Yohnak m�g az �lla is leesett a d�bbenett�l �s nemk�l�nben a mellette apr� g�mbalakban lebeg� Amidamarunak is. A r�gen halott szamur�j szelleme meg sem tudott sz�lalni a hallottakt�l egyre csak h�mm�g�tt, de hang nem j�tt ki a tork�n. S�m�nja arc�n vegyes �rzelmek j�tszottak, az im�nt lezajlott kis besz�lget�s eg�szen elbizonytalan�totta �s m�g a mindig boldog vigyort is let�r�lte r�la.

-Honnan szedted �ssze ezt a tagot?- k�rdezte m�rgesen Rin, mik�zben visszad�lt a p�rn�j�ra �s a mennyezetre emelte haragt�l csillog� barna tekintet�t. Barna tincsei sz�tter�ltek a p�rn�n.

-R�gi bar�t....- ny�gte Yoh zavartan, majd elvigyorodott �s le�lt Morty �resen hagyott sz�k�re.

-Ne t�r�dj vele, mindig ilyen...- tette m�g hozz�, majd halkan elnevette mag�t.

Rin nem v�laszolt, helyette csak r�n�zett �s finoman elmosolyodott � is. B�tyja szemei alatt s�t�t karik�k h�z�dtak az aggodalomt�l �s kimondottan f�radtnak is t�nt, de m�sk�l�nben olyan volt, mint mindig: j�kedv� �s magabiztos.

-Mi t�rt�nt, miut�n Hiroto ki�t�tt?- k�rdezte Rin, mire Yoh azonnal elkomolyodott:

-Ak�r tetszik, ak�r nem, de t�nyleg Lenny mentette meg az �letedet. Sohasem �r�ltem m�g neki ennyire, mint most, amikor megl�ttam ma reggel a kertben.

-� hozott haza? De h�t hogyan...?- a l�ny ism�t �l�helyzetbe torn�szta mag�t �s k�v�ncsian n�zett a testv�r�re, de az id�sebb Asakura csak megvonta a v�ll�t:

-Er�s s�m�n, sosem kellett f�lteni. Faust szerint h�l�s lehetsz neki, mert ha nem hoz mag�val, akkor m�g mindig eszm�letlen�l fek�dn�l a fenns�kon.- Rin elgondolkozott a fi� v�lasz�n �s csend telepedett a kis szob�ra, tiszt�n lehetett hallani a patak felsz�n�n dobol� es�cseppeket. Wyn b�gyadtan lebegett s�m�nja felett, k�k szemei m�rhetetlen csal�dotts�got �rasztottak.

-Nem a te hib�d, �n voltam h�lye, hogy szembesz�lltam Hirotoval. Menek�ln�nk kellett volna...- fordult a szellem fel� Rin mosolyogva, de a v�zit�nd�r megr�zta a fej�t �s k�k tincsei vad t�ncot lejtettek a leveg�ben:

-Fegyver n�lk�l is el kellett volna b�nnunk vele, de �gy l�tszik mindkett�nk erej�t elfojtja valami...- a szellem hangja szomor� volt, de Yoh k�zbev�gott:

-Ugyanez a helyzet n�lam �s Amidamarun�l is, ez�rt besz�ltem nagypap�val...

-�S?- Rin eg�szen fel�lt �s nem t�r�dve az oldal�ba has�t� kellemetlen f�jdalommal, fesz�lten v�rta a folytat�st.

-Nagypapa szerint az Id�hurok miatt van az eg�sz, az nem engedi, hogy megint olyan er�sek legy�nk, mint r�gen. Ez�rt van, hogy egyik�nk se volt k�pes rendesen haszn�lni a s�m�nerejet sok�ig, illetve, hogy most is csak a szellemegys�gre vagyunk k�pesek. Szerinte m�g a Tartaros barlang se jelent megold�st, �gyhogy ne is k�s�rletezz azzal, hogy bemenj.- figyelmeztette a fi� a h�g�t vigyorogva, amikor megl�tta a l�ny szem�ben megcsillan� f�nyt.

-Akkor semmi rem�ny? Es�ly�nk se lesz Hirotoval szemben...- sz�lt Rin cs�ggedten �s az �l�be ejtette a kez�t, amin azonnal megl�tta a h�feh�r jelet �s ett�l csak m�gjobban �sszeszorult a sz�ve.

-Hogy Ann�t id�zzem: edz�s,edz�s,edz�s.... Hamarosan kezd�dik a Bajnoks�g is, �rzem, �gyhogy majd sz�p lassan mindent megtanulunk megint, amit eddig tudtunk...- v�laszolt megnyugtat�an Yoh �s Amidamaru, majd Wyn is biztat�an b�lintott.

-Sz�p kil�t�sok..Anna �s az edz�sei... Ahhoz fegyver is k�ne...- ny�gte sz�npadiasan a barnahaj� Asakura l�ny, de miel�tt Yoh b�rmit is v�laszolhatott volna, hirtelen kopogtak. A k�t fiatal azonnal az ajt� fel� fordult, de amikor senki sem l�pett be �s a kopog�s csak megism�tl�d�tt, m�r tudt�k, hogy l�togat�juk nem azon kereszt�l sz�nd�kozik bef�radni. A k�t testv�r lopva �sszen�zett �s a k�vetkez� percben m�r ny�lt is az ablak, hogy a magas, maszkos f�rfi beugorhasson. Ruh�j�b�l m�g cs�p�g�tt a v�z, amikor a szoba k�zep�n v�gre felegyenesedett �s r�n�zett a fi�ra �s a l�ny�ra.

