny pillanatig, de azt�n csak felkapta az eserny�j�t �s elrohant, alakja hamarosan elveszett az es�f�gg�nyben.

- Ez meleg helyzet volt, Bason, k�sz�n�m…- a szelleml�ny megk�nnyebb�lten fels�hajtott, mik�zben kibontakozott a hatalmas k�nai szellem karjaib�l.

- Semmis�g, Wyn, de most menj�nk,mert elvesz�tj�k. S Len mester akkor nagyon d�h�s lesz…

- Igazad van, induljunk. – a k�t szellem �tsuhant az aut�k k�z�tt, majd elindultak, hogy utol�rj�k a zaklatott l�nyt.

***

A fi� kimer�lten rogyott le egy k�re, hogy v�gre kif�jja mag�t. Napok �ta utazott, de barlangnak m�g nyoma sem volt. Pedig valahol itt kellett lenni a fenns�kon, ha az indi�n nem t�vedett. Len megt�r�lte a homlok�t, majd feln�zett az �gre. A nappali f�nyben is j�l l�tszott a Hold egyre dagad� alakja, m�r nem volt sok ideje az �tj�r� megny�l�s�ig. Fels�hajtott, majd el�vette a kulacs�t �s ivott n�h�ny kortyot. A h�v�s forr�sv�z, melyet Wyn szerzett neki, j�lesett f�radt tagjainak. A v�z felfriss�tette, de sajnos id�t nem adott, sietnie kellett. Fel�llt, de miel�tt elindulhatott volna, hirtelen megjelent mellette Wyn �s a saj�t szelleme, Bason.

- Mester, megtal�ltuk! Odafent a hegyek k�z�tt… - sz�lalt meg legel�sz�r a harcos lelke, Wyn csak b�lintott:

- Az egyik barlangb�l k�l�n�s er� �radt, �gy �gy d�nt�tt�k, hogy megn�zz�k mi az �s �gy l�tszik szerencs�nk van… Egy v�kony reped�s l�tszik a leveg�ben, olyan, mint valami ajt�, benne olyasmi f�ny dereng, mint a Lelkek Kir�ly�n�l. Siess!

Len b�lintott, majd felkapta a fegyver�t a f�ldr�l �s futva elindult, hogy min�l hamarabb oda�rjen. A k�t szellem mellette suhant, mutatva az utat. A hegyoldal meredek volt, sz�mtalan kid�lt fa �s �les szikla nehez�tette az el�re jut�st, de Len nem adhatta fel. A guandaot a h�t�ra er�s�tette, s erej�t megfesz�tve haladt felfel� l�p�sr�l- l�p�sre. Bason �s Wyn seg�tettek neki, ahol csak tudtak, sokszor az � �tmutat�suk mentette meg a fi� a biztos hal�lt�l, hiszen a szikla omlatag volt, s k�nnyen egy m�lyebb, szikl�kkal csipk�zett v�lgyben tal�lhatta volna mag�t.

J� n�h�ny �r�nyi kimer�t� kapaszkod�s ut�n Len v�gre fel�rt a barlanghoz, amit a k�t szellem mutatott. A m�sz�st�l remeg� tagokkal egy percet sem k�slekedve bel�pett, nem t�r�dve semmivel. Eltartott p�r m�sodpercig, mire szeme hozz�szokott a s�t�thez, de az�rt hamar megtal�lta, amit keresett. A ny�l�s val�ban nem volt nagy, szab�lytalan alakja halv�nyan vibr�lt a barlang �porodott leveg�j�ben.

- Len, tal�n el�bb pihenned kellene… Nem tudjuk mi van odabent….- kezdte Wyn k�tked�ssel teli hangon, de Len csak legyintett:

- Nem �rdekel, min�l hamarabb ott akarok lenni. Rem�lem k�szen �lltok? – a szellemek �sszen�ztek, de azt�n b�lintottak.

- H�t akkor el�re!- azzal a fi� bel�pett a ny�l�son.

Az �rz�s semmihez sem volt hasonl�that�. Len �gy �rezte, hogy zuhan, de maga sem tudta hova. K�r�l�tte �rnyak kavarogtak, tal�n szellemek, nem tudta… Ismeretlen energia vette k�rbe, mely v�gigsim�tott a karj�n, az arc�n, de �rint�se kellemesen l�gy �s ijeszt�en h�v�s is volt egyszerre. Len oldalra ford�totta a fej�t, de nem hitt a szem�nek: mellette ugyan m�g mindig Wyn �s Bason lebegett, de a k�t szellem m�g�tt megsz�ml�lhatatlanul sok m�sik alak is felderengett.

