-Eliza húga? –kapta fel mindenki a  fejét.

A kislány elsírta magát. –Faust!!!- kiáltott fel,majd a temetőmágus nyakába ugrott. –annyira hiányoztál, már mindent tűvé tettem érted!

-Ömm, srácok! Ha ő Eliza húga, akkor nem inkább Elizát kellene ölelgetnie?

-Okééé, elmagyarázná valaki, hogy mi történt? –hebegte Morty.

Faust nagyon sóhajtott, majd letette a lányt, aki még mindig a nyakában csimpaszkodott. Egy percig értetlenül bámulta őt, majd Faust mellé állt.

-A válasz igen egyszerű, ám nehéz elhinni, hogy ilyen is létezik. Először is, a mellettem álló kislány neve Rika, Rika Glatz. Mint már az előbb is mondtam ő Eliza húga.

Ám azért nem az ő nyakába ugrott, mert ő nem látja a szellemeket.

 A kislány erre a mondatra sírva fakadt, majd elvonult a többiektől minden szó nélkül.

Így legalább nyugodtan elmesélhetem Eliza és kishúga történetét.

Faust megtámasztotta kezét, majd ismét sóhajtott. Eliza ugyanolyan üres tekintettel állt Faust mellett, mint mikor ismét meglátta testvérét.

Mindez nagyon régen kezdődött. Rika még meg sem született, de Eliza és én már rég ismertük és szerettük egymást. Minden időnket igyekeztük együtt tölteni, bármit is csináltunk. Amikor Eliza édesanyja életet adott Rikának a mi korházunkba szállították. Így ez ideális alkalom volt, hogy még több időt töltsünk együtt. Azonban a szülés előtt komplikációk léptek fel. A gyermeket korábban világra kellett segíteni, hogy ne szenvedjen maradandó károsodást.

Császármetszéssel világra hozták a kislányt. Az újszülöttet inkubátorba helyezték. Napokkal később a gyermeken különös sebhelyek rajzolódtak ki. A csuklóin és bokáin égési sérülésekre emlékeztető nyomokat fedeztek fel. Az orvosok tanácstalanak voltak, ám nem fordítottak rá kellő hangsúlyt.

Akkor még én sem olvastam I. Faust naplóját, így fogalmam sem lehetett a kislány hatalmáról.

Évekkel később a sebek sötétedtek és egyre erősebben látszottak.  Akkoriban Rika annyit láthatott engem, mint saját testvérét. Soha nem váltunk el. Már az éjszakákat is együtt töltöttük Elizával. A kislányt nem zavarta, a bátyjának tekintett engem. Együtt kirándultunk a hegyekben hétvégenként, még a kiskutyáját is rólam nevezte el. –erre Faust kissé összeráncolta szemöldökét, de folytatta a mesélést.

Később Eliza volt mellettem a nővér, míg én az orvoslást gyakoroltam édesapám kórházában.

Azon a nyáron történt a szörnyűség. –Faust erre a fejéhez kapja kezeit, majd szomorúan folytatja.

A szerelmem egyedül volt a kórházban, mikor betörtek. Esélye sem volt elmenekülni, azok az elvetemültek, betörték a szerelmem koponyáját. Akárhogyan próbáltuk már nem lehetett megmenteni. Együtt győztük le a betegségét, együtt éltünk át jót és rosszat egyaránt, de akkor már nem lehetettem vele.

- Ez szomorú…-mondta Yoh.

- Egy villanásnyi a régi a Faustból.  –jegyezte meg Anna, míg Lenny csak hümmögött mellettük.

Akkoriban fedeztem fel, hogy mi is rejlik valójában a kórház alatt. Az volt az első alkalom, hogy találkoztam az elődöm hagyatékaival. Elsőként a naplóját kezdtem tanulmányozni. Nem kellett sokat olvasnom belőle,mire eljutottam egy olyan bejegyzéshez,aminek az Inferno Őre volt a címe.. Felettébb nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni.

„Az Inferno Őrei különleges sebhelyekkel rendelkeznek” ez az idézet máig megmaradt bennem. Ahogy tovább olvastam egyből ráismertem benne Rikára. A középkorban az ilyen szülötteket azonnal megölték,méghozzá tűzbe vetették őket,hogy ezzel visszaküldjék őket a pokol mélységébe. Az ilyen gyerekek felnőve szinte két személlyé váltak. Mindkét én váltja egymást, ahogy felnő egy személyiség  kezdi átvenni az uralmat. Ő az Inferno Őre. Az emberek féltek tőlük, mert gyakran okoztak földrengéseket, erdőtüzeket és hasonlókat.

Gyenge korszakomban voltam, tudom nem kellett volna ezt tennem,de mégis…

Elhívtam egy nap Rikát I. Faust oltárához és megmutattam neki a bejegyzést.

Ő ezen felkapta a vizet és egyszerűen nevetni kezdett. Azt mondta elvesztettem a az eszem,ha ilyen ostobaságban hiszek.

Megharagudtam rá és üvölteni kezdtem vele,elüldöztem a közelemből. Akkor gyűlöltem őt.

Hamar rájöttem,hogy szükségem van valakire,így visszahívtam a lányt. Eleinte még kételkedett a nekromanciában* ,de ahogy én is megtanultam és bemutattam neki,úgy az ő hite is feltámadt. Nem kellett sokáig gyakorolnia, még I. Faust energiáit sem hívta segítségül.

Akkor rájöttem mit is tetem. Felélesztettem benne az alvó démoni ént.

Onnan már nem volt menekvés….

*nekromancia = halálvarázslat,a halott testbe visszakényszerítik a lelket,ami így a testtel együtt feltámad.

                                    …..folytatása következik….