-Gondolhatn�l az ap�dra �s Rin Asakura, amikor ekkora vihart kre�lsz, puszta haragb�l...- dorg�lta meg Mikihisha az �gyban fekv� l�nyt, mik�zben elmosolyodott a maszkja alatt.

-Sajn�lom... Annak a bunk�nak a hib�ja...- szabadkozott Rin boldog mosollyal, de az apja azonnal felemelte a kez�t:

-Lehet, hogy bunk�, de neki k�sz�nhetj�k, hogy nem k�lt�zt�l �t a szellemek vil�g�ba, teh�t l�gy egy kicsit h�l�sabb....- a s�m�n elnevette mag�t, majd folytatta:

-Hallom �ppen a fegyverekr�l volt sz�... Gondban lehetettek, hacsak besz�ltek r�la �s nem kerestek magatoknak...

-M�gis mit v�rsz? M�g a F�ny Kardja is csak egy halom rozsd�s vass� v�lhatott 500 �v alatt...- t�rta sz�t a kez�t Yoh csal�dottan, de az�rt m�g hozz�tette, megl�tva apja hamisan csillog� tekintet�t:

-Vagy nem?

A f�rfi azonban nem v�laszolt azonnal, helyette el�vett egy hossz� csomagot a h�ta m�g�l:

-Igen is meg nem, Yoh. A F�ny Kardja val�ban el�regedett, de nincs olyan penge, amit egy j� kov�cs meg ne jav�thatna. R�ad�sul ha m�g szellemkov�cs is az illet�, akkor egy s�m�nnal a dolog m�r csak gyerekj�t�k....- azzal Mikihisha a fia fel� dobta a csomagot. Yoh �gyesen elkapta, majd miut�n egyetlen mozdulattal let�pte a barna csomagol�pap�rt elakadt m�g a l�legzete is.

-Ez most komoly?- k�rdezte megr�k�ny�dve, mik�zben felemelte a fekete kardtokot. A h�vely pehelyk�nny� volt, Yoh l�tta a saj�t arc�t a f�nyes burkon.

-N�zd meg, ha nem hiszed...- v�laszolt titokzatosan Mikihisha, mire Yoh lassan elkezdte kih�zni a fegyvert a h�velyb�l. A mesterien megmunk�lt penge �lesen megvillant, ahogy r�esett a l�mpa f�nye.

-Gy�ny�r�...- �muldozott Amidamaru, majd m�ly hangj�n felkacagott:

-Mosuke m�g ennyi �v m�lt�n is megtud lepni! Hihetetlen!- Yoh vele nevetett, de Rin csak szomor�an lehajtotta a fej�t:

-Gondolom nekem nem csin�lt�l �j fegyvert...- mondta csendesen az apj�nak, de a f�rfi megint csak felemelte a kez�t:

-Nem eml�kszel Tengersziromra �s F�nyzivatarra?- k�rdezte Mikihisha megr�k�ny�dve, de Rin csak megcs�v�lta a fej�t. A f�rfi d�bbenten �llt egy pillanatig, de azt�n csak intett egyet Yohnak �s a fi� tov�bb bontotta a csomagot. Ahogy a pap�r minden darabja a f�ldre ker�lt, a fi� �l�ben imm�r h�rom kardtok hevert. Yoh �lm�lkodva felemelte a k�t, az �v�n�l j�val hosszabb �s kecsesebb kardh�velyt, majd fel�llt �s �tny�jtotta �ket Rinnek.

A l�ny furcsa bizserg�ssel a lelk�ben vette el a fegyvereket �s ahogy a kez�be fogta a k�t s�t�tk�k tokot, �tcik�zott a fej�n egy eml�k, melyben ezekkel harcolt...

„A kardok s�v�tve szelt�k �t a leveg�t �s lecsaptak. A k�k villan�s bet�lt�tte a hatalmas terem minden sark�t, a f�ny vak�t�an csillant vissza az �ri�si �vegablakokon. Lihegve t�maszkodott meg a t�rd�n, majd miut�n siker�lt visszanyernie a l�lekjelenl�t�t,felegyenesedett. M�g mindig szorosan markolta a k�t kard markolat�t, tenyere nyirkosan tapadt a s�t�tk�k mint�kra, de nem mozdult. Minden �rz�kszerv�vel pr�b�lta kital�lni, hogy hova t�nhettek a t�mad�k, de a s�t�t �s a kint tombol� vihar eg�szen �sszezavarta...K�ts�gbeesett d�hvel forgott k�rbe, szemei makacsul kutatt�k a k�t harcos ut�n a terem s�t�t n�mas�g�t, azonban hi�ba er�lk�d�tt, t�mad�inak nyoma sem volt. M�rgesen f�jta ki az eddig bent tartott leveg�t �s egy �rnyalatnyival lejjebb eresztette a kez�ben tartott, k�ken ragyog� kardokat, amikor hirtelen vill�m cik�zott �t az �gen �s a k�vetkez� pillanatban m�r k�t alak suhant fel� kibontakozva a s�t�ts�gb�l...”