- Hol vagyunk? – k�rdezte Len meglepetten, de Wyn v�lasza csak p�r m�sodperccel k�s�bb �rkezett:

- A Val�s�g �s a Mi vil�gunk k�z�tt, de pontosan nem tudom.. Tal�n…- a l�ny nem fejezhette be a mondanival�j�t, ugyanis hirtelen Len felord�tott a f�jdalomt�l. A s�m�n bok�ja �s csukl�ja k�r� fekete ind�k tekeredtek, s magukkal r�ntott�k az alattuk elter�l� s�t�t semmibe.

Wyn teste megdermedt a f�lelemt�l.

- Csak ezt ne.. csak �t ne…. – hebegte, majd megragadta Bason karj�t �s h�zni kezdte a m�lybe:

- Seg�ten�nk kell neki! – ki�ltotta, s m�r suhantak is a fogs�gba ker�lt fi� ut�n.

***

Len felny�g�tt, amikor tompa puffan�ssal landolt valami ismeretlen f�ld�n. Nagy nehezen felk�ny�k�lt, majd fel�llt �s k�r�ln�zett. Hideg fekete t�jon �llt, sehol egy fa vagy hegy, vagy b�rmi ami a f�ldre eml�keztetn�. S�ks�gon �llt, amerre csak n�zett, mindenhol undok, fekete homok vette k�rbe. Megmassz�rozta a csukl�j�t, melyre r�esett, s felszisszent a f�jdalomt�l: ha nem is t�rt el, az�rt minden val�sz�n�s�g szerint rendesen megr�ndult. A fi� m�rgesen kik�p�tt, a homokkal keveredett v�res ny�l pirosl� foltk�nt maradt a f�ld�n. Egyik kez�vel �vatosan megt�r�lte a sz�j�t, majd a kez�be fogta a fegyver�t. �rz�kei el�rult�k, hogy t�mad�ja nincs mesze, �rezte a bel�le �rad� hideg �s kegyetlen er�t.

- LEN MESTER! VIGY�ZZ! – Bason hangja �pp id�ben figyelmeztette a fi�t, a cs�pok pont ott f�rt�k fel a talajt, ahol Len m�g az el�bb �lldog�lt.

- Mi a franc ez? – ord�totta Len, mik�zben t�rd�ll�sba �rkezve ism�t felegyenesedett.

- A Hat�r�rz�. Azt hittem meg�sszuk a vele val� tal�lkoz�st, de �gy l�tszik nincs szerencs�nk…- mondta Wyn, s hangja el�rulta, hogy most m�g � is f�l.

- �rtem..�s m�gis mit kezdjek vele? – k�rdezte Len, mik�zben f�lreugrott a cs�pok �jabb t�mad�sa el�l.

- V�gezned kell vele, k�l�nben nem enged �t!

Len v�gign�zett a hatalmas cs�pokon, de v�g�l b�lintott. Szigor� tekintet�ben elsz�nt f�ny csillant, ahogy ellenfel�re szegezte a guandao hegy�t.

-BASON! – szelleme azonnal engedelmeskedett, a guandao aranysz�n� f�nye v�gre melegs�get hozott a halott t�jra.

- Aranyzuhatag t�mad�s! – Len t�mad�sa hatalmas port vert fel, s t�bb tekerg�z� cs�p is a f�ldre hullott a csap�s nyom�n.

A fi� el�gedetten �rkezett vissza a f�ldre, de miel�tt megsz�lalhatott volna, hogy hogyan tov�bb, a f�ld hirtelen megremegett �s reped�sek futottak v�gig a felsz�n�n. Len alig b�rta megtartani az egyens�ly�t, mik�zben az eddig egybef�gg� s�t�t t�j darabjaira esett, s a keletkez� szigeteget elv�lasztva, forr�, izz� l�va bugyogott fel. Majd, mintegy v�gsz�k�nt, �ri�si, fekete p�nc�los test emelkedett fel, kez�ben �ri�si buzog�nyt tartva. A sz�rnyeteg fel�v�lt�tt, alakja szinte elfoglalta a teret.

- Ok�, most m�gis mit tegyek? EZZEL HOGYAN SZ�LLJAK SZEMBE?! – Len szavait Wynhez int�zte, de a szelleml�ny csak lehajtotta a fej�t:

- Fogalmam sincs..de… tal�n seg�thetek. N�lad van a Viharszablya?

