Hao gyengéden lefektette Sallyt egy ágyra.Egy elhagyatott házba voltak kint Dobhi-Village szélén.

-Zik mester, ki ez a lány?.-nézett Opacho mesterére.

-Ne ezzel törődj…hívd ide Lukat.Most azonnal. -villantotta rá a tekintetét sürgetően Hao.A kis sámán azonnal elrohant...

Sally megpróbálta kinyitni a szemét,de a fájdalom az egész testét átjárta. Hao megfogta a kezét és megszorította.

-Nem hallhatsz meg..érted...-az Asakura fiú életében elöször megakarta menteni valaki életét...

Pár perc múlva megjelent Opacho Lukával az oldalán.A magas férfi fekete ruhát viselt és kereszt lógot a nyakába.

-Mit parancsolsz mester?.-lépett Hao mellé.

-Lásd el a sebeit...-intett fejével a lányra.

Luka teljesítette mestere parancsait letérdelt a lányhoz és elkezdte a sebeit vizsgálni .A férfi keze gyorsan járt...megpróbálta kitisztítani Sally vállán lévő mély sebet.

Hao fölötte ált és figyelte mit csinál.Opacho az arcát figyelte…még soha nem látott érzelmeket vett észre az arcán .Gyorsan elkapta a fejét nehogy mestere észre vegye...

-A hátam…-nyögte a lány és hörgő hangon vett levegőt...Luka gyorsan oldalra forditotta,hogy megnézze a hátát. Bele vágott a már így is szétszakad fölsőjébe...egy kis heg volt látható a hátán amibe egy apró tárgy fénylett. Luka kivet egy csipeszt a magával hozott elsősegély dobozból. Óvatosan kiszedte a kistárgyat mire a lány felnyögött...

A férfi visszaforditotta a hátára.

-Zik mester..nagyon gyengék az életfunkciói...-nézett fel Haora Luka.-Kevés a Furiokuja...és én megtettem amit tudtam...mond Mester fontos nekünk egyáltalán ez a lány?-máris megbánta, hogy kiejtette ezeket a szavakat a száján.

-Talán te nem vagy elég fontos...-villantotta rá dühös tűzben izzó szemeit Hao.-Menjetek el mind a ketten...most!

Luka és Opacho gyorsan elhagyták a szobát. Hao leült Sally ágyára nem tudta mit is csinálhatna...félelem járta át...ami még eddig soha.A lány légzése nagyon egyenletlen volt.Az Asakura sámánnak hirtelen egy gondolat futott át az agyán...Luka azt mondta kevés a Furiokuja...

Hao megfogta a lány kezét és arra koncentrált, hogy temérdek Furiokujából átadjon a lánynak...Kezük vörösen kezdet izzani ahogy az energia áradt Sally testébe. Pár perc múlva a lány légzése szabályossá vált...

Hao mélyet sóhajtott a megkönnyebüléstöl...olyat érzett a szívébe amit eddig még soha...

*

Yoh aggódva nézte az órát...fél12 körül járt a mutató és Sally még nem ért haza...Senki se tudta hol lehet csak azt tudták, hogy este elment sétálni, de az már régen volt.

-Hé srácok meg kéne keresni...nagyon nem jó, hogy itt ülünk.-nézett aggódva Trey.

-Szerintem se...ugyhogy menjünk.-ált fel Yoh.Mindenki felált kívéve Lent.

-Hé Len nem jösz?.-fordult vissza Yoh.

-Felesleges…és nem szívesen segítek olyas valakinek aki Hao Asakurával találkozgat.-mondta a Tao fiú idegesen.

-Mi???-fordult vissza az egész csapat.

-Jól hallottátok...a drága kis barátnőtök Haoval találkozgat...akkor láttam amikor edzésre indultam egyik este.-fordult feléjük Len karbafont kézzel.

-Ugyan haver ez képtelenség.-tárta szét a karját Trey.

-Pedig láttam jégagyú fogd fel.-nézett szúrósan Len.Szinte mindenki elképedve nézett a Tao fiúra.Yoh nem mondott semmit csak elment a szobája felé.Mindenki fejébe kérdések kavarogtak...

*

Sally résre kínyitota a szemét.Mindene fájt és alig kapott levegöt.Oldalra forditota óvatosan a fejét a nap besütött az ablakon.Egy alakot látott ott ülni.Az ahogy látta,hogy magához tér felállt,hogy oda menjen hozzá.Leült az ágya szélére és Sallyre nézett.

-Hogy érzed magad?-nézett rá Hao.Sally csak megfogta a kezét.

-Köszönöm...-suttogta a lány.Hao csak nézte...nem tudta mit mondhatna még soha nem mentette meg senki életét.De úgy látszott Sallynek a hallgatása is elég...