-Hihetetlen...de olyan mintha ismern�m �ket, csak nem tudom, honnan vannak....- sz�lalt meg v�g�l Rin kicsit m�g k�b�n a hirtelen j�tt eml�kt�l �s az apj�ra n�zett:

-Te tudod?- k�rdezte egy �rnyalatnyi szemreh�ny�ssal a hangj�ban, de a s�m�n finoman megr�zta a fej�t:

-Miut�n legy�zt�tek Ziket, ezek lettek a fegyvereid. K�t, mesterien megmunk�lt katana, f�ld�nt�li er�vel... Haszn�ld �ket b�lcsen, kisl�nyom. S ha most megbocs�totok...- v�laszolt titokzatos szomor�s�ggal Mikihisha �s miel�tt a k�t testv�r b�rmit is mondhatott volna, felugrott az ablakp�rk�nyra �s alakj�t hamarosan elnyelte a m�g mindig zuhog� es�.

A szob�ra fesz�lt csend borult, amit v�g�l Yoh t�rt meg:

-Kezd unalmass� v�lni, hogy �lland�an �gy elt�nik,de nincs mit tenni.- vonta meg a v�ll�t, majd sz�les vigyorral hozz�tette:

-Nem vagy �hes?

-Kilyukad a gyomrom.- v�laszolt Rin vigyorogva, de miel�tt Yoh elindulhatott volna, hogy ker�tsen valami harapnival�t, ny�lt az ajt� �s bel�pett Anna nyom�ban Fausttal.

-Vacsora majd csak k�s�bb lesz,el�bb r�d f�r egy j� adag pihen�s.- sz�lalt meg Anna szigor�an, mik�zben intett a m�g�tte toporg� temet�m�gusnak,aki el�re l�pett, kez�ben egy injekci�st�vel.

-Ugye azt nem neked hoztad?- k�rdezte r�m�lten Rin,de a sz�ke f�rfi csak bocs�natk�r�en megcs�v�lta a fej�t:

-Sajn�lom,de ez a legjobb m�dszer arra, hogy id�ben helyre kup�ljunk. A s�r�l�seid el�g s�lyosak voltak...- magyar�zta, mik�zben egyetlen mozdulattal fert�tlen�tette a l�ny b�r�t.

-Nem hinn�m, hogy sz�ks�ges,alszom �n magamt�l is...- ny�gte Rin �s nagyot nyelt, de ez nem hatotta meg a s�m�n orvost.

-Ez csak seg�t, est�re m�r sokkal jobban leszel, ne agg�dj...- mondta kedvesen �s a t� pillanatok alatt �tsz�rta a halov�ny b�rt. A s�m�nl�ny azonnal felszisszent a hideg f�m �rint�s�t�l, de kitartott �s meg sem sz�lalt.

-Legk�zelebb egy kisebb t� is el�g lesz...- elvigyorodott k�nj�ban, de Faust csak finoman r�mosolygott, majd elt�ntette a zseb�be a ki�r�lt fecskend�t.

-Ha ezzel meg is vagyunk,akkor mehet�nk is. Yoh t�ged Yomei �s Kino v�r a szent�lyn�l...- ahogy Anna megsz�lalt, Rin azonnal r�n�zett. Bar�tn�je a falnak t�maszkodott �s a kinti es�t b�multa. Arc�n furcsa, m�r-m�r idegen kifejez�s �lt, de miel�tt Rin megk�rdezhette volna, hogy mi nyomja a lelk�t, hirtelen �rezte, hogy �lmos f�rads�g vesz rajta er�t �s elnehez�lnek a szempill�i. M�g mondani akart valamit a b�tyj�nak is, de hi�ba er�lk�d�tt, lassan lecsuk�dtak a szemei �s � m�ly �lomba zuhant....

***

A hatalmas ajt� nyikorogva t�rult fel �s sz�les cs�kot h�zott a poros padl�ra. Az �reg h�zasp�r v�rt m�g n�h�ny pillanatot, majd egym�sra n�ztek �s miut�n mindketten b�lintottak, bel�ptek a hatalmas terembe. A magukkal hozott gyerty�k gy�r f�nye nem vil�g�totta be a hatalmas terem eg�sz�t, de ahhoz el�g volt, hogy k�r�ln�zhessenek.

Az Asakura szent�lyt �vsz�zadokkal ezel�tt �p�tett�k, az�ta itt �rizt�k a csal�d minden kincs�t. A v�gel�thatatlan szob�t sz�mos polc hat�rolta, melyeken k�nyvek, �sr�gi tekercsek �s megannyi fegyver sorakozott. Az �r�sok sz�p rendben pihentek a vastag porr�teg alatt, m�gsem volt k�nny� kiigazodni. Yomei f�radtan fels�hajtott, majd feles�g�re n�zett. Kino azonnal b�lintott �s az �reg s�m�n el is indult a polcok k�z�tt. A gyertya f�ny imbolyogva k�vette apr�, �reges l�pteit, k�s�rteties �rnyakat rajzolva a falakra. A fapadl� finoman nyikorgott a l�ptei alatt �s a f�rfi �rezte a leveg�ben vibr�l� �si er�ket is, amik megborzongatt�k megf�radt test�t. Kino n�ma csendben k�vette f�rj�t, egyed�l a fapapucsa kopogott halkan a polcsorok k�z�tt.