- Persze, hogy n�lam…de… - kezdte volna Len megr�k�ny�dve, de ideje sem volt arra, hogy mag�hoz t�rjen a k�vetkez� pillanatban �rezte, hogy Wyn energi�ja �tj�rja a test�t. A szelleml�ny egyes�lt vele, r�ad�sul teljesen mag�t�l! Lennek idegen volt az �rz�s, de ez m�g csak az eleje volt a meglepet�seknek: a k�vetkez� pillanatban h�feh�r pajzs jelent meg a bal karj�n, m�g ezzel egy id�ben a guandao is �talakult: egyik v�g�t szigonyforma penge foglalta el, jelezve, hogy Wyn minden erej�t �tadta neki.

- Most pedig menj! – a hajdani v�zit�nd�r kellemesen l�gy hangja egyenesen a sz�v�b�l sz�lt. Len nem t�tov�zott, ujjait szorosan �j fegyver�re fonva, rohanni kezdett legy�zhetetlennek t�n� ellenfele fel�. A sz�rnyeteg ism�t fel�v�lt�tt, majd karja mozg�sba lend�lt �s a buzog�ny feje r�miszt� sebess�ggel szelte �t a leveg�t. A fi� �gyesen kit�rt a csap�s el�l, majd egyetlen ugr�ssal az �ri�s karj�n termett �s m�r rohant is felfel�, fegyver�t el�reszegezve. Arca megfesz�lt az er�lk�d�st�l, hiszen k�t szellemet nem volt k�nny� egys�g alatt tartani, de elsz�nts�ga nem ismert hat�rokat ebben a pillanatban. Egyetlen �t�sre k�sz�lt, a t�mad�sban minden ereje benne volt. A sz�rny f�jdalmas �v�lt�se jelezte, hogy c�lba tal�lt, de zuhan�st nem tudta kiv�deni, hatalmas robajjal csap�dott bele az egyik kisebb f�ldsziget fekete homokj�ba. Nagy nehezen talpra �llt �s akkor �szrevett egy �jabb ny�l�st a leveg�ben, k�zvetlen�l a sz�rnyeteg l�ba m�g�tt.

- Wyn! – sz�l�totta Rin szellem�t, mire a l�ny azonnal r�b�lintott:

- Az az �tj�r�! Siess! – Len meg sem v�rta am�g befejezi, m�r rohant is, szigetr�l szigetre ugr�lva. Azonban az �tj�r� hirtelen sz�k�lni kezdett, jelezve, hogy az �rz� kezdi visszanyerni az erej�t. A s�m�n megtorpant �s r�m�lten n�zett fel a t�bb m�teres magass�gban emelked� alakra. Sz�pmetsz�s� arc�n v�r, s�r �s verejt�k keveredett, teste m�r most elgy�t�rt volt a harct�l.

- Len..mire v�rsz? – s�rgette Wyn, de a fi� nem mozdult.

- Nem fogunk �tjutni… k�ptelenek vagyunk legy�zni… t�l er�s… - motyogta, majd megt�rten t�rdre esett, de a szelleml�ny ezt nem hagyta annyiban:

- Nah, idefigyelj Len Tao! Szereted Rint?

- Igen, de…

- Akkor rohanj tov�bb, majd mi feltartjuk! Siess! – Len belen�zett a t�nd�r k�k szemeibe �s v�gre meg�rtette. B�lintott, majd erej�t megfesz�tve rohanni kezdett. Fut�s k�zben h�tran�zve m�g l�tta, hogy Wyn �s Bason �ri�salakja szembefesz�l a sz�rnyeteggel, de � is tudta, hogy nem tarthatnak ki sok�ig. Tekintet�t ism�t el�reszegezte, m�r csak az �tj�r� lebegett a szeme el�tt, mely azonban fokozatosan sz�k�lt. A leveg�t csontig hatol� ord�t�s r�zta meg, a sz�rnyeteg ism�t megremegett, de a buzog�ny lecsapott, megt�rve a k�t szellem ellen�ll�s�t. Len arca eltorzult az er�lk�d�st�l, a ny�l�s m�r �pp csak akkora volt, mint egy kisebb ablak. Egy utols� er�fesz�t�ssel ell�kte mag�t a f�ldr�l �s tigrisbukfencben �tugrott az �tj�r�n, maga m�g�tt hagyva nem csak a saj�t vil�g�t, hanem a Hat�r�rz�t �s a k�t szellemet is.

