Az eső még mindig hatalmas cseppekbe zuhogott egész Dobi-faluba és környékén. A sámánok ellepték a vendéglöket vagy otthon, töltötték ezt a borús napot…A délutáni meccseket lefújták az ítéletidő miatt. Az egyik vendéglőből hangos vidám nevetés hallatszódott ki. Trey vigyorogva figyelte, ahogy Lenny már a harmadik üveg tejet issza meg rezzenés telen arca.

-Hé haver ha így folytatod a széked alá fogsz brunyálni!.- nevetett fel a jégsámán. Len aranyszínű szemeivel gyilkos tekintetet eresztett barátja felé jelezve, hogy nem volt vicces. Yoh unottan támaszkodott és lassan lecsukódó szemekkel nézte a kinti esőt. Hirtelen kivágódott Silva éttermének ajtaja és egy bőrig ázott szőke lány lépett be rajta. Ekkor a Tao fiú felpattant az asztalról és az érkezőhöz sietett.

-Ki ez a lány?- fordult oda meglepetten Yoh.

-Hmm…nekem nagyon ismerős.- vakarta a fejét Trey…hosszan nézte a lányt de miután semmi nem jutott eszébe elkezdett egy furcsa krémmel töltött szendvicset enni. Len egy szó nélkül ott hagyva őket elvonult az érkezővel…

-Mi történt Norie?- nézett a könnyes szemű lányra. Az remegve nézett fel rá, szőke hajából csorgott a víz.

-Megölte őket…ez az én hibám.- zilálta a lány.

-Miről beszélsz? Ki ölt meg kit? -Len idegesen nézte a  szőke hajú lányt.

-Sally…megölte a Kívüllálokat. -zokogott fel Norie. A Tao fiú arca elkerekedett keze ökölbe szorult.

-Miattam…én mondtam a Kívülláloknak, hogy beszéljenek vele…-törölte meg a szemét a lány.

-Mi az, hogy te mondtad? És egyáltalán honnan ismered Sallyt?- nézett rá egyre dühösebben Len.

-Onnan, hogy….én a testvére vagyok…-nézett fel a fiúra.

-Mi???- képet el a Tao fiú.- És ezt eddig miért nem mondtad?

-Ezt senki se tudja…még Sally sem….-folytatta Norie.- Amikor a családunkat megölték a szüleim mind kettőnket külön választottak és elrejtetek a világba. Amikor engem elvittek én nem tudtam a húgommal mi történt…ő még akkor épp, hogy megszületett. Nekem is óriási sámán erőm van, ahogy Sallynek is…irányítani tudom a z egység csillagának egy ágát a vizet. Ez mellet a sors megáldott egy veszélyes és különös képességgel. Az életemet körül vevő embereknek látom a sorsát.-a szőke lány mélyet sóhajtott.- Láttam ezt a napot is…azt hittem ha közbe avatkozok nem történik meg mindez…-arcán ismét könnycseppek gördültek le. Len mellé ült és szorosan átölelte…

                                                                                 *

A város külső peremén a sáros homok vörös színt öltött. Az égből alá hulló eső cseppek hangosan koppantak a felborított vasszarkofág belsejében. Jeanne lassú résre nyitotta szemeit és felnyögött, ahogy megérezte a testébe hasító fájdalmat. Lassan felült, arcán vér csordult le. Megpróbált felállni de lábai megremegtek és fájdalmasan csuklott össze a szarkofág előtt. Arcán kövér könnycseppek gördültek le ahogy megpillantotta társai üveges tekintettét .

-Én nem tudtam… hogy ennyire erős lett…-zokogott fel hangosan a lány. Ezüst haján vörös csíkokba folyt a vér…

-Az én szívem fáj, hogy ennyi gyűlöletet és pusztítást kell látnia...-suttogta halkan, majd remegve felállt…arcán síró tekintettel a Vasszarkofágra nézett. Indái segítségével meggyógyíthatta volna magát, de nem tette…ha a teste fel is épül…a lelke soha…

Hosszan tartó fájdalmas út után elérkezett a Kívüllálok templomához. A Vas ajtók megnyikordultak ahogy belépett rajta. Az egész épület sötétségbe burkolódzott csak egy két halvány gyertya égett. Jeanne fájdalomtól eltorzult arccal a templom belsejébe sétált és lerogyott az épület hideg padlójára. A fején lévő sebből folyt a vére és nem ált el. Ekkor Lyserg szelleme jelent meg .

-Úrnőm…-nyögte a fiú és letérdelt a lány mellé.

-Lyserg…mind meghaltak…-a könnyei ismét előtörtek. -Már nincs miért élnem…

-Jeanne…ne mondj ilyet.- suttogott halkan a fiú.  Jeanne felállt majd Lyserg zöld fényben csillogó szemeibe nézett. Kezeit maga előtt összekulcsolta és szemeit becsukva elmosolyodott. Pár másodperc múlva az egész termet hatalmas fény töltötte be. Miután minden kitisztult a lány teste a földön feküdt és nem mozdult.

-Neee….-nyögte a fiú…

-Itt vagyok Lyserg…-hallatszódott egy lágy és kedves hang a templom csöndjébe. Ahogy egy villám cikázott végig az égen Jeanne alakja tűnt fel.

-De, hogy?-nézett oda a zöld hajú sámán.

-Egyé váltam a fénnyel Lyserg…-mosolyodott  el a lány kedvesen és lehajolt a fiúhoz megfogva a kezét. Az felállt és boldogan mosolygott…most már érezte, hogy Jeanne sose hagyja el…

                                                                        *

Sally az ágyon ült lábait átkarolva a szobában égő apró gyertyát nézte. Az a tekintetétől, hol erősebb hol pedig gyengébb lángra kapott. Pár perc múlva a szoba ajtaja kinyílt és Hao lépett be rajta. Fölsőjét felakasztotta egy fogasra és a lány mellé ült.

-Amit ma tettél az egész életed végig kíséri…-nézett a lányra. -Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad az érzés…

-Nem fog…-szólalt meg Sally.- Nem bánom amit tettem és nem is érdekel…