-Itt kell lennie...- magyar�zta a kistermet� f�rfi, majd balra fordult �s elindult az egyik polc fel�, amin tekercsek sz�zai sorakoztak. A polc el� �rve egy ideig figyelmesen tanulm�nyozta az �sr�gi irom�nyok alatti megfakult t�bl�kat, de v�g�l el�gedetten fels�hajtott �s intett egyet a botj�val. A megjelen� kicsi, k�k lev�lszellem felreppent, majd ler�ngatva a legfels� polc egyik megs�rgult tekercs�t, mestere tenyer�be ejtette.

Yomei el�gedetten b�lintott �s a szellem azonnal elt�nt. Kino k�v�ncsian fordult ura fel�:

-Megtal�ltad?

-Igen, kedvesem. Ez itt a Fekete Nap harcos�nak legend�ja a maga teljes �s hiteles val�j�ban...

-S mi lesz Reikoval? Gondolod, hogy m�r...?

-Igen... El�g val�sz�n�, hogy lassan tal�lkozik a kisunok�nkkal �s akkor a legenda ism�t val�s�gg� v�lik...csak k�rd�s, hogy mi lesz a v�ge...- felelt az id�s Asakura, majd elhallgatott. Feles�ge finoman a v�ll�ra tette a kez�t, majd mindketten a tekercsre n�ztek:

-S Rinnek min�l hamarabb meg kell tudnia az igazs�got a sors�r�l... Szeg�ny l�ny...- suttogta Kino �s lassan elindultak kifel�....

***

Yoh m�rgesen r�gta od�bb a verand�n hever� apr� kavicsot. A kis k�darab m�ltatlan dobog�ssal gurult v�gig a fapadl�n, majd egyetlen csobban�ssal elt�nt egy pocsoly�ban. A barnahaj� fi� merengve figyelte a kavics �tj�t, am�g el nem mer�lt, de azt�n csak nagyot s�hajtott �s zsebredugott k�zzel tov�bbindult. Amidamaru a s�m�n mellett lebegett, de mivel Yohnak nem volt sok mondanival�ja, csak csendben k�vette mester�t. A kertre m�r esti s�t�ts�g borult, egyed�l az �gen ragyog� csillagok mutatt�k, hogy Rin v�gre nyugodtan pihen a szob�j�ban.

Yoh a veranda sz�l�re �lve le�lt �s a h�ta m�g� t�masztotta a kezeit. H�v�s volt odakint, de ez nem zavarta, a vastag kab�t megv�dte a cs�p�s novemberi id�t�l. Gondolataiba mer�lve n�zett fel a s�t�t �gen vil�g�t� apr� pontokra, s arc�ra r�ncokat csalt a k�ts�gbees�s.

-Amidamaru?

-Itt vagyok Yoh... Ha esetleg nyomja valami a sz�ved...-kezdte a szellem,de azt�n elhallgatott �s lassan leereszkedett a fi� mell�.

-Ugye te is hallottad, hogy miket mondott nagyapa?- k�rdezte Yoh mintegy mell�kesen �s csak a szeme sark�b�l figyelte, ahogy a t�bb sz�z �ve halott szamur�j b�lint.

-Nekem valahogy nem tetszik ez az eg�sz, vannak dolgok, amik teljesen hom�lyosak. P�ld�ul m�g mindig nem �rtem teljesen, hogy kicsoda ez a Reiko �s hogy mi k�ze van Rinhez... Azt�n ez a F�ny lelk�s dolog sem eg�szen vil�gos... Mi�rt ker�l mindig a h�gom a dolgok kell�s k�zep�be? Komolyan haver, kezdem m�r sajn�lni, hogy soha sem lehet norm�lis �lete... Pedig m�r kezdtem azt hinni, hogy most minden rendben lesz... De hogy � legyen a F�ny lelk�nek hordoz�ja? T�bb mint bizarr...

-T�l sokat agg�dsz, Yoh. A legenda is rengeteg hom�lyos r�szletet takar, s m�g Yomei mester se tudhat mindent. Ha Rin val�ban a F�ny sz�l�tte, akkor az ereje ism�t hatalmas lesz �s Hiroto sem fogja tudni meg�ll�tani...- felelt b�lcsen Amidamaru, de a s�m�n megr�zta a fej�t:

-Nem, �n nem is �miatta agg�dok. Hanem a m�sik l�lek hordoz�j�r�l, aki a legenda szerint v�gezni fog Rinnel miel�tt m�g bet�lten� a 21. �let�v�t...- Yoh hangj�b�l szinte s�t�tt a k�ts�gbees�s �s az arc�n is k�l�n�s �rny�k �lt. Amidamaru egy ideig kutatva f�rk�szte a s�m�n komoly, m�gis rezzen�stelen arc�t, de azt�n � is csak az �gre emelte fekete tekintet�t:

-Addig m�g t�bb mint egy �vetek van h�tra, hiszen csak m�jusban �litek meg a 20. tavaszt... Lesz id�t�k megoldani a dolgokat... S k�l�nben is: am�g nem lehet tudni, hogy Ki a S�t�ts�g Lelk�nek hordoz�ja nem lehet baj...