A ny�l�s szinte azonnal bez�rult m�g�tte, � pedig fel�llt. Leporolta a nadr�gj�t, majd k�r�ln�zett. Hatalmas f�ves r�ten �llt, de jobb k�z fel�l kisebb erd� t�rte meg a f�tenger v�gtelens�g�t. Len �sszeh�zta aranysz�n� szemeit �s m�r �ppen azon gondolkodott, hogy merre induljon, amikor hirtelen megjelent mellette Wyn �s Bason, k�zenfogva. Len nagyot csuklott a meglepet�st�l: a k�t szellem alakja megv�ltozott, saj�t �rszelleme p�nc�l n�lk�l, norm�lis emberi magass�gban �llt mellette, hossz�, s�t�tsz�ke tincsit l�gyan lengette a hideg szell�. Len meglepetten b�mult a szellem f�rfias arc�ra, de Bason csak felnevetett, �bl�s hangja k�rbezengte a r�tet:

- Ugyan Len mester! Ebben a vil�gban ember voltam, ennyire ne legy�l meglep�dve! – Len meg se tudott sz�lalni, egyre csak n�zte a k�nai harcos jelenlegi alakj�t, de azt�n csak nyelt egyet �s elford�totta a fej�t:

- Engem azt�n nem �rdekel, rettent� h�ly�n n�zel ki. – mondta, de hirtelen szembetal�lta mag�t Wyn vill�ml� tekintet�vel:

- Tudod ki n�z ki h�ly�n, t�skefej�! – a l�ny is megv�ltozott, haja elvesz�tette t�lvil�gi f�ny�t, de att�l m�g ugyanaz volt, aki, hiszen v�zit�nd�rk�nt is ilyen volt az alakja. Szavaira Len v�gign�zett �nmag�n: farmerja l�tott m�r szebb napokat is, koszos volt �s szakadt, ugyanez vonatkozott a kab�tj�ra �s a s�lj�ra is.

- Majdcsak tal�lunk valami rendes ruh�t…- Len megvonta a v�ll�t, majd hozz�tette:

- Ugye?

Wyn �s Bason nevetni kezdett, mire Len tark�j�n ijeszt�en felmeredt a haj�b�l form�lt t�ske.

- Merre is kell menni? – k�rdezte nyugalmat er�ltetve mag�ra, mire Wyn elmutatott az erd� ir�ny�ba:

- Arra. V�gig a f�k ment�n. Szerencs�re nem vagyunk messze Rin h�z�t�l, �gyhogy k�vess. Ott tal�n majd keres�nk neked valami g�nc�t,mert �gy el�g h�ly�n n�zel ki, m�g ebben a vil�gban is…- a szelleml�ny tov�bb kuncogott, de az�rt elindultak, �tjukat csak Len m�ltatlankod�sa �s zs�rt�l�d�se k�s�rte.

***

A k�t l�ny halkan besz�lgetve r�tta az utc�kat. D�lut�n volt, aznapra v�get �rt a tan�t�s, Araya �s Rinawyn m�r hazafel� tartott, eserny�ik alatt, mert az es� m�g mindig esett. A besz�lget�st n�ha kisebb nagyobb hallgat�s t�rte meg, mindk�t l�ny valahol eg�szen m�shol j�rt gondolatban.

- H�t akkor szia, majd holnap tal�lkozunk…- k�sz�nt Araya mosolyogva, majd vid�man integetve elindult az ellenkez� ir�nyba. Sz�ke bar�tn�je m�g sok�ig n�zett ut�na, �gy �szre sem vette az �ton sz�guld� aut�t, mely hatalmas vizet vert fel, ahogy elsuhant a l�ny mellett. Rinawyn bossz�san pillantott le a nadr�gj�ra, de annyira meglep�d�tt, hogy m�g az eserny�t is elejtette: nadr�gj�n egy v�zcsepp nem sok, de annyi sem volt. Megd�rzs�lte a szem�t, de semmi sem v�ltozott. Megr�zta a fej�t, majd lehajolt az eserny�j��rt, hogy ne �zzon tov�bb, de mostm�r val�j�ban megijedt: haja �s ruh�ja teljesen sz�raz volt, holott az es� tejes h�vvel zuhogott mellette.

- Az nem lehet…- suttogta hitetlenkedve, majd felemeltre a fej�t �s �tn�zett az �t t�loldal�ra. Soha, �vekkel k�s�bb se tudta megmagyar�zni azt az �rz�st, amit akkor �rzett. Az es�f�gg�ny m�g�tt, az �t m�sik oldal�n Wyn alakj�val j�tszott a sz�l, s a l�ny ekkor m�r tudta, hogy az �lom, melyet egy h�napja l�tott…nem volt �lom, hanem maga volt a val�s�g….