Yoh bizonytalanul b�lintott a szellem szavaira, majd n�h�ny percnyi hallgat�s ut�n lassan fel�llt. Leporolta a nadr�gj�t, majd �gy sz�lt:

-Addig viszont a legjobb lesz, ha besz�l�nk gy kicsit Lennel, mert azt hiszem valami m�r megint nincs rendben abban a t�sk�s fej�ben,ha �gy nekiugrott a h�gomnak....- Yoh elvigyorodott, de a szellem csak �sszer�ncolta a homlok�t:

-Nem lehet, hogy Trey miatt volt az eg�sz?- k�rdezte, de a fi� csak legyintett:

-B�lcs megl�t�s, de kell, hogy legyen valami m�s is, mert ha jobban belegondolsz ezek mindig is mart�k egym�st, de ez j�val t�bb volt a bar�ti c�v�d�sn�l.. Lennynek gondolom megint nem jutott egyszer� �let, de ez most m�g t�le is sok volt...

-Igazad lehet, Yoh.- v�laszolt m�ly hangj�n a szellem, majd egyetlen pukkan�ssal felvette a minialakot. Yoh m�g egy pillant�st vetett a csillagos �gre, majd b�lintott �s lassan elindultak vissza a h�zba, hogy megkeress�k a Tao fi�t.

***

A hatalmas szikl�t vadul csapkodt�k a hull�mok �s a feh�r tajt�k ijeszt�en csillogott a s�t�t v�zen. A l�ny megpr�b�lta mag�n �sszeh�zni azt a kev�s ruh�t, amit viselt, de ez nem sokat seg�tett az embertelen er�vel d�h�ng� vihar ellen. A tengerpart kihalt volt, sehol egy l�lek, m�gis �rezte, hogy nincs egyed�l. Ki�ltani akart, de hangj�t elnyomta a tombol� sz�l. Az eget s�t�tsz�rke felh�k takart�k, de az es� nem esett, csup�n vill�mok cik�ztak �t id�nk�nt a viharos �gbolton.

-Wyyyyyyyn!- ord�totta Rin k�ts�gbeesetten, de nem kapott v�laszt, csup�n a hull�mok ostromolt�l tov�bbra is a sziklafalat. R�m�lten fogott k�rbe a szellem ut�n, de nem is �rz�kelte a k�zel�ben�s ett�l jeges karmokk�nt mart a f�lelem a sz�v�be.

-Ne hagyj magamra...- a l�nyb�l el�t�rt a zokog�s, mik�zben meg�llt a szikla sz�l�n �s len�zett az alatta h�borg� tengerre. A hull�mok fekete tetej�n apr� lovasokk�nt nyargaltak a tajt�kok, s hirtelen �gy �rezte mintha kir�ntott�k volna a l�ba al�l a talajt. Megt�ntorodott �s kis h�j�n a m�lybe zuhant, de az utols� pillanatban siker�lt elkapnia a szikla egy ki�ll� r�sz�t. Az �les k� v�gta a tenyer�t, s �rezte, ahogy a kiserken� meleg v�r v�gigcsorog a karj�n. Megpr�b�lta megvetni a l�bait is, de csak annyit �rt el, hogy a szikla m�g jobban belem�lyedt a h�s�ba. Felszisszent a f�jdalomt�l, de nem adta fel, tov�bb pr�b�lkozott,megpr�b�lta mag�t felh�zni. Hi�ba er�lk�d�tt azonban, a k�fal a k�vetkez� pillanatban megremegett, v�kony reped�sek futottak v�gig a felsz�n�n �s a lev�lt darab lassan d�lni kezdett a tenger fel�.

-Neeeeeeeee!- Rin felsikoltott �s r�m�lt k�ts�gbees�s�ben behunyta a szemeit. Ha m�r elker�lhetetlen a v�g, legal�bb l�tni nem akarta....

�rezte, ahogy a szikla vele egy�tt a m�lybe zuhan, de miel�tt elnyelhett�k volna a jeges habok, �rezte, hogy valami a magasba emeli ism�t. Csak r�snyire merte kinyitni a szem�t, de amikor megl�tta a tengerbe zuhan� feh�r angyaltollat m�g a l�legzete is el�llt.

Kecses karok fon�dtak a karj�ra, m�gis biztosan tartott�k �s lassan, de biztosan egyre magasabbra emelt�k. Rin feln�zett �s m�r �pp h�l�t akart rebegni Wynnek, ami�rt megmentette, de ahogy megpillantotta megment�j�t, azonnal a tork�ra fagyott a sz�. Egy ideig b�multa az angyal b�jos, m�gis rettenetesen szomor� arc�t, de azt�n nem b�rta tov�bb, felsikoltott �s elszak�totta a tekintet�t az �v�re k�s�rtetiesen hasonl�t� von�sokr�l....

***

A kellemesen h�v�s esti leveg� v�gigsim�totta a l�ny arc�t, amikor kil�pett a holdf�nyben f�rd� kertbe. K�s� volt m�r, az �gen ragyogtak a csillagok �s a legt�bben m�r r�gen az igazak �lm�t aludt�k a h�zban.

Rin m�ly leveg�t vett, majd �ssz�bb h�zta mag�n a kimon�t �s lel�pett a verand�r�l. Puha, fekete cip�je hangtalanul �rintette a fagyott f�ldet, mik�zben siet�sen �tv�gott az udvaron a kerti t� fel�.

-Rossz �tlet volt kij�nni, Rin, rem�lem tudod, mert ha azt hiszed, hogy amikor beteg leszel, majd �polgatlak,akkor nagyon t�vedsz....- m�ltatlankodott Wyn, de az Asakura l�ny csak elmosolyodott �s megr�zta a fej�t:

-Folyton agg�dsz, nem lesz semmi gond, csak m�r sz�ks�gem volt a leveg�re �s k�l�nben is kezdtem unni Tamara �lland� t�bl�bol�s�t a szob�mban....- a l�ny halkan felnevetett,mik�zben m�r el is �rte a kis t� felett �t�vel� keskeny hidat. K�z�pen meg�llt, majd a korl�tra t�maszkodott, hogy egy kicsit kif�jja mag�t. Wynnek persze igaza volt, nem volt �ppens�ggel a legjobb �tlet az �jszaka k�zep�n kij�nni a kertbe, pl�ne nem ilyen hi�nyos �lt�z�kben, de h�t m�r t�nyleg �gy �rezte, hogy megfullad odabent. Rin fels�hajtott, majd v�gign�zett mag�n. Mivel a cuccai elvesztek h�la Rionak, nem maradt sok v�laszt�sa ha fel akart venni mag�ra valami ruhanem�t, �gy a lehet� legnagyobb titokban, de megl�togatta �desanyja hajdani szob�j�t. Szerencs�j�re a hatalmas szekr�ny m�g rejtett egyet-egyet Kiko ruh�i k�z�l, �gy nem kellett als�nem�ben flang�lnia a hatalmas kertben. Anyja ruh�i t�k�letesen illettek r� �s mind gy�ny�r�ek voltak, de v�g�l csak egy egyszer� k�k selyem kimon�t v�lasztott, amit egy sz�les feh�r �vvel lehetett megk�tni. Furcsa �rz�s volt beleb�jni a halott asszony ruh�j�ba, de � m�gis boldogan sz�vta mag�ba a k�nny� anyag illat�t. K�nnyeket csalt a szem�be ha arra gondolt, hogy sohasem l�thatta az �desanyj�t, de megpr�b�lt er�s maradni, mintahogy eddig mindig. Mik�zben lassan a v�z fel� ford�totta az arc�t, Rin gondolatai a m�lt fel� fordultak, amikor m�g �nfeledt gyerekekk�nt rohang�ltak ebben a kertben Ann�val �s Yohval.

„Milyen sz�p is volt... Nem volt felel�ss�g, nem voltak k�telezetts�gek, nem volt ellens�g... Nem volt se j�v�,se m�lt, csak a jelen... Mennyire m�s volt minden.... M�g Anna is tudott tiszta sz�vb�l nevetni...”- az eml�kek el�nt�tt�k a sz�v�t �s a l�ny elmosolyodott. Arcvon�sait visszat�kr�zte a s�t�ten hull�mz� t� felsz�ne, barna szemei azonban csak f�radtan csillogtak a hold s�padt f�ny�ben. H�la Faust gy�gyszereinek m�r sokkal jobban volt �s a sajg� f�jdalom is enyh�lt, de az�rt m�g �rezte, hogy nem nyerte teljesen vissza az erej�t. R�ad�sul a d�lut�n l�tott �lom k�pei m�g mindig a szemei el�tt lebegtek...

Lassan kiny�jtotta a kez�t �s lehunyta a szemeit. Ahogyan koncentr�lni kezdett, az ujjai k�r�l megjelent a j�lismert k�k aura �s a t� vize lassan mozg�sba lend�lt. El�sz�r csak apr� v�zsugarak ny�ltak a l�ny keze fel�, majd tekeregni kezdtek �s l�gy hull�mz�sba lend�ltek. Rin el�gedetten nyitotta ki a szem�t. �gy ideig boldogan n�zte a balra-jobbra kanyarg� sugarakat, majd megsz�lalt:

-�gy l�tszik kezd visszat�rni az er�m egy r�sze...- mondta Wynnek �s a szellem mosolyogva b�lintott, mik�zben figyelte a v�zsugarak lass� t�nc�t. Rin annyira belemer�lt a j�t�kba, hogy �szre sem vette a h�dra l�p� fi�t.

-Sz�p j� est�t, hercegn�m...- k�sz�nt Trey vid�man. Az Asakura l�ny �sszerezzent a hirtelen j�tt hangt�l �s megszakadt az uralom a sugarak felett. Ijedten kapta maga el� a kez�t, de miel�tt a v�z visszacsobbanhatott volna a t�ba,a sugarak hirtelen megmerevedtek. A j�gg� fagyott alakzat csillogva verte vissza a holdf�nyt, s a l�ny d�bbent arca is hom�lyosan kirajzol�dott a j�g felsz�n�n.

-Ezt...���... te csin�ltad?- k�rdezte a fi�t�l meglepetten, de a k�khaj� s�m�n csak megr�zta a fej�t, mik�zben fekete szemei megakadtak a groteszk alak� j�gszobron.

-K�tlem...- motyogta, majd elvigyorodott:

-�gy l�tszik fagyos ma a hangulatod...- folytatta, majd k�zelebb l�pett a l�nyhoz �s laz�n megt�maszkodott a korl�ton, Kori pedig a v�ll�ra telepedett.

Rin n�h�ny pillanatig m�g hitetlenkedve n�zte a megfagyott v�zsugarakat, de nem akart hinni a saj�t szem�nek. T�nyleg � fagyasztotta meg a vizet vagy Trey csak sz�rakozik?

-A j�g nem az �n m�fajom...- v�laszolta v�g�l csendesen �s lehajtotta a fej�t.

-A v�z az v�z...- v�laszolt Trey, majd egyetlen csettint�ssel darabokra robbantotta Rin alkot�s�t. A fagyott t�mb�k lust�n csobbantak vissza a t� v�z�be, apr� hull�mokat keltve. A s�m�nl�ny sok�ig n�zett ut�nuk, de v�g�l megt�rte a be�ll� csendet:

-Ilyet m�g sosem csin�ltam, ez eg�szen �j...- mondta elgondolkozva, de azt�n megvonta a v�ll�t:

-Biztos miattad van, H�nyuszi!- elnevette mag�t �s ezzel egyetlen szempillant�s alatt feloldotta a fesz�lts�get kett�j�k k�z�tt. Trey csillog� szemekkel fordult fel�, de miel�tt megsz�lalt volna, m�g feln�zett az �gre:

-Miattam biztos nem. �n csak ilyet tudok csin�lni,n�zd!- Rin k�vette a fi� tekintet�t az �g fel�, de a s�t�t lepelben gy�m�ntk�nt ragyog� csillagokon k�v�l nem l�tott semmit.

-Huh, micsoda pazar tr�kk! Van jobb is vagy csak ennyire vagy k�pes?- k�rdezte cs�p�sen, de miel�tt folytathatta volna, a fi� hirtelen mell� ugrott �s mag�hoz r�ntotta. Karjai er�sen szor�tott�k, de a l�ny sz�ve azonnal gyorsabban kezdett el verni �s eg�szen belepirult a s�m�n k�zels�g�be. Kori azonban m�ltatlankodva reppent fel a magasba �s apr� orrocsk�j�t felh�zva t�volabb is sz�llt a k�t fiatalt�l, mik�zben durc�san csipogott a maga nyelv�n. Trey vigyorogva figyelte apr� szellem�t, majd amikor a minike elhallgatott, elnevette mag�t:

-Azt mondja, hogy soha t�bbet nem lop nekem kaj�t a konyh�r�l!- tolm�csolta a Rin sz�m�ra �rthetetlen csipog�st, mik�zben alig �szrevehet�en megszor�totta a derek�t �s ha lehet m�g k�zelebb h�zta mag�hoz..

-S akkor most mi lesz veled Hororo? �hen halsz?- k�rdezte Rin gonoszan, mik�zben felemelte a fej�t �s feln�zett a n�la legal�bb egy fejjel magasabb fi�ra. Trey r�kacsintott, majd v�lasz helyett megint csak az �gre n�zett.

-Nem hinn�m...- suttogta sejtelmesen, majd visszafordult a l�nyhoz. Fekete szemei biztat�an �s l�zasan csillogtak a s�t�tben, ahogy Rinre n�zett �s a barnahaj� s�m�n beleremegett a tekintet�be. J� n�h�ny pillanatig �lltak m�g �gy �sszefon�dva �s elmer�lve egym�s arc�ban, amikor Rin hirtelen megl�tott egy apr� feh�r pelyhet lehullani a fi� m�g�tt. Majd m�gegyet, s m�gegyet...

-Havazik!- sz�lalt meg meglepetten, mik�zben egyre csak n�zte az egyre s�r�bben hull� �gi �ld�st.

-Ez az �n k�pess�gem... S ez most csak neked, csak most, csak az�rt, hogy jobb kedved legyen �s ne szomorkodj,mert azt nem szeretem...- Rin hallotta, ahogy a fi� komoly szavai m�g�tt megremeg a hangja, de nem akarta sz�v� tenni, ehelyett csak az �szaki s�m�n mellkas�ra hajtotta a fej�t. J�lesett a fi� �lel�se �s Rin elgondolkozott, hogy vajon mi t�rt�nhetett az �szaki s�m�nnal, hogy ennyire megkomolyodott. Eddig nem ilyennek ismerte,most eg�szen m�s volt, mint 500 �vvel ezel�tt. Ugyanolyannak t�nt,m�gis m�s volt... Komolyabb �s megfontoltabb �s a l�nynak hirtelen olyan �rz�se t�madt, mintha Trey titkolna valamit el�le... Valami sz�rny�,megmagyar�zhatatlan titkot...

-K�sz�n�m...Hororo...- suttogta meghatottan �s �rezte, hogy k�t apr� k�nnycsepp g�rd�l v�gig az arc�n. A d�lut�ni �lom �ta most el�sz�r �rezte azt, hogy biztons�gban van �s, hogy nem lehet baj....

Trey finoman megsimogatta a h�t�t, majd nyelt egyet �s lejjebb hajolva ajkait a l�ny�ra tapasztva, l�gyan megcs�kolta. Legnagyobb meglepet�s�re �s �r�m�re a l�ny egy�ltal�n nem tiltakozott, csup�n eg�szen hozz�simult �s �tadta mag�t az �rz�snek.... Trey most �rezte mag�t a legboldogabbnak �let�ben.... A h� pedig csak hullott �s hullott, v�kony feh�r leped�vel fedve be a kihalt udvart... Illetve majdnem kihaltat....

***

Len olyan gyorsan fordult sarkon, hogy majdnem elcs�szott a havon. D�h�sen trappolt vissza a h�zba, kezeit olyan szorosan szor�totta �k�lbe, hogy az ujjai eg�szen elfeh�redtek. Arc�t el�nt�tte a harag, mik�zben v�gigsz�guldott a folyos�n �s berontott a szob�j�ba. A fogait csikorgatva kapta le a kab�tj�t �s a s�lj�t a fogasr�l, majd a k�vetkez� pillanatban m�r ism�t a szob�kat �sszek�t� folyos�n termett. Az ajt�t nem csukta be maga ut�n, m�r cseppet sem �rdekelte, hogy �szreveszik-e vagy sem az elt�n�s�t. Mik�zben heves mozdulatokkal mag�ra r�ngatta a kab�tot, �gy sz�lt:

-Bason...-a szellem azonnal megjelent a h�v� sz�ra, de nem volt neki egyszer� feladat l�p�st tartania feld�lt mester�vel, aki tov�bbra is siet�s l�ptekkel viharzott �t az igazak �lm�t alv� h�zon.

-Igen, Len mester?- k�rdezte a hatalmas k�nai harcos szelleme, mik�zben minialakban suhant a fi� mellett.

-Hazamegy�nk, t�bb� nincs itt keresni val�nk. Siess�nk.

-Na de mester... Hiszen m�g csak most j�tt�nk..

-Ne vitatkozz, megy�nk �s k�sz! Elegem van ebb�l az eg�szb�l!- Len szavai l�ngoltak a d�ht�l, de miel�tt a szellem b�rmit is k�rdezhetett volna, hirtelen lass�tott, majd meg�llt. M�r az el�szob�ban j�rtak, a hatalmas ablakokon �t l�tni lehetett a s�r� h�es�st, mely kavarogva hullott a f�ldre.

-Az eg�sz miattam van, �n rontottam el! Pedig csak meg akartam v�deni! Hogy ne eml�kezzen, hogy megk�m�ljem! S most n�zd meg: odakint sm�rol azzal a majommal! S azt se tudja, hogy ki vagyok... M�g csak nem is eml�kszik... Semmire Bason, �rted, semmire! Egyetlen apr� eml�ke sincs... Hiroto mindent elvett t�le!

-De mester,�n csak....- kezdte a r�gen halott k�nai harcos, de a lilahaj� s�m�n azonnal a szav�ba v�gott �s aranysz�n� szemei megvillantak a folyos� s�t�tj�ben:

-K�s� b�nat Bason! K�s� b�nat....- suttogta, majd lehajtotta a fej�t �s a k�vetkez� pillanatban �kle hatalmasat csattant az ajt�f�lf�ban. Egy ideig m�g mozdulatlanul �llt �s kifejez�stelen tekintettel figyelte, ahogy az �t�s nyom�n apr� sz�lk�k potyognak a padl�ra �s v�r serken az ujjain. Arc�ra s�t�t �rny�kot vetettek f�lhossz� tincsei, mik�zben lassan visszah�zta a kez�t �s sz�tnyitotta az ujjait. A kinti s�padt f�nyben megcsillant az eddig a tenyer�be szor�tott apr�cska t�rgy �s Len szemei �sszesz�k�ltek a b�natt�l. Egy ideig m�g n�zte a v�kony, k�kk�ves gy�r�t, melyet annak idej�n � adott Rinnek, de azt�n csak fels�hajtott �s a zseb�be rejtette. Let�r�lte a v�rt a kez�r�l, majd szellem�hez fordult:

-Indul�s.- s azzal m�r ki is l�pett a h�zb�l. A szellem lehorgasztott fejjel n�zett fiatal mestere ut�n, s hirtelen meg�rtette, amit eddig csak sejtett: a Tao vez�r sz�ve most fordult vissza igaz�n a s�t�ts�g fel�, amelyben addig �lt, am�g nem ismerte Rin Asakur�t... S v�gre a k�nai harcos tudat�ba is eljutott az, amire Wyn figyelmeztette: a vil�g vesz�lyben van... A Fekete Nap legend�ja ism�t val�s�gg� v�lik... S m�r k�s�, hogy meg�ll�ts�k...