- El sem hiszem, hogy itt vagy! Mi t�rt�nt? – Rin azt se tudta, hogy mit k�rdezzen, annyira hihetetlen volt az eg�sz. Egyre csak n�zte a mellette l�pked� szelleml�nyt, aki csak boldogan mosolygott. Wyn erej�nek h�la Rint nem �rte az es�, de az�rt az eserny�re sz�ks�g volt, mert n�lk�le az emberek el�g �rdekesen n�ztek volna r�. A szellemet nem l�thatt�k, �gy Rin nem is nagyon mert besz�lni, am�g haza nem �rtek, �gy csak n�ma csendben haladtak egym�s mellett. A l�ny fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok, alig mert hinni a saj�t szem�nek. Most v�gre magyar�zatot kaptak az �lmai, b�r minden annyira k�l�n�s volt, hogy el�sz�r m�g azt hitte, hogy megbolondult. Mivel azonban Wyn k�ts�gk�v�l val�s�gos volt, s�t val�s�gosabb,mint eddig b�rmikor, Rin m�r kezdett hinni a dologban. V�gre �rtelmet nyertek a k�l�n�s l�tom�sszer� �lmok, a sok furcsas�g, ami az�ta vele t�rt�nt, m�gis valahogy ijeszt� is volt az eg�sz….

- Csak ut�nad. – Wyn hangja v�gre kiz�kkentette a gondolkod�sb�l. Rin �szre sem vette, hogy haza�rtek, annyira m�shol j�rt az esze. �gyh�t csak b�lintott, majd el�kereste a kulcs�t �s benyitott az ajt�n. Szerencs�re senki sem volt m�g otthon, �gy a l�ny azonnal felsietett a szellemmel a szob�j�ba �s magukra z�rta az ajt�t.

Wyn k�nyelmesen elhelyezkedett az ablakp�rk�nyon, majd m�lyk�k szemeit Rinre szegezve megsz�lalt:

- �r�l�k, hogy nem felejtett�l el. M�r kezdtem agg�dni �rted… - mondta, majd elmosolyodott. Rin ledobta a t�sk�j�t a f�ldre, majd le�lt az �r�asztal el�tti sz�kre.

- Azut�n, ami vel�nk t�rt�nt oda�t, hogyisne! Mondjuk be kell vallanom, hogy napokig azt hittem, hogy �lmodom… csak azt�n egyre t�bbet l�ttam bel�l�k,s akkor m�r biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben velem. – a l�ny elgondolkozva k�ny�k�lt fel az asztalra, de azt�n megint a k�khaj� t�nd�rhez fordult:

- De m�gis mit keresel itt? Azt mondtad, hogy Basonnel maradsz a s�m�nok vil�g�ban…

- Engedelm�vel Rin mester…- Rin majdnem leesett a sz�kr�l, amikor a hatalmas k�nai szellem megjelent Wyn mellett p�nc�l n�lk�l. Sz�hoz se jutott a d�bbenett�l, egyre csak b�mult hol Wynre, hol Basonre, de nem tal�lt szavakat a l�tv�ny komment�l�s�ra.

- Nadem�gis, hogyan, mi..ez…ez nekem kezd sok lenni… - hebegte, de a szellemek csak elnevett�k magukat. Miut�n a l�ny j�l kicsod�lkozta mag�t, t�m�t v�ltott:

- Nagyon megviselte, hogy elj�ttem? – k�rdezte, s ki sem kellett mondani, hogy kire gondol. A szellemek sokatmond� pillant�st v�ltottak, de miel�tt v�laszolhattak volna, egy j�lismert hang felelt a sz�ke s�m�nl�ny k�rd�s�re:

- Igen, ha tudni akarod, igencsak megviselt. Tudtam, hogy �r�lt vagy Rin Asakura, de ezt az�rt nem gondoltam… �gy l�tszik az Asakur�k kev�sb� szava tart�ak, mint a Taok.Azt hiszem tartozol egy kiad�s magyar�zattal. – a hang az �gya fel�l j�tt, �gy a l�ny lassan arrafel� ford�totta a fej�t, de ereiben megfagyott a v�r a d�bbenett�l: az �gy�n nem m�s, mint Len Tao fek�dt, felh�zott l�bakkal, feje al� tett k�zzel, mintha a vil�g legterm�szetesebb dolga volna, hogy a Val�s�gban van, ujjai k�z�tt pedig egy ismer�s k�kk�ves gy�r�t g�rgetett.

- Sz�val? Hallgatlak…- Len fel�lt, s aranysz�n� tekintet�t a l�ny�ba f�rta, aki csak ennyit tudott kiny�gni a szem�be gy�l� k�nnyeken kereszt�l:

-